Minden jó, ha jó a vége, mondta anno Shakespeare, és ez általában így is van. Aligha hittem volna, hogy egy ilyen fantasztikus koncert és autogramosztás után még érdekes pillanatok várnak ránk.
Mivel nem volt szállásunk, a vonatunk pedig jóval reggel 6 óra után indult, nem volt kérdés, hogy az Aera-ban maradunk, amíg csak lehetséges. Nem is olyan sokkal a buli vége után az együttes tagjai a Kanzen képviselőivel együtt leültek az ételbárba vacsorázni. Csak így, abszolút nem zavartatva magukat az ott tébláboló rajongóktól. Természetesen nekünk sürgősen kávéznunk kellett éjjel fél tizenkettőkor, méghozzá pont három méterre attól, ahol a banda tagjai ültek.
Érdekes tapasztalatokat szereztünk :D
A srácok spagettit ettek, illetve Yoshihiko, Kiri és Nao. Kohsuke pedig zabált. Ráadásul kalapban, napszemüvegben, hogy ebben a késői órában nehogy a szemébe süssön a tűző nap, ugye. Ja, és közben nyomta a Twittert. Gondolom, mindezt csak azért, hogy mi, pofátlan magyar rajongók érezzük, hogy ki is a menő pasi az éttermben :D
Yoshihiko néha elég hangosan vihogott... amúgy is az az érzésem, hogy az az ember mindig talál valami indokot a nevetgélésre.
Sajnos, nem volt annyi kurázsink, hogy küldjünk nekik egy kör innivalót, de valaki más megtette helyettünk, méghozzá Jagermeistert, kis üvegben. Megitták, aztán szedelőzködni kezdtek. És ekkor szereztem meg a második ereklyémet, méghozzá Kiri Jageres üvegét. És mi kis rendes fiú volt, nemcsak hogy a kupakot is visszacsavarta, de még volt is benne egy korty pia. A Yoshihiko (vagy Nao, nem tudjuk) üvegén, amit Evelyn tett el, sajnos nem volt kupak, és pia sem (telhetetlen faszik).
Azután elkezdtek pakolni a parkolóban, ami elsőre nem sikerült, úgyhogy kiszedtek egy csomó mindent, és újrarakták. Ha kértek volna segítséget, bizonyára örömmel rohanunk, de hát... sajnos Yoshihiko-nak nem sikerült elhagynia a baromi ronda fellépőruháját, pedig nagyon szurkoltam, hogy bárcsak ott maradna, akkor Ljubljanában már valami értelmesebb cuccban állhatna színpadra :D A végén még pár helybeli rajongó meglepte őket egy adag sörrel, amit Nao rendkívül lelkesen fogadott :D
Az éttermi lesifotóm... ahhoz képest, hogy a hónom alól fényképeztem a nem túl jó telefonommal, egész kivehető. Bal szélen, az az oldalról látszó folt Kiri. Szemből látszik még Yosshi feje teteje, valamint mellette Nao
És végül eltűntek a sötétített üvegű furgonnal. Búcsúzóul még Kiri villogott egy kicsit nekünk a mobiljával :) Nagy kényszert éreztünk, hogy utánuk rohanjunk, vagy fogjuk a cuccunkat, és felüljünk az első, Ljubljanába induló vonatra, hogy végignézzünk még egy koncertet. Én is nagyon sok bulin vettem már részt életem folyamán, de még sohasem éreztem, hogy ennyire fantasztikus lett volna minden.
Az éjszaka többi része elég fárasztó volt, mivel fél egykor hagytuk el az Aerát, viszont a Westbanhof négy óráig zárva van. A neten fellelhető összes forrás szerint éjjel-nappal közelekedő bécsi metró viszont valójában csak 1 óráig jár, így az utolsó járattal kimentünk a pályaudvarra, hogy beüljünk a McDonalds-ba a Mariahilferstrassén. Persze, hogy ezt sem találtuk meg elsőre. A baj itt is ugyanaz volt: a hátunk mögött volt a cégtábla :D
Aztán két és fél óráig ettünk 1 db cheeseburgert és 1 db McChicken szendvicset (ebben nagyon jó vagyok, órákat ülni 1 deci kóla mellett, fiatalkoromban sokat gyakoroltam). Bécsben isteni jó volt a hangulat éjjel, mindenki nagyon vidám és borzasztóan részeg volt, hajnal kettőkor bicikliztek, stb. stb. Háromkor aztán bezárt a McDonalds, sőt, még az ajtót is ránk zárták, és mi bent ragadtunk. Végül aztán kiszabadultunk a gyorsétteremből, és még mindig volt egy óránk, amit át kellett vészelnünk.
Ekkor már eljut az ember a fáradtságtól, a hidegtől és az átélt élményektől egy olyan tudathasadásos állapotba, hogy fél négykor nekiáll mászókázni a Westbanhof mellett egy játszótéren (és még egyéb hülyeségeket is elkövet). Szóval, repült az idő, és már csak alig két óra kellett, hogy vonatra szálljunk.
Éjjeli pályaudvar
Nagyjából ennyi volt a lényeges történések sorozata a heidi koncertről. Vannak még egyéb, személyes jellegű infók, amiket nem akartam megosztani, de jórészt a teljes sztorit elmeséltem. Ez egy tökéletes koncert volt, tökéletes zenészekkel, tökéletes éjszakával, és nem utolsósorban egy tökéletes útitárssal (kösz, még egyszer).
<3 Heidi <3
