Criminal Berry: február 2015

2015. február 26., csütörtök

Wagakki Band - Ikusa

A japánoknál mostanában végtelennek tűnik azoknak a bandáknak a száma, akik kísérletet tesznek a tradicionális japán zene és a rock összeolvasztására. Elsődleges véleményem az, hogy ezt talán a legjobban a Kagrra csinálta - megtalálták az egyensúlyt az elemek között, és minden tag kellően felkészült volt ahhoz, hogy ne lehessen hibát találni az alkotásaikban. Na és persze kellett hozzá némi zene-, és szövegírói zsenialitás is, hogy működjön.

Az utánuk következő hasonszőrű csapatok esetében már finnyás vagyok. Volt ugye egy Orochi, mely jól csinálta volna, ha tudtak volna kellőképpen figyelemfelkeltő dalokat írni. Van egy Kiryu, melyben nekem speciel az ének nem tetszik, s hasonló kifogásaim vannak velük kapcsolatban, mint az Orochival: teljesítményük nem egyenletes. Ahhoz, hogy a felszínen tudjanak maradni kell, hogy slágereket írjanak. Ebben a kevert műfajban is.

No, és hogy kilyukadjunk a témánkhoz: van itt a Wagakki Band. Ők 2011-ben alakultak, s nem igazán visual kei vonalon, inkább szimpla rock-vocaloid-trandicionális hangzás terén próbálnak valamit produkálni. Eltérően a korábban felsorolt csapatokhoz, ők majdnem kizárólag tradicionális hangszerekkel próbálják meg a hatást elérni. 8 tagú a csapat, melyben a női vokalista mellett egy tag koto-n, shakuhachi-n, shamisen-en valamint wadaiko dobon játszik, valamint a felállást kiegészíti egy basszusgitáros és egy hagyományos dobos.

Honlapjuk itt található:

Most megjelent 'Ikusa' című, kétdalos single-jüket szeretném kissé nagyító alá tenni. A beharangozó videójuk - mely a címadó dal alapján készült - mind képileg, mind zeneileg megfogott, így hát muszáj volt meghallgatnom a másik dalukat is. Sajnos, kár volt.

Értékelés:

Ikusa - a címadó dal, mint mondtam, kellően slágeres, egy jó videóval megtámogatva. Erősek a rock alapok, lendületes, jók a vokálok, bár én a női énekeseket általában nem tartom elégségesnek a rockműfaj énekléséhez (a japán férfiak egy részét sem), ebben a dalban ez feledhető. 10/10.

Nadeshiko Sakura - nos, ez egy ballada lenne, de itt már kifejezetten idegesít ez a nyávogó énekhang, és dal sem talál utat hozzám. Vannak szép lírai számok, és vannak abszolút felejthetőek, ez az utóbbiak közé tartozik. 10/5.

Amint látjuk, meglehetősen felemás az eredmény, és ez elgondolkodtat, hogy pártjukat fogjam-e a folytatásban.

Érdekesség, hogy ebből a bandából nőtt ki egy projekt, a Crow x Class, mely azonban kifejezetten a visual kei vonalon mozog, melyben a shamisen-es Kanede mutatkozik, valamint a wadaiko-s Kurona a frontember. Nos, szerintem Kurona sem jó, mint énekes, de a dalaik nagyságrendekkel érdekesebbek, mint a Wagakki Band-é.

Nos, ez még még mindig nem a Kagrra.

2015. február 24., kedd

Miért nem láttalak eddig?

...mármint legújabb szerelmemet. Ő pedig nem más, mint a frissiben megalakult csapat, a Develop One's Faculties (mellesleg nagyon jó kis társaság) énekese/gitárosa, Yuya.

Hát, ez a drága kincs számomra eddig nem volt semmi más, mint egy adat egyik régi, kedvenc nagoya kei-bandámnak, a Cocklobinnak biográfiájában. Ez az ember ugyanis ott volt ritmusgitáros, de a fő attrakciót nem ő képezte: csak másodhegedűs volt Iori mellett (akit, mint köztudott, nagyon kedvelek). Szóval, Iori eléggé elnyomta ezt a jobb sorsra érdemes fiút, legalábbis az én szememben.

Az oszlás után a volt dobossal, Sora-val (aki most Johannes néven fut) megalapították ezt a csapatot. Ami elsőre feltűnt bennük, hogy nagyon érdekes hangzású zenét játszanak. A második az, hogy Yuya baromi jól énekel. Megkockáztatom, hogy jobban, mint ahogy gitározik. A Develop One's Facultiesben mindkettőt műveli, ám mint gitáros, itt is csak mellékszerep jutott neki Rui oldalán. Mindenesetre eléggé szokatlan ez a visual kei-ben, nagyon kevés frontember van, aki mellette még hangszeren is játszik.

Egy hátulnézeti kép még a Cocklobin idejéből

De még akkor mindig hátravan a tény: muszáj voltam rádöbbenni, hogy sok más pozitív tulajdonsága mellett jelentős esztétikai értéket képvisel. Feliratkoztam a Twitterére, hogy lássam, mit nyüzsög össze a banda, és mindössze annyit értem el vele, hogy csorgathatom a nyálamat a kis cuki képeire, amelyeket kiposztol magáról. Iori, hát, kezdelek nagyon utálni, nem csak azért, mert összeálltál Kayával, hanem azért is, mert a Cocklobin idején kitakartad a képből ezt a csudálatos képződményt. (Jaj, nem dehogy is utállak...)

Most azonban végre, itt van a szemeim előtt. Remélem, még itt is marad egy darabig az én szórakoztatásomra. Tudom, hogy nagyon hirtelen szerelembe tudok esni, de ezek az érzelmek általában örökké tartanak. Üdvözöllek a hárememben, Yuya. :)

Develop One's Faculties - Fresco wo Furu to Tenbin Yureta (rövid verzió)

...és egy kis Cocklobin-fíling: Grisaille. Nem mondhatnám, hogy túlzottan sokat látni benne

2015. február 20., péntek

A békává változott királyfi

Mai napon megláttam az Alsdead új single-jét, az 'Inazuma'-t beharangozó új spot-ot, és érdekes gondolataim támadtak a témáról Makival kapcsolatban.

Tudom, hogy nem mindenki foglalkozik annyit az ő mérhetetlenül érdekfeszítő személyiségével, mint én, s talán másnak nem is tűnnének lényegesnek ezek a dolgok, de egy olyan embernek, aki ennyire a bűvkörében él, mint él, szembeötlik egy-két dolog. :D

Mint ahogy már említettem, a pályája elején, amikor behúzták egy visual kei skatulyába, ő az illedelmesen mosolygó tündérkirályfi szerepét kapta. Szó se róla, tényleg tudja kontrollálni magát a nyilvánosság előtt, sosem nyílik meg egy hajszálnyinál jobban, s ezzel el is tudta hitetni magáról, hogy ő a megtestesült előkelőség. S valóban, tényleg nagyon, nagyon jól mutatott befésülve, kisminkelve, szelíd tekintetével és a hibátlan, ezerkarátos porcelánfehér mosolyával, s imígyen a szerep megfelelőképpen ki volt domborítva a részéről.

Ám - amint az kiderült idővel - nagyjából ennyiben ki is merültek a vonzó külső tulajdonságai. Ritkán állt smink nélkül fényképezőgép elé, s a kép, mely azokról visszatekintett, egy túl sápadt, túl csontos, meglehetősen előnytelen arcberendezéssel megáldott, elálló fülű, beesett szemű, furcsán pisze orrú rémséget mutattak. Cseppet sem lehetett azon csodálkozni, hogy szívesebben alakítja a királyfit, mint a békát.

Nekem kicsit mindig is nagy volt a kontraszt eközött...

...és eközött a kép között. És nemcsak a külső miatt

Valamint elég szembeöltő a különbség a cuki kisherceg....

... és az agresszív hisztérika között...

... avagy talán mégse ő a jófiú...

... és most már nem is nagyon akarja elhitetni magáról

Aztán már csak az tűnt fel, hogy ahogy az Alsdead egyre ismertebb és sikeresebb lett, egyre inkább törekedett arra, hogy kitörjön a skatulyájából. Nem, dehogy félénk ő, közel sem az, pont az ellenkezőleg, nagyon is domináns egyéniség. És nem azért nincsenek szélsőséges magatartási megnyilvánulásai, mert olyan szelíd és bátortalan, hanem azért, mert elképesztő kötélidegei vannak, és valószínűleg túl jó nevelés és/vagy erős belső tartás következtében nem engedi nyilvánosság elé az indulatait. És mostanában úgy vettem észre, hogy már szép herceg sem akar lenni, mert egyre gyakrabban áll a nyilvánosság elé elképesztően rémséges valójában...

Ez az iszonyatosan minimalista koncertfelvétel is komoly becsületére szolgál abban a szcénában, ahol sokszor szinte alig számít valamit a tehetség, ha nincs mögötte a vonzó külső, amivel el lehet adni a terméket. De ahogy látjuk, mindig vannak kivételek.

Még él bennem a remény, hogy a kivételes tehetség és a kitartó munka képes utat törni bárhová.

2015. február 17., kedd

Extra gyors kézbesítés

Ezúttal négy munkanapomba került, hogy kézhez vegyem a legutóbbi rendelésemet. Ha leszámítom azt, hogy némileg várakoznom kellett a csomag feladására, mert bizony az istenátka Ryo:suke lemezét bajos volt beszerezni (mondom én, hogy legközelebb TŐLE kérek...), ez volt a leggyorsabb szállítás az eddigiek során.

Most pedig lássuk, mit tartalmaz a pakk: :)

Az első vétel az ACE Tales for the Abyss Limited Edition-ja volt (mely már valahogy be is ugrott a számítógépembe, ejjj, még jó, hogy nem celofánostul...), ez már régóta szerepelt a listámon, s most tehettem hozzá egy pipát. Az album 13 dalt tartalmaz, a bónusz DVD-n pedig 5 PV és a Shangri-La werkfilmje szerepel. A zenés videók az alábbiak:

1. Shangri-La

2. Night of the Knights

3. Black Butterfly

4. Nude

5. Yoake no Ansemu (live)

Egyszóval 1.500 yenért abszolút megérte a cucc, még akkor is, ha elcsúsztam a vásárlással, s így nem sikerült megcsípnem az extra alacsony yen árfolyamot.

A második pedig a Wing Works Fuschico-Fennix maxija, mely sajnos még a sok várakozás ellenére is csak Regular Edition, így csak magát a négy dalt tartalmazza. Vigasztaljon a tudat, hogy a borítón van egy hiányos öltözetű Ryo:suke kép, mellyel csak az az egy bajom van, hogy felül félmeztelen, és nem elölről szerepel rajta, hanem hátulról. Na, most evvel mihez kezdjek, mondjátok meg :D

A fényképek minőségéért elnézést kérek ismét, a fényképezőgépem most már tényleg megérett arra, hogy bevágjam egy szervizbe, avagy vegyek újat (mivel ez már elég kiszolgált jószág, garancia rég nincs rá). A telefonom pedig még mindig egy foscsi, de megpróbáltam csinálni pár képet:

Az ACE album

A Wing Works borító

Itt pedig maga a két (három) lemez

2015. február 14., szombat

Ha egy hülyeség terjedni kezd

...az Interneten, annak bizony elég nehéz gátat szabni. Decemberben kezdett terjedni a tumblr-en a következő kép a következő felirattal: Meto és Tsuzuku (Mejibray) az előbbi szülinapi partiján.

Nos jó, ha valaki nem annyira többirányú érdeklődéssel bír a visual kei területén, ezt a képfeliratot akár korrektnek is találhatja. Sajnálatos tény, hogy a téves információt egy Mejibray-es fanklub kezdte terjeszteni, mire sok, állítólag 'nem annyira nagy fan' próbálta korrigálni, hogy: ez tuti nem lehet Meto, nézzétek már meg, oké a kék haj, de hová tüntette el jelentékeny számú tetoválását?

Nos, sejtéseik jók voltak, mivelhogy a kép nem decemberben, hanem júniusban készült, a Rokkyuu Magazine egyik októberi cikkében jelent meg, s a képen a születésnapi buliját ünneplő Wing Works frontember, Ryo:suke, és bandájának valamelyik (nem tisztázott) tagja látható. Ez magyarázza a tetoválások hiányát.

Ezt a tévhitet jópáran próbáltuk eloszlatni annak idején. Többek között jómagam is, aki csípőből tudtam, honnan ered a fotó, hisz magam is olvastam ezt a cikket a Rokkyuu oldalán. Ennek ellenére még mindig rengeteg Mejibray-fan osztja gondolkodás nélkül a fenti képet, észre se véve, hogy pont elegen fűztünk magyarázatot a tévedésükhöz. De hiába, nemcsak hogy gondolkodásra képtelenek, még csak nem is kíváncsiak mások véleményére, ha már a poszt alá írt kifogásainkat el se olvassák. Ez ismét megerősít abban a hitemben, hogy az Isten állatkertje bizony igen nagy, s Noé apánknak nemcsak a jószágokat, de pár embert is fel kellett volna hajtania a bárkájára, hogy megmentse a kihalástól.

Mai napon egy nagyon berágott tumblr-felhasználó, akinek követője vagyok, és aki megunta a hülyeségáradat folyamatos tovább osztását, némileg megfotosoppolta a képet:

Nos, reménykedjünk, hogy ha már így rábiggyesztette ezt a szép feliratot, talán csak kiszúrja pár ember szemét, azokét is, akik odáig már nem jutnak el, hogy kommenteket olvasgassanak. És most már abban is bízom, hogy véget vet ennek a hülyeségáradatnak. Mindenesetre ez a szememben a mai kor egyik sajnálatos jelensége, az ész nélküli hírterjesztés klasszikus iskolapéldájává vált.

(A forráscikk: Ryo:suke's Birthday Blast at Blaze)

2015. február 12., csütörtök

A The 3rd Birthday házába becsapott a ménkű

Nem tudom, de kezdem megunni, hogy amint megismerek valamilyen bandát, és nagy nehezen kérges szívembe fogadom őket, rögtön jönnek a problémák, és látványosan kivonják magukat a forgalomból.

Kevés olyan fiatal csapat iránt kapott el lelkesedés, mint a The 3rd Birthday irányában. Egészen elragadott zenéjük hangulata, és a tagokat is elég szimpatikusnak találtam ahhoz, hogy besoroljam őket kevés számú igazi kedvenceim közé.

A gondok eleve azzal kezdődtek, hogy állandó dobosuk nem volt, egy Meru nevű tag ugrott be hozzájuk időnként, aki az M-ben érdekelt, de besegített a Lustknot-nak is az utolsó periódusukban. Azután novemberben az egyik gitárosuk, Folie döntötte el úgy, hogy nem áll szóba többet velük, avagy ők rúgják ki magukból Folie-t (ez még mindig nem tisztázott, ki volt a hunyó a buliban), így hárman maradtak, az énekes L, a másik gitáros, Yu-chi és a basszeros Tomoya.

Erre ez a jófiú Yu-chi kitalálja, hogy ő bizony nyit egy visual kei bárt Nagoyában (Vulgar néven már meg is történt, Twitter-elérhetősége is van), és otthagyja őket a kulimászban. Tudom ám én, hogy L és Tomoya bizony nagyon ügyes gyerekek, de ketten azért mégsem tudnak ellátni minden pozíciót a bandában.

Mivel küszöbön áll az új single, az I am... kiadása, és felpörgött körülöttük az élet, úgy döntöttek, hogy support tagokkal gyorsan feltöltik a létszámot, és folytatják a munkát.

A maradék: Tomoya - basszusgitár és L - ének

Hát, szívem csücskei, szívből kívánom, hogy menjen ez a hiányos szekér úgy, ahogy eddig. Tudom, hogy nehéz lesz, de egy rajongó inkább vállalja a várakozást, mint annak az eshetőségét, hogy sosem láthatom többet L kulturálatlan képét vagy a drága kis sziszukámat, Tomoyát, akit sikerült igencsak megkedvelnem rövid idő alatt.

Aztán legyetek jó kisfiúk, és ti ketten már ne vesszetek össze lehetőleg.

2015. február 7., szombat

Újabb bevásárlás

Nos, mivel szorít a határidő, és le fog járni a 2000 yenes kuponom, amit összekapartam a CD Japan-on, döntenem kellett végre, mire szórom el a potya pénzt. Az Anonymous Confederate Ensemble Tales of Abyss lemezének limitált kiadása már régóta a listámon volt, de mindig hátrasorolódott valamely új megjelenés miatt. Úgy gondoltam, most már pont ideje, hogy beszerezzem, mielőtt végleg kifogy a készlet.

A második választás nagyon nehéz volt. Mivel nem tartom rentábilisnek, hogy olyan értékben rendeljek, mely kevesebb, mint a postaköltség, minden esetben minimum 2 kiadványt hozatok el, azonban egy egész hónapig keresgettem, míg megszületett a döntés. Elhatároztam, hogy Alsdead-et és Liphlich-et most egészen biztos nem veszek, hiszen vagyonokat szórtam már el erre a két bandára, a Liphlich-nek szinte majdnem minden limitált megjelenése megvan, amit az utóbbi két évben kiadtak. Az általam favorizált új, avagy ismeretlenebb bandák (mint pl. Vaastu) lemezeiből sajnos egy darabot sem lehet beszerezni az említett weboldalon, és mivel letiltottam magam az Alsdead-ról (pedig a Starlessre és az Idea-ra nagyon fáj a fogam), nem igazán voltam döntőképes helyzetben.

Aztán a végső lökést a dührohamom adta, melyet az okozott, hogy nem tudok elmenni a Wing Works ma esti koncertjére. Sajnálatosan Ryo:suke cuccaiból sincs valami nagy választék, csak Regular Edition-öket találtam, és végül - persze a lányom is belekotyogott a dologba - a Fennix single maradt fenn a listán. Így tehát lesz valamim végre Ryo:suke-től is, méghozzá jutányos áron. Bízom benne, hogy egyszer még látom a színpadon állni, jó lesz akkor valami, amire esetleg dedikáltathatok.

A Regular Editon borítója a jobb oldalt látható

Mivel most már visszafogtam magam, ezután ismét kiélhetem a hajlamaimat, és a következőkben az egész kimaradt Alsdead-pakkot megveszem, a Starless-t, az Idea-t és a nemsokára megjelenő Inazuma-t is. Mert a szerelem az mégiscsak örök, s nem vagyok hajlandó lemondani róla... :D

2015. február 2., hétfő

Új nap, újabb hisztiroham

Még csak másodika van, de már azon vinnyogok, hogy szombaton lesz a Parismanga 2015, amelyen fellép az én drága kicsi Ryo:suke-m, én pedig nem leszek ott, hogy az első sorból szemlélhessem meg, tényleg olyan jól mutat-e feszülős gatyában, mint ahogy a videófelvételek reprezentálják. Már megnéztem vagy kismillióhét Lolita 23q videót, nem tudom, hogy mennyit tudnék még befogadni, ha szerettem is volna őket egy kicsit.

Ez amúgy régi, de annyira jóóóó <3

Erre érkezett a hír, hogy a Wing Men support-basszerosa, Intetsu végleg feladja a pályáját, hogy profi fotós lehessen. Mondhatom, hogy ettől is rögtön begörcsöltem, hogy jaj, ez a szegény jófiú, még az ág is húzza. Nem elég, hogy én nem leszek ott, hogy káprázatos szépségemmel emeljem a rendezvény fényét, még a basszerosa is faképnél hagyta. Aztán utána rájöttem, hogy a Lolita 23q-ban bizony nem csak azért volt jelen, hogy legyen valaki, aki professzionálisan mutat picsagatyában, és jól a lába közé lehet dugni a kamerát, hanem csinált is valamit. Mit is? Ja, basszusgitározott.

Kiváló terpesztéstechnikával rendelkezik egyébként

Tudom, hogy nem fog bekövetkezni, de egyszer megnézném, hogy játszik. Csak a régi videofelvételeken hallottam, de ő sem cáfolja meg azt a meglátásomat, hogy a japánoknak nagyon jó zenészeik vannak ezen a hangszeren, sokkal inkább, mint gitáron. Kifejezetten tetszett a játéka. Persze, mint frontembert is imádom, mert egy akkora feltűnési viszketegségben szenvedő, céltudatos, hiperaktív lotyó, mintha legalábbis genetikai rokonság fűzné Lady Gagához. Muszáj vagyok egyfolytában zaklatni Twitteren, hogy jöjjön már Európába vissza, és ne csak egy buli erejéig, mert látni akarom. (Ja, és a Rosetta-ból meg a Fixxtion Boy-ból is küldhet ajándékba nekem egy-egy példányt).

Jól áll a szádban a....

Tudom, hogy nem vagyok épelméjű, de szerintem keresve se talál nálam elvetemültebb fengörl-t a környéken, már ezért is megérdemelném, hogy tényleg lássam őt a színpadon állni.

Telesírom a párnámat miattad, te dög.

WING WORKS @ ViSULOG 4th ANNIVERSARY by _blackthrone

(Mellesleg megsúgom, figyeljétek meg, milyen fülbevaló van rajta ezen a felvételen. Az egy kész agylövés. Még sokkal jobb, mint az elöl-megkötős nejlonzacskó, amit a Fixxtion Boy klipjében viselt... :D)

2015. február 1., vasárnap

Képzettársítások

Azzal szórakoztunk ma este a lányommal, hogy megpróbáltuk kitalálni, melyik jrock kedvencünkhöz milyen madár illene. Volt, ahol egyértelmű volt a választás, volt, ahol csak nagy viták alapján sikerült meghatározni, vajh' mihez is hasonlít az illető úriember.

A társításban nemcsak a külső megjelenést, hanem néminemű belső tulajdonságokat is figyelembe vettünk. Akadnak közte elég gonosz célzások is, ezekért előre elnézést kérünk (illetve nem. :D).

Nézzük a sort!

Nimo - ének, Anonymous Confederate Ensemble - sólyom

Mindenféleképpen egy kistestű ragadozót kellett választanunk hozzá.

Rookie Fiddler - hegedű, billentyűs hangszerek, vokál - Anonymous Confederate Ensemble - sirály

Itt már volt egy kis vita. A tengeri, vagy vízi madár mindenképpen a kalózos imidzsből adódott, és nekem rögtön valamilyen fehér szárnyas képe ugrott be róla.