Öööööö, nem. Kifejezetten csak egyetlenegy pozitívumot találtam az említett bandában, amikor próbáltam megismerkedni a művészetükkel: azt a kis, ronda nyúzott Maki-klón dobosukat, Kohakut. Akinek ugyanolyan csinos lapátfülei, beesett képe, pisze orra van, mint az Alsdead énekesének.
Azonban ez az új daluk talán nem is lett annyira semmitmondó, sőt, belehallgattam a vkontakte-on a teljes új single-jükbe, és van rajta még ennél erősebb pont is. Hajlok rá, hogy ezúttal kicsit több figyelmet szenteljek majd nekik, és ne csak a végtelenül cuki ütős-művészük iránti fengörlködéssel legyek elfoglalva.
Egyúttal megragadom az alkalmat, hogy felhívjam a figyelmet a dobosok méltatlan helyzetére. Nem elég, hogy egy bazi nagy hangszer takarja el őket, mely mögül a felsőtestükön és a fejükön kívül semmi sem látszik ki, még hátulra is ültetik őket minden videóban és élő fellépések alkalmával. Egyeseknek van annyi eszük (mint pl. az An Cafe-nak is), hogy emelvényre helyezzék a dobosukat, s így talán az átlag halandó is lát belőlük valamit, de legtöbbjüknek nincs.
Ezért mozgalmat fogok hirdetni.
Tessék a dobosokat is mutogatni.
Főleg, ha van is rajtuk mit nézni, mint pl. Kohaku drágámon :D
Kis híján idegrohamot sikerült kapnom a tegnapi napon. Nekiugrottam, hogy leszedjem a Kra új albumát, de a netszolgáltatóm annyira megbízható cég, hogy csak negyedjére sikerült elérnem azt, hogy a pillanatnyi kimaradások miatt meg is kapjam a kívánt anyagot. (Igen, hadd legyek inkorrekt egy kicsit, ha már más is az, és jó pénzért nem nyújt tisztességes szolgáltatást: UPC-s a netem...)
Szóval Kra, és új album. Nem tudom, én vagyok-e egyedül, aki a mostani nagy Tequila Tokyo lázban (mely az ő alterego bandájuk) elsiklott a tény felett, hogy nemcsak a másik, de az eredeti néven is új anyagot kívánnak kiadni. Sokként ért a hír, hogy a Kra is piacra dobott, és méghozzá egy teljes albumot. :)
Nos, a Tsuki No Monogatari címet viselő munkájukról elöljáróban annyit, hogy pont olyan, mint amit nagy suttyomban, minden hírverés nélkül adtak ki.Nem lett olyan erős, mint az előző, a Joker's Kingdom, és a zseniális Satahinato minialbumot meg sem közelíti. Ténylegesen nem rosszak a számok, de az utóbbi időben elindított kreatív vonalból kevesebbet látok megcsillanni, mintha visszakanyarodtak volna az ős-Kra vonulathoz. Persze kicsit igényesebb kidolgozással.
Dalok és értékelésük:
Yokan ~ album remix vers. ~ : egy meglehetősen hosszúra nyúló intro, amelyeket nem szoktam értékelni.
Silent Circus: Rögtön az első dallal kezdetét veszi a régi, oshare-hangulatú Kra daráló. A dal maga hangulatos, minden a helyén van, de pont az ilyen típusú számok azok, melyek miatt nem szerettem régen őket. Nem árasztják azt az erőteljes, jazz-rock alapú, elvont hangulatot, melyet az utóbbi időkben produkáltak. Ezért ez csak 10/7.
Crock Rabbit: Ez viszont zseniális. Elég csak annyit elmondani róla, hogy a Szamárinduló zongorataktusával indít. :) Az ének nagyon eltúlzott, nagyon modoros, s az egész nóta rém elmebeteg. Számomra ez az album csúcsa. 10/10.
LOAD MY HEART: Erőteljes jazz-rockos hangzáson alapuló, elektronikával eléggé megspékelt szerzemény, mely több dolog miatt is nagyon szokatlan tőlük, először is talán a nagyobb terjedelmű angol szöveg miatt (megpróbáltam nem szénné röhögni magam Keiyuu angol kiejtésén...). Második ok az, hogy ez tőlük egy elég durván kemény szerzemény, de nagyon beletaláltak vele a szívem közepébe. 10/10.
Countdown: A két gyöngyszem után itt vissza is kanyarodtak a régi típusú dalaikhoz. A Countdown egy középtempójú szám, kellemes keleties hangzás vonul végig rajta. Nem rossz, de ez is olyan, melyet nagyon nehéz lesz megjegyeznem. 10/8
Ame ni Utaeba: Ez viszont számomra elég semmitmondó lett, nem találok benne semmi különlegeset, ami megfogna. Középtempó, jó énektéma, Unalmas. 10/6.
Yume wa Itsumo: Kicsit bolondos dalocskát hallhatunk, talán ez mentette meg attól, hogy az érdektelenségbe fulladjon. A basszusgitár-téma végig nagyon jó benne. 10/7.
Moshi Ashita Hareta Nara: Mint említettem, a dalok hangzása szinte teljesen egyforma, talán csak a tempók terén lehet megkülönböztetni az egyiket a másiktól. Ez például olyan, mint a Countdown, csak gyorsabb. 10/6.
Tsuyogari no you na Iroaseta Boku No Hitorigoto: Ezt a kicsit western-es akusztikus-gitár téma teszi kicsit megfoghatóvá, egyébként ez is felejthető. 10/6.
Rinne ni Hakoniwa: lassú, akusztikus dal, kicsit borongós hangulattal, mely később erőteljesebben felgyorsít. Talán ez még az, mely kicsit kilóg a sablonból. 10/8.
Nos, elég összefoglalóként annyi, hogy ez az utóbbi idők munkájához képest siralmasan gyenge lemez lett. Lehetséges, hogy külső kényszerre tértek vissza a régi hangzásvilágukhoz, hogy a Tequila Tokyo formációba mentsék át a bizarrabb dolgaikat. Azért is tartom ezt elképzelhetőnek, mert az ős-Kra rajongóknak bizonyára minden testrészük égnek állhatott azoktól a dolgoktól, melyeket a Joker's Kingdom album óta elkövettek.
Nekem azonban pont az tetszett.Tudom, nem lehet egymás után két Satahinato-t létrehozni, de azért nem ilyen teljesítményre számítottam.
Azt hiszem, marad nekem a Tequila Tokyo.
Sajnos azt sem tudom, forgattak, vagy akarnak-e netalántán készíteni PV-t az albumhoz, Így sajnos csak a 'Moshi Ashita Hareta Nara'-t tudom bemutatni, ami nekem egyértelműen a lemez majdnem egyik leggyengébb dala.
...Tehetném fel a költői kérdést, attól az még költői marad.
Mostanában nagyon úgy tűnik,hogy semerre. Amikor a hiatust bejelentették, még komolyan hittem,hogy nem lesz hosszadalmas az inaktív periódus. Ai 2003. óta rengeteg energiát fektetett bele a csapatba, s igazából sohasem volt hosszabb megtorpanásuk. Ezért volt okom feltételezni, hogy egyszerűen csak egy újabb pihenési szakaszt szeretne beiktatni magának, mielőtt újra felvenné a munka fonalát a Deathgaze-zel.
Mint tudjuk, a csapat 2008. óta funkcionál majdnem szinte folyamatosan, s ha azt nézzük, hogy ez hét nagyon aktív évet jelent, mely nagy megterhelést róhatott a zenészekre. A 2003-2008. közötti időszakuk tele volt konfliktusokkal. Kezdődött azzal, hogy első énekesük, Hazuki a bemutatkozó single felvétele után otthagyta a csapatot, hogy megalapítsa a Lynch-et (mely számomra azért volt érthetetlen, mert a nevezett banda hosszú évekig megrekedt azon a szinten, melyet a Deathgaze kezdő suttyó korában produkált, sem művészileg, sem technikailag nem fejlődtek semmit sem). Második énekesük, Sou-nak mindössze egy albumra (Genocide and Mass Murder) és egy-két single-re volt energiája, mielőtt úgy döntött, hogy inkább a civil életét szeretné folytatni. Ennek okán 2006-2008 között névleg ismét hiatuson voltak, ám ekkor sem voltak teljesen passzívak: jópár fellépést vállaltak énekes nélkül, míg végül el nem határozták, hogy ha az addigi basszusgitáros és zenekarvezető, Ai képes arra, hogy időnként beugróként szerepeljen, mint frontember, a későbbiekben is el tudja látni ezt a feladatot. Ekkor került a bandába Kousuke, mint basszusgitáros. A konfliktusoknak ezzel még nem volt vége, mert nem egészen egy évre rá gitárosuk, Naoto is kilépett, és nagyon gyorsan pótolni kellett. Itt lépett a képbe Takaki.
Elhiszem, hogy kifáradtak ennyi év és ennyi tagcsere után. Utolsó albumuk, az Enigma egyenesen nagyon rossz lett, s ezt egy olyan ízig-vérig fanatikus rajongó szájából, mint én, már jelent valamit. Azért titokban reménykedtem benne, hogy ez a szakasz nem tart sokáig, ám mostanában már egyre inkább azt gondolom, nagyon meglepődnék, ha a Deathgaze újra összeállna. A tagok négyen négyfelé tartanak jelenleg, méghozzá nagyon különböző irányokba.
Ai:
Nos, róla gondoltam azt elsősorban, hogy tétlen lesz, esetleg valóra váltja azokat a terveit, amelyek miatt már évek óta nyávog: nevezetesen azt,hogy családot alapít, és tesz magasról a zeneiparra. Mivel elég sok mindenben otthon van, ő tökéletesen meg tudná állni a helyét más kreatív fronton is (mint pl. a webgrafika). Ennek ellenére meglepő módon szólókarriert kíván indítani. A bemutatkozó spot alapján egyedül kívánja folytatni azt a zenei vonalat, melyet eddig a Deathgaze képviselt. Természetesen, ha zenéje meg fogja ütni a csapat korábbi munkáinak (főként az Awake/Bliss Out/Creature albumok szintjét), elégedett leszek az eredménnyel.
Kousuke:
Nos, őróla annyit kell tudni, hogy olyan alkat, aki nem nagyon tudja elviselni a tétlenséget. Már a hiatus bejelentése után egy interjúban kijelentette, hogy nem fog a seggén ülni. :) Kousuke azonban soha nem volt visual kei játékos, a Deathgaze-n kívül egy nagyon rövid ideig tartó próbálkozása volt csupán ebben a műfajban. Nem is sikerült az iparágnak soha beidomítania rendesen, és az utolsó időkben nagyon látszott rajta, hogy nem is érzi jól magát, terhes neki ez a vk-s kisfiú szerep. Ő volt a legelső, aki talált magának más elfoglaltságot: az Unveil Raze nevű metalcore bandába lépett be, mint support basszusgitáros. Bár hivatalosan nem lépett ki a Deathgaze-ből (elképzelhető, hogy még kötik szerződések), ám ő olyan, aki általában nem néz vissza, s nemigen hiszem, hogy hacsak nem néz jogi procedúrák elébe, vissza fog térni. Mellesleg szerintem emberileg és szakmailag is sokkal jobban érzi magát az Unveil Raze-ben, ahol nem kell állandóan egy kívülről sugallt képnek megfelelnie.
Az új traileren már Kousuke is szerepet kap
Naoki:
Nos, hát ő az, aki annyira infantilis személyiség, hogy meg voltam győződve róla, hogy soha nem fog Ai-ról leválni. Hogy kényszerből tette vagy saját akaratából, nem tudni. Mindenesetre ő sokáig tétlen volt, míg fel nem kérték,hogy helyettesítse a Sel'm együttes betegeskedő dobosát, Manj-t. Egyelőre ez ideiglenes elfoglaltság a számára, s tökéletesen fekszik zeneileg az ő alkatához. Nagyon nem lepődtem meg a dolgon, hiszen a Sel'm és a Deathgaze tagjai emberileg nagyon jó barátságban vannak hosszú évek óta, logikus lépés volt Naokit felkérni a support dobos szerepére. Új anyag kiadása egyelőre még nincs tervben, csupán turnézgatnak.
Naoki a Sel'm tagokkal
Takaki:
Azért hagytam őt legutoljára, mert Takakiról nem tudok semmit... :) Ő sosem volt az a nyitott egyéniség, Twittere nem volt, az Amebás blogját sem nagyon vezette, egyáltalán, a hivatalos dolgokon kívül nem nagyon volt hajlandó megjelenni sehol. Mivel ő Naoto távozása miatt - nem utolsósorban - Kousukéval való ismeretsége miatt került a csapatba, mindig is frusztrálta egy picit, hogy mint gitáros, nem tudta azt a szintet hozni, amit Kousuke basszerosként és Naoki dobosként. Még azt is el tudom képzelni, hogy ha nem áll össze újra a Deathgaze, egyáltalán nem marad a zenei pályán.
Takakiról az utolsó kép a Deathgaze honlapján jelent meg, azóta semmi
Elöljáróban annyit,hogy mélységesen szégyellem magam, amiért szeptemben hónapban semmit sem sikerült produkálnom a blogomba. Első oka ennek elsősorban az, hogy költözés miatt másfél hétig nem volt netem. A második az, hogy a fennmaradó egy hónapban semmi olyan új megjelenés nem történt, mely felkeltette volna az érdeklődésemet, mondhatni, a szeptember második felét holt térben töltöttem. Harmadik okként a mostanában meglehetősen zűrzavaros magánéletemet hoznám fel, melyre most nem térnék itt ki - akik közelebbről ismernek, tudják, mi a helyzet. Bevallom azt is, hogy voltak időszakok, amikor nemcsak zenét hallgatni nem volt kedvem, de legszívesebben a szomszéd galaxisba távoztam volna, elkerülendő azt a sok kellemetlenséget, melyen át kellett esnem.
És akkor most térjünk vissza a Dear Loving nevű formációra, mely a napokban annyira lesokkolt, hogy kénytelen voltam rettenetes szerelmes lenni beléjük. Valamelyik hírportál - talán pont a közízléssel sokszor szembemenő jrokku.net - tette közzé 'Yell' című új PV-jüket. A dal annyira vidám hangulatot árasztott, mely gyógyírként szolgált most fásult lelkemre. Muszáj voltam jobban utánakutakodni, kik is követték el ezt a szerzeményt.
Az eredmény meglehetősen meglepett. Azt sejtettem, hogy a csapat nem a visual kei területén mozog, legfeljebb érintőlegesen. Nem is jegyzik őket vk-bandaként, inkább az alternatív rock felé tendál tevékenységük. Komoly információk beszerezhetetlenek róluk, akárcsak a diszkográfiájuk, egyedül az 1994-es alakulási dátumban ért egyet néhány oldal. Ebben én erősen kételkedem, méghozzá azért, mert konkrét munkásságuk - mármint a lemezkiadások - ha szórványosan tartalmaznak is korai elemeket, nagyjából 2009 környékén kezdett beindulni igazán. (Maga az OHP is csak 1998-tól közöl adatokat, de az 1998-2009 közötti időszakban a Dear Loving valószínűleg egyáltalán nem működött. Ezt az 'oviban-elhatároztuk-hogy-rokksztárok-leszünk'-attitűdöt én nem nevezném bandaalapításnak. :D )
A csapat három tagból áll, Masa - ének, Yuki - gitár és Kuro - basszusgitár vesznek részt a munkában. Ha jól rémlenek az infók, egyszer már hiatuson is voltak Masa betegsége miatt, s most tértek vissza a köztudatba, ennek örömére készítették el az előbb említett 'Yell' című PV-t.
Bár szép hosszú lemezlistájuk van, valahogy mégsem lehet tőlük megszerezni semmit nagy bosszúságomra. Hiába, nem tartoznak a felkapott indie csapatok közé, pedig zenéjük alapján én nagyon magas polcra helyezném őket. Picit az egész stílusuk, megjelenésük, zenéjük a heidire emlékeztet engem, s talán ha engedték volna, hogy visual kei bandát csináljanak belőlük, már tarthatnának ők is ott, mint a heidi.
Szóval, feltett szándékom, hogy legalább egy nagy rajongót szerzek nekik magamon kívül, mert figyelmre méltónak találom őket, s ez az én válogatós fajtámnál már igen nagy szónak titulálható. Hallgassátok meg őket, mindenféleképpen megéri rászánni pár percet a munkásságukra. Ha másért nem is, legalább hangulatjavítónak. :)
