Jiluka - Screamer

A Jiluka együttes története idáig nem alakult valami fenomenálisan. 2013-ban megalakultak, ki is adtak egy single-t 'Sicks' címmel, majd ezután dobosuk távozása miatt el is vonultak hiatusra. Akkor úgy gondoltam, hogy bár a "Sicks" elég figyelemfelhívó volt ahhoz, hogy pár embernek ne essen ki az emlékezetéből a csapat, egy kezdő formációnak nem biztos, hogy van esélye még egyszer nekirugaszkodni a zenei karriernek.

Azonban a Jiluka 2014 végén bejelentette a visszatérését egy új dobossal, s most igen jól alakulhatnak a dolgok, mivel mire odáig jutottam, hogy az új, 'Screamer' single-ről írjak valamit, már tudomásomra jutott, hogy ez első minialbumukat is tervezik. Megmondom őszintén, szerintem jól is teszik...

Nagyon jól sikerült ez a single. Bár nekem az előző is tetszett, azért mégis kicsit meglepett, hogy mit tudtak összekalapálni. Valószínűleg jót tett nekik a kis kényszerszünet, mert meg tudták írni ezt a két dalt olyanra, melyet nem kell szégyellniük a későbbiekben sem. Nagy előnyükre szolgál a dalszerzői kvalitásuk, mert ahogy pont a hétvégén hallottam tanult zenészismerősömtől (na jó, bevallom, a tesóm mondta, aki vagy 25 éven keresztül tevékenykedett, mint aktív basszusgitáros), hogy szarni bele bárkinek a tehetségébe, ha nem tud jó nótákat írni :D

Dalok és értékelésük:

Screamer - a címadó dalból készült PV is, és a bitang jó gitáros tekerés, valamint a tetszetős dobmunka mellett olyan énektémát fabrikáltak hozzá, melyet nem felejt el az ember 15 másodperc múlva, ahogy befejeződött. 10/10 az értékelésem.

Monophobia - nem tudom, hogy adhatnék még ennél is több pontot, de nekem a Monophobia jobban tetszik a Screamernél :D Kicsit vontatottabb, húzósabb, elvontabb, viszont a populárisabb kórussal sikerült kicsit ellenpontozni az elborultságot, így kellemesen változatos lett. Ez is 10/10.

Tudom, lehetne vitatkozni, hogy tulajdonképpen semmi releváns nincs a zenében, és sosem lesz stílusteremtő, de annyira jól vannak megszerkesztve a dalok, hogy az embernek óhatatlanul is énekelhetnéke támad a hallatán. Igen, a zene nem mindig csak magas művészet, a zene lehet szórakoztatás is, ha jól csinálják. És ők egyelőre igen.

Screamer!

Megtaláltam a Lin-t

Költözködéskor elveszett egy lemezem, melyen jelentős mennyiségű jrock zene volt felhalmozva. Azóta töröm a fejem, hogy melyek is lehettek azok a bandák, amiket elveszítettem, de még mindig úgy érzem, hiányos a diszkográfiám.

És eszembe jutott: Kisaki bandája, a Lin ~ the end of corruption world is a listán volt...

...és vissza is sikerült szereznem ez egész diszkográfiát, ezért itt pörgök már egy órája magam körül, boldog vigyorral a képemen. Igen jó kis banda ez, senki sem vitathatja.

Szóval most akkor Lin spam, hogy kedveljétek meg ti is :

World in Flames

As If Forever Exist

Metamorphose


Sacred Xanadu

Silent to My Pain

Születésnapi újdonság...

... mégpedig a The 3rd Birthday együttes új videója. Tudnivaló, hogy csórikáim az új, I am... című single kiadása előtt hirtelen ketten maradtak, Tomoya, a basszeros és L, az énekes. Folie november óta nem tartott fenn velük semmilyen kontaktot, így kénytelenek voltak hivatalosan kitenni, Yu-chi pedig most február táján bolondult meg, és nyitott egy visual kei bárt Nagoyában, szegre akasztva a gitárját (bár ez még nem olyan biztos... a Twitter-bejegyzései alapján csinálgat ezt-azt, de már nem nagyban...)

Aggódtam is eleget, hogy mi lesz már így a bandával, de minden félelmem alaptalannak bizonyult. Nemcsak hogy villámgyorsan találtak egy új support-gitárost, egy Saki nevű tagot, de úgy tűnik, Tomoya és L olyan szinten ki vannak virulva, amióta ketten vannak, hogy az hihetetlen. Mondhatnám, ha nagyon köcsög lennék, hogy most már senki sem zavarja az igaz szerelmüket :D Az egész elmúlt hetet azzal töltötték, hogy - az új anyagot reklámozandó - teliszemetelték a netet az ócska, vacak kis pózolós képeikkel. Tomoya túlságosan is elengedte magát, de még L is, - aki pedig szerintem egy mufurc kis szörny alapállapotban - megengedett néha egy halvány vigyorgást magának.

Tengerészek? xD

Version 2.0

Ahogy Tomoyát elnézed, azt hihetnéd, hogy egy buta kis cicafiú, pedig nem... elég értelmes egy egyén :)

Csodásak így, ketten is

És most itt az új PV is, amivel alaposan megleptek. Az eseményeket tudva elég fura, hogy a videóban még Yu-chi is részt vett, mert kezdtem tudomásul venni a kéttagú együttes felállást. Ennek ellenére nagyon tetszik, amit most létrehoztak. Az előző single-jüket utálom, mert unalmas, és a PV sem lett túl kreatív, de ez most megint szimpatikus lett a számomra. Nemcsak a jól eltalált, minimalista kosztümök miatt, hanem hogy nagyjából a kétharmada színtisztán állóképek sorozata, s ez valahogy furán érdekessé teszi az egészet. A dal maga lírai, minden nagyon szépen szól benne, szóval semmivel sem tudok kötekedni. Újra szerelembe estem, azt hiszem.

Nagyon remélem, hogy nem akadnak meg most, hogy úgy néz ki, ezt a nagy válságot sikerült félig-meddig zökkenőmentesen áthidalniuk. És bízom abban, hogy jópár ember fog még felsorakozni zászlóik alá, mert nagyon megérdemelnék.

Tomoya és L... <3

Dadaroma - Dadaism #1

Mostanában olyan szinten nincs időm semmire, hogy már jópár napja/hete parkolnak itt új hallgatnivalók az eszközeimen, de nem jutottam el odáig, hogy véleményt is írjak róluk. Persze, az újdonságok meghallgatását igyekszem nem elhalasztani, de a kritikákkal van némi restanciám.

Most tehát egy viszonylag új banda, a Dadaroma fenti című maxi-single-jéről szeretnék értekezni. Magával a csapattal bevallom, egyáltalán nem foglalkoztam, mert rövid betekintések alapján nem találtam zenéjüket annyira relevánsnak, ám úgy gondoltam, később visszatérek a meghallgatásukra. Ennek most jött el az ideje.

A Dadaroma 2014-ben kezdte el pályafutását, az egykori Naine, Crazy Shampoo és Super Boys zenekarok tagjaiból összeállva. Hivatalos honlapjukhoz kattints ide:

A zenéjük kicsit elvontabb síkon mozog, mint a nagy átlag, ez mostanában főként sok-sok torzított/hörgős éneket jelent, s néhány helyen kifejezetten Mejibray-es és Nocturnal Bloodlust-os hangulatot vélek beleérezni. Ami nagyon tetszik, az a vokalista, Yoshiatsu hangja és a dobok. Egyébként továbbra is úgy gondolom, eléggé kell kapaszkodniuk ahhoz, hogy tartósan fenn tudják tartani a figyelmemet.

Dalok és értékelésük:
1. SE - intro.

2. Oboreru Sakana - ez a dal már megjelent előzőleg egy single-jükön, és elég erős kezdésnek érzem, mivel ez a nekem legjobban tetsző szám a kiadványról. Nagyon jónak találom az énekhangot, mely elég nagy tartományokban mozog a közepesen mélytől az egész magas tartományokig. A dalnak van hangulata, jók a gitárok is, egyszóval ez 10/10.

3. MONEY - egy húzósabb gitártémával induló szerzemény, mely elvontabb, mint az előző, nem annyira dallamokkal operál, hanem inkább a feszes témával. Ez sem rossz, még ha nem is annyira, mint az előző. 10/8.

4. Morphine #1 - ez viszont egy olyan, jazz-es/nagyzenekaros beütésű nóta, melyet náluk sokan, sokkal jobban csinálnak (pl. a Lycaon-tól vagy a Liphlich-től el is tudnék fogadni valami ilyesmit). Nem illik sem az előzőekhez, sem hozzájuk, s maga a dal is gyenge. 10/4.

5. SEX! - a következő dal ismét visszakanyarodik a stílusukba jobban belesimuló elemekhez. Belecsempésznek némi elektronikát, s maga a nóta inkább a második dal hangulatához hasonlít. 10/8.

6. Morphine #2 - ismét csak azt tudom elmondani, hogy ez tőlük nagyon nem jön be, de a basszusgitár iszonyatos jó, ezért 10/5.

7. Belka to Strelka - A maxi leggyorsabb dalával zár a banda, melyben ismét visszatérnek a dallamokhoz, ami nekem nagyon pozitív, mivel az énekesnek nagyon megnyerőnek találom mind a hangját, mind a stílusát. A dal maga nem ül annyira, mint a többi, de azért 10/7.

Láthatjuk, hogy ha nem lenne az a két, teljesen oda nem illő szám, teljesítményüket inkább jónak, mint közepesnek értékelném. Stílusikon banda nem lesz belőlük valószínűleg, mert semmi izgalmasan újat nem tudnak hozzáadni a zenei palettához, de idővel felhozhatják magukat egy viszonylag magas szintre. Meglátjuk még, hogy a mi ismeretségünk hogy alakul.

Végezetül PV: Oboreru Sakana

Alsdead - Inazuma

Már nagyon vártam az Alsdead új megjelenését. Úgy adódott, hogy ők talán az egyetlen olyan banda, mely tartósan el tud szórakoztatni, s amely számomra eddig még nem esett a megszokott színvonal alá egyetlen kiadványával sem, sőt, az előző, harmadik albumuk talán még az első kettőnél is jobban sikerült.

Ezúttal egy háromszámos single volt a menü, melynek 'Inazuma' a címe. Jó szokás szerint a PV-előzetesből most sem igazán sikerült megállapítanom, milyen is lesz a dal felépítése, ám maga a videó szó szerint lesokkolt. Tőlük nem várt módon elég fura színvilággal és homályos képekkel operált, s még más érdekesseket is rejtett, eléggé ahhoz, hogy kíváncsiságom a maximális szinten tartsa. Munkásságuk legérdekesebb videóját készítették el, ez már akkor látszott.

És végezetül a single is viharos gyorsasággal került fel, mely talán azt jelzi, hogy fokozódott népszerűségük. Visszaemlékszem azokra az időkre, mikor két-három heteket is várni kellett, hogy hozzá lehessen jutni valamihez, ami tőlük származik...

De térjünk rá az értékelésre. Összességében semmi releváns, a megszokott Alsdead-színvonal, talán inkább abban érzek kicsit változást mostanában, hogy Shin jobban rágyúrt a gitárszólókra, eléggé elengedi magát a dalokban, mely természetesen egyáltalán nem negatívum... :)

Dalok és értékelésük:

Inazuma - a címadó dal kemény, jeges hangzású szintetizátorszólóval indít, s rögtön ezután be is indul az ének, elég agresszívan. Ez a nóta nem tartozik pályafutásuk legjobbjai közé, kissé szétesettnek érzem (ugyanígy voltam az elején a Puzzle-lal, elég nehéz elsőre fejben összerakni a témákat). Ennek ellenére nem érzem túl rossznak. Persze, nekem ha Maki kiáll, és japánul elénekli a 'Boci boci tarká'-t, az is öröm és boldogság... :) 8/10.

himitsu - ballada, ballada és ismét ballada. Ez az, amit viszont abszolút nem tud előadni, egyetlen kivétel, a Modality-n fellelhető Snow kivételével. Az akusztikus gitárhangzás nagyon szép, és Maki hangja is, mégsem érzem, hogy könnyek folynának a szememből hallatán. A dal viszont jó. Emiatt kapja csak a magasabb pontszámot. 8/10.

EVO III - Végre Nikky is csillogtatja a tudását ebben az iszonyú kemény nótában, mely a régi időkre emlékeztet, ilyen szinten nálam ez lett a befutó a single-ről. 10/10.

Azzal a végszóval búcsúzom, hogy ismét egy jó színvonalú single került a piacra, mely igen jól fog mutatni a gyűjteményemben, mivel elhatároztam, hogy következő beszerzésem a legutóbbi két single és az Idea album lesz.

És nézzétek ezt a PV-t. Ez viszont az abszolút szerelem...

Cicaparádé

Kicsit úgy érzem, kizökkentem az idő folyamatából. A hétvégén mindenkit a Lycaon feloszlása sokkolt, s miközben az érzelmi vihar még csillapulni sem látszik, én a legnagyobb nyugalommal töltöm semittevéssel a hétvégémet. Mivel az engem érdeklő megjelenések még váratnak egy kicsit magukra, ezért most kivételesen megengedek magamnak egy újabb fanposztot.

Ezúttal azonban a célszemély nem egy hímnemű egyén, hanem egy kislány. És még csak nem is ember...

Szóval az Alsdead-es Maki cicusáról lenne szó. Ő az egyik, aki közismert mérhetetlen macskabolondériájáról, ám valószínűnek tartom, hogy mindeddig még nem tartotta elérkezettnek az időt, hogy egy saját állatot tartson. December elejétől indult meg a képáradat a blogján és a Twitterén is, s mivel főszereplőjük ugyanaz volt, úgy tűnt, csak nem bírt magával, és szerzett magának egy állatot.

Egyébként Silas-nak hívják, azt nem tudom, miért, mert állítólag lány, de hát Makit és a gondolatmenetét sosem fogom megérteni... nem egyszerű a srác, az tény.

És akkor most fotók:

(nem tudom, milyen fajta ez -talán a szingapúrihoz hasonlít a legjobban -, de láthatjuk, hogy nagyon nagy segítséget jelenthet a gazdájának a munkájában...)

Arlequin - Dilemma

Az Arlequin mostanában eléggé felpörgette a tempót, hiszen novemberben dobták piacra a 'Near Equal' című teljes albumukat, most pedig ismét három új dallal jelentkeztek a single-jükön. Őszintén szólva, nem is bánom, mert amíg bírják, nyomják, főként akkor, ha olyan lesz a folytatás, mint az eddigiek is.

A 'Dilemma' PV-nek már volt egy beharangozója is, mely elsőre elnyerte a tetszésemet, így nem néztem körömrágva az új megjelenés elé. Mondhatni, sztoikus nyugalommal vártam, míg sor nem kerül a meghallgatására... :D

Dilemma-look

Dalok és értékelésük:

Dilemma - mint mondottam, a címadó dal már a rövidített verzióban is igen megtetszett, mivel hangulatos bevezető témát sikerült találni hozzá. Azután a refrén rész már ismét egy kicsit 'kommerszebb', Arequin-esebb vizekre evez, ennek ellenére a nótát maximális pontszámmal értékelném. 10/10.

Imp - a második szám gyors és kemény lett, nagyon sok témaváltással és hörgéssel. Szerencsére csempésztek bele némi dallamvilágot is, mert egyből kirostáltam volna, ha Aki végigordítja az egészet. Szeretem hallani a hangját és kész. 10/10.

Shiroi Utsu - a harmadik dalnak kissé balladisztikus hangvétele van, bár nem mondanám kifejezett lassúnak. Szépen szólnak benne az akusztikus gitárok, és finom zongorakíséretet is hallhatunk itt-ott felbukkanni. Akinak nagyon szép hangszíne van, egyszerűen a teremtő arra hozta létre, hogy ilyen dallamíveket csaljon elő magából. 10/9.

Az értékelés alapján csak azt szűrhetem le ismét, hogy számomra megnyerő dolgot sikerült létrehozniuk. Nem is fecsérlem tovább a szót, mert csak magamat tudnám ismételni. Ez szép volt.

(Jajhát BOLDOGSZÜLCSINAPCSIT TAMON-SAN!!!!!!!!!!!!!!)

Dilemma MV