...még a visual kei színtéren is. Valamikor, még akár egy jó öt évvel ezelőtt is ha körülnéztél, minden tele volt álomszerűen sminkelt, szuperédikawaii fiúkákkal, akik nagy szemekkel bámultak rád a promófotókról, és félénk-udvarias-kisfiús viselkedésükkel dobogtatták meg a lánykák szívét. Sosem hittem volna, hogy lesz, amikor ezek az édes lények kimennek a divatból, s nem az ő sablonos arcocskájukat látom visszamosolyogni a jrocker blogok tetemes többségéről, de ez a idő, úgy tűnik, elérkezett.
S azt sem hittem volna, hogy ennyire divatba a jönnek a pasik. A szörnyek. Az agyontetovált, ijesztő, kigyúrt kockahasukat mutogató fekete démonok ideje.
Nem mondhatom, hogy ellenemre van a változás. Örömömre szolgál, hogy végre ebben a zenében is előtérbe kerültek a tesztoszteron-hírók, elvégre ezt a műfajt is többnyire férfiak művelik. Talán az a generáció, mely a 2000-es évek közepén-végén elkezdte a japán rockot hallgatni, ma már végleg felnőtt, s nem szeretné rajongását tizenötévesnek kinéző harmincas idolocskákra pazarolni.
Van egy-két jelentős díszpinty, aki mostanában enyhe fokú izgalmi állapotot váltott ki nálam mániákus magamutogatásával.
Rögtön itt van ez a nagyszerű Ice fiú, a Black Gene For The Next Scene énekese. Na, hát ő sohasem felejti el az orrunk alá dörgölni, hogy milyen kis kekszi gyerek (mellesleg talán neki van az egyik legjobb teste a műfajban). A zenéjéről és az énekesi kvalitásairól már nem ennyire jó a véleményem, de a szekere enélkül is fut, hála a futószalagon gyártott alulöltözött fotóinak. Ki tudja, talán esze az van neki.
Ez a fotósorozat kivételesen az ízlésesebbek közé tartozik, melyeken Ice szerepel
Másodikként megemlíthetném a Mejibray frontemberét, Tsuzuku-t, aki tetoválásaival és testmódosításaival nekem kicsit túlzónak tűnik, de őt egész jó énekesnek tartom, szóval, csináljon, amit akar :)
Tsuzuku a Tribal Tattoo Magazine borítóján. Nekem talán kissé girhes
Nem mehetek el szó nélkül a Liphlich basszusgitárosa, Wataru mellett, aki már időnként az agyamra megy mániákus magamutogatásával. Rendben, elég jól néz ki ahhoz, hogy megtehesse, de iszonyúan túlzásba viszi. Emellett elég bizarr az egész megjelenése, úgy látszik, ő még nem jött rá, hogy a kevesebb néha több (lenne).
Wataru hátulnézetben...
... és elölről is, itt ráadásul Tsuzuku-val édes kettesben.
A Vaastu együttes, amellett, hogy nagyon jó zenét játszik, arról is ismert, hogy két tagjának sem nagyon kell költenie mosószerre, méghozzá az énekesnek, Show-nak, és a dobosnak, Saku-nak.
Íme, Show. Igazad van, a fejed kit érdekel...
... na jó, az ott jobb oldalt Show. Saku pedig itt balra
A Nocturnal Bloodlust énekese, Hiro is elsősorban amiatt áll az érdeklődésem központjában, amit mutat, s nem amit tud. Bár néhány dalát szeretem, nincs a kedvenc énekeseim sorában, s aligha figyelnék rá, ha nem úgy nézne ki, ahogy.
Azért Hiro nem viszi túlzásba a pucérkodást, éppen csak hogy csap egy kis feltűnést...
És itt van ám legújabb szívszerelmem, a The 3rd Birthday énekese, L. Neki még nem sikerült komoly karriert befutnia habteste mutogatásával, jelzi ezt az, hogy alig tudtam értékelhető képet feltúrni róla, de számomra ő a tökéletes szörny megtestesítője... és emellett tetszik a hangja is :). Ha valaki ennél több részletre vágyik, nézze meg a Biran No Tsuki videójukat, az valami arcpirító :)
L, a nagyszerű :)
És miután végigcsodáltuk ezeket a nagyszerű hímegyedeket, álljunk meg, és adózzunk egy áldással a Golden Bomber-es Darvish Kenji-nek, az első olyannak, aki nagyipari méretekben kezdte el a pucér segge mutogatását. Divatot teremtettél, Kenji-san, s mi hálásak vagyunk érte. :D
