Ansia: Clips

És akkor most ismét értékelések. Megbeszéltem magammal, hogy figyelemmel fogom követni az Ansia együttes munkásságát. Nemcsak azért, mert ex-basszerosuk, Yosuke jelenleg az Alsdead-ben tengeti keserves napjait, hanem mert az egyik előző daluk felkeltette az érdeklődésemet. Innen egyenes út vezetett az új anyag meghallgatásáig.

A Clips 7 nótát tartalmaz. Noha a zenében semmi releváns elemet nem tudok felfedezni, legalább nem megy el a fülem mellett az egész. Némi elektronikával vegyített, pattogós visual kei, semmi sem túlzottan rossz vagy érdektelen benne, noha kiemelni nem tudnék semmit.

Számok és értékelésük:

1. Dear Chain - rögtön az első nóta vált a kedvencemmé. Elég gyors, lendületes, az ének váltakozik a torzított elektronikus hörgés és a dallaméneklés között, a refrént kórusokkal is megerősítették. A basszusgitár nagyon jó, az énekhang kellemes, s maga a nóta is jól összeáll kerek egésszé. 9/10.

2. Garakuta Meism - ez is nagyon jó tempójú, talán már kissé subidubis is, dominál benne a torzított vokál és a basszusgitár, a gitárok csak valahol finoman, a háttérben tevékenykednek. A refrén kicsit sablonos, ez levon az értékéből. 7/10.

3. MIXTURE - clips mix - ez viszont túlzottan is az oshare-panelek mentén építkezik, az egészet mintha már hallottam volna ezerszer, így nem is nagyon nyerte el a tetszésemet. 5/10.

4. His 4-1-1 - elég durva elektronikával és énektémával indít, s ez az, amivel meg tudja nyerni első hallásra az embert. 9/10.

5. Soubouchokusin - clips mix - ez viszont maga a Liphlich-szerű jazz-es subidubi. Imádom az ilyesféle marhaságot, így hát ezt is. Rézfúvósok kísérik az erős basszusgitár-, és orgonafutamokat. 9/10.

6. Lien - lassít a tempó. Ez nekem kicsit túl sablon indie-rockosan hangzik, nem is nagyon illik bele a többi nóta által felállított sorba. 5/10.

7. Emotional clips - a záró nótával ismét igyekeztek feldobni a hangulatot. Maga a dal nem egy telitalálat, valahogy nem áll össze, nem sikerült egy ütős vezértémát előhalászni benne, de egyébként a hallgatható szintet megüti. 6/10.

Látható, hogy jó 7 pont fölötti átlagértékelésemmel egy viszonylag erős anyagnak minősítettem a Clips-et. Van rajta három imádnivaló, két közepes és két gyenge dal, és ez arra indít, hogy megtartsam magamnak ezt a minialbumot.

Jelenleg pártfogó állásponton maradtam az Ansia-val kapcsolatban. Ha ennél nem hoznak össze rosszabb dolgokat, továbbra is barátságban leszek velük.

Bemutatónak itt egy kis album spot - PV híján:

A D.I.D. lenyomta az ask.fm-et

... szó szerint. Négy tagjukból három, az énekes Akane, a gitáros Tohma és a dobos Issei döntött úgy a napokban, hogy profilt nyitnak az ask.fm-en, ahol válaszolnak a rajongók kérdéseire.

(A basszeros, Aizawa Sho úgy tűnik, úgy döntött, megtartja magának a titkait.)

Gyanítom, hogy Akane volt az ötlet elindítója, mert ő egyébként is szeret olyan, magánéletére vonatkozó dolgokat megosztani, melyet más visual kei sztárok általában nem teregetnek ki. Issei és Tohma pedig pár nap késéssel, de utánozták őt. Persze meg kell mondanom, messze a vokalistáé a legjobb, őszinte és szórakoztató, és többnyire az angol nyelvű kérdésekre is felel. A dobos, Issei is, ám az ő angolja nem lehet valami jó, mert általában japánul válaszol...

A legmeglepőbb azonban a gitáros, Tohma volt. Ő általában rendkívül ritkán szólal meg a videók alkalmával, őszintén szólva, nem tudom, hogy hallottam-e valaha beszélni. Ahhoz képest viszonylag értelmes (bár meglehetősen nagyképű) válaszokat adott, hogy az előbb leírtak miatt meg voltam róla győződve, hogy ő is csak egy festettszőke IQ antihíró. (Na nem, mintha Issei sikeresen pályázna bármilyen Nobel-díjra... :D).

Nos, ennyi bevezető után egy kis ízelítő:

Akane:

Akane-san, why you so much like Putin?

very very charismatic

Very charismatic... But do you know that he is destroying his country? 

I know only a little.but,,,,In politics,correct, or incorrect, I think we need about 100 years to judge

how old were you when you had your first kiss?

16 years old.

I've never had sex but I would let you take my virginty.

how old are you?

Do you know Hungary?What do you think about this country?(・ω・)

hmm,,,,I don't know more details (na, ezt ki kérdezte? szereti még valaki őket rajtam kívül Magyarországon?)

Issei:

What D.I.D.'s song should I hear one of the first?

M-O-G-A-Z( ◞´•௰•`)◞

Tell us your own love habit!

Thus able answer to you.⁽´ᵕ`⁾⁽´ᵕ`⁾⁽´ᵕ`⁾

whats your favorite smiley?

Your smile.⁽´ᵕ`⁾⁽´ᵕ`⁾⁽´ᵕ`⁾

do you belive in magic? ^^

Disbelieve.( •́ɞ•̀)

Tohma nem adott angol nyelvű válaszokat, de a fordítás egy része megtalálható itt, a day-i-die tumblr oldalán.

Adós vagyok még a profil címeivel. Jó olvasgatást minden D.I.D. rajongónak!

Akane:

Issei:

Tohma:

Szeresselek vagy utáljalak?

Borzasztóan gonosz poszt következik, mert vannak személyek, akik előhozzák a lelkem mélyén lappangó alantas indulatokat.

Keiyuu.

Szóval azt hiszem, nagyon sokan tudják, hogy mennyire utáltam régen a Kra-t, és elsősorban pont a vokalistájuk személye miatt. Bevallom, még most sem bírom elviselni, mikor meglátom a képén azt a cukormázas bájmosolyt, melytől heveny mérgezést tudok kapni. Ám amióta a Kra elviselhető zenét produkál, és ő is összekapta magát az éneklés terén, amennyire csak lehet, tolerálni tudom valamilyen szinten a kedves kis tenyérbemászó imidzsét is.

Minap a Joker's Kingdom koncerttel szórakoztattam magam, mely a legutóbb kiadott 'Satahinato' minialbum és a hasonló című teljes album anyagából állítottak össze. A dalokat nagyon szeretem, és maga az előadás is szórakoztatott, ám néhány momentum felett nem tudtam elsiklani.

Keiyuu ugye tudjuk, hogy elég alacsony, az a kifejezett palotapincsi-típus. Na nem kicsi és imádnivaló, sokkal inkább törpe és agresszív. Bár mindenhol azt írják róla, hogy nagyon 'zárkózott' típus, szerintem egyáltalán nem. Inkább csak nem fecseg és vihog feleslegesen, s ezt tévesztik sokan össze a félénkséggel. De ahogy a színpadon állt, s a koncert első három dala után belefogott egy kis közönségszórakoztató társalgásba, egyáltalán nem keltette egy nyuszi benyomását. A kis, hamvas lelke legmélyén szerintem egy pukkancs lehet, úgy, ahogy van. Voltak kifejezetten erőszakos arckifejezései, villanásai, amit talán sokkal jobban lát az, aki nem igazán érti, miről beszél. Azt nem téveszti meg a bájos, százmillió karátos mosolya.

Na ez az a mosoly, melynek láttán nem tudom eldönteni, hogy hányjak vagy üssem meg. Blöeeee

Nem tehetek róla, de a röhögés kapott el. Még a dobogón állva is csak akkora, mint Yuura és Taizo

Nem beszélve arról, hogy a 'Satahinato'-hoz készített, sötét hangulatú kosztümje egyetlen szempontból nem telitalálat. Ebben a steampunkos - fekete ing, mellény, cilinder, térdnadrág, térdzokni - kombóban úgy néz ki, mint egy játékbaba. Ahogy énekelt, az a benyomásom támadt, hogy már csak a négy madzag hiányzik róla, és kész a marionettfigura. Persze lehet, hogy direkt ez volt a koncepció :D

Nem lenne rossz ez a cucc, csak rajta nem áll jól. Még babaszerűbb benne

Nemrég találtam rá és néztem végig a Kagrra no Su című sorozat pár részét, melyben a címadó banda a Kra-val együtt szerepelt egy játékos vetélkedőben, melynek ő volt a műsorvezetője. Na, nem kell ecsetelnem, hogy itt esett le számomra a glória végleg a fejéről: ahhoz képest, hogy mekkora kis seggdugasz, eléggé huszárőrmester-stílusban bonyolította le a műsort, s csodák csodája, még Isshi sem röhögte szét az adást. Mindez csak azt támasztja alá, amit már korábban is éreztem: ez a cuki kisfiú imidzs nála is csak borzasztó nagy játék, melyet inkább az alkata, semmint az igazi tulajdonságai predesztináltak.

Nem mondom, hogy ez a 'Kakusei Distorsion'-hoz készített cucc sokkal jobb, de legalább nem vigyorog úgy, hogy a szám habzik tőle

Szomorú azonban, hogy a célközönség nagy része mennyire el tudja hinni ezt a hamis képet. Bevallom őszintén, nekem az a céltudatos Keiyuu sokkal jobban tetszik, mint az álarc mögött lapuló szüzike. 

Végre, van benne valami férfias is xD.

Develop One's Faculties - Fresco wo Furu to Tenbin Yureta

Nagyon vártam már, hogy meghallgassam ennek az új csapatnak a bemutatkozó anyagát, mégpedig azért, mert az egykori nagy kedvencem, a Cocklobin két tagja, a gitáros Yuya és a dobos Sora fedezhető fel a soraik között. Miután a másik volt gitárosukat, Iori-t kénytelen voltam kiátkozni a világegyetemből azért, mert összeállt Kaya-val, bíztam benne, hogy Yuya és Sora életképes formációt hoznak össze (Nigu valahogy nem hiányzik, sallala....)

A Develop One's Faculties 2014. októberében alakult meg az egykori Cocklobin-gitáros, Yuya - ének/gitár, Sora (Johannes néven) - dobok, Rui (ex-Pumpkin Head, Chemical Pictures) gitár és Detto (ex-EVE, Edogawa Paradox - raiha néven) - basszusgitár részvételével. 

Hivatalos honlap:

Nemrégiben bele is tudtam hallgatni ennek a single-nek a promóanyagába, és pozitív volt a benyomásom róla. Így tehát kézenfekvő volt, hogy mindenféleképpen meghallgatom a teljes kiadványt.

Maga a zene meglehetősen érdekes hangzású lett, jó gitártémákat találtak ki, elég erőteljes. Ami nagyon meglepett, az Yuya hangja: nemcsak a hangszíne, de a technikája is nagyon jó ahhoz képest, hogy eddig csak mint gitáros vett részt a zenei színtéren. Ja, és egy kezemen meg tudom számolni, hány gitáros-énekest láttam eddig a vk színpadon (a Deathgaze-s Ai sem gitározik minden dalban, ugye...)

Dalok és értékelésük:

Fresco wo Furu to Tenbin Yureta - középtempójú, erősen lüktető dal, jó gitárjátékkal és meglehetősen előretolt basszusgitárral. Nincsen túlbonyolítva, de van hangulata. Mondhatnám, hogy ex-Cocklobin-tagoktól valahogy valami furát vártam, és ezt meg is kaptam. 10/8.

Kekkaron - következetesen vezetik végig ugyanazt a gitárstílust és hangulatot, mint amelyet az előző dalban is hallottunk. Talán némi jazz-technikát vélek kihallani, főleg a túlerősített basszusgitárjátékban. 10/8.

Mindkét dal elég hangzatos lett ahhoz, hogy el tudjam fogadni ezt, mint az egykori Cocklobin-tagok alkotását. Ezerszer jobban annál, mint amit Iori produkál mostanában. Várom, mi lesz a folytatásban.

Ízelítőként csak egy reklámszpotot tudok mutatni, hallgassátok:

Ryo:suke a Parismanga-n

Sajnos, erre az információra ébredtem reggel: a Wing Works fellép a 2015-ös Parismanga rendezvényen.

Máris tudom, hogy ez számomra kivitelezhetetlen lesz. Megfogadtam egyszer, hogy semmilyen kedvencem buliját nem mondom le, és pár évig sikerült is tartanom magam ehhez, de bármennyire fáj is, ezt nem fogom tudni összehozni.

Ha csak egy messzi EU-turné állomásról lenne szó, nem gondolkodnék egy percet sem a látogatáson, de mivel egy anime-rendezvény keretein belül lesz megtartva a fellépés, jó kérdés, hogy anyagilag megéri-e egy koncertjegynél valószínűleg drágább con-napijegyet megvennem. Elsősorban azért, mert az egész napos program felejtős, hiszen nem értek franciául, akkor pedig mit lődörögjek egyedül, másrészt azért, mert nem számítok arra, hogy egy óránál hosszabb show-t engedélyeznek a számára.

A BORN/Lycaon-bulim is elég nagy érvágás volt anyagilag, s van egy pont, amikor már úgy érzem, nem érdemes áldozatot hozni érte. Pedig majd megszakad a szívem: titkon reménykedtem, hogy egyszer csak átjön Európába, és láthatom. Hát most megkaptam, amit szerettem volna, de a lehető legrosszabb formában.

Depressziós rohamba esek. Ryo:suke drágám, ezt a randinkat el kell halasztanunk. Remélem, lesz még esélyem.

Carpe Diem - Taiyou no Tsuki

Sokkoló meglepetésként ért a Carpe Diem együttes tízszámos albuma. Nem szoktam ilyet csinálni, de kifejezetten azért hallgattam meg, mert megtetszett a kinézetük. Olyan csapat benyomását keltették, akik már túl vannak a visual kei újonc státuszukon, és megengedhetik maguknak, hogy minimalista sminkben-kosztümben jelenjenek meg, ennek ellenére nem tudtam róluk semmit. És nemcsak én vagyok így, észveszejtően kevés adat áll rendelkezésre pályafutásukról.

Persze nem igazán tudom, hogy a visual kei műfajba tartoznak-e. Indie rock-ként nem aposztrofálnám őket, mert annyira nem találom meg az e műfajra jellemző paneleket a zenéjükben, mint amennyire a visual kei-sablon elemeket sem. Maradjunk abban, hogy adva van egy nem túl nagy közismertségnek örvendő társulat, akik dallamos rockzenét játszanak, melyet elég nehéz kategorizálni.

Annak ellenére, hogy az ismeretlenség homálya fedi őket, diszkográfiájuk viszonylag sok elemet tartalmaz, ami arra utal, hogy nem kezdő fiúcskákról van szó. Sajnos sem a hivatalos honlapjuk, sem a Facebook-, és Lastfm-profiljuk nem ad sok információt. Hárman vannak, Chro - ének; Nao - gitár; Hero - basszusgitár az állandó felállás.

Hivatalos honlap:

És akkor most értékelés!

Elöljáróban a dallamokat, a nagyon szép gitárjátékot és az éneket emelném ki. Chro hangja az erőteljesebb részeknél engem a heidis- Yoshihiko stílusára emlékeztetett, nagyon szépen, tisztán szól, mindenféle orr-, és felhangok nélkül.

Taiyou no Hana - középtempójú, gyönyörű dal, finom akusztikus gitárrésszel indít, a folytatásban jól eltalált ének és vastag gitárhangzás dominál. 10/10.

Ame - ahogy a cím is sugallja, egy esős nap lírai hangulatát ragadja meg a dal. Ez is középtempós, és az alap-gitártéma itt is akusztikus. Nem tudok mást mondani, mint hogy változatlanul gyönyörűek a dallamok. 10/10.

Chiisai Hane - ez kicsit bolondosabb hangulatú, némi zongorakíséretet is társítottak hozzá. Talán ezt érzem kevésbé sikerültnek, mint az előző kettőt, de változatlanul egy nagyon szerethető nótát kaptunk. 10/8.

Inochi no Ato - Zongorával nyitó balladisztikus szerzemény. Végtelenül finom énektéma jellemzi. Érzek benne némi szomorúságot. 10/8.

Koibumi - a lírázás után erőteljesen felgyorsít az a dal. Erős a basszusgitárjáték benne. Ez az egyik kedvencem. 10/10.

Chou no Okurimono - a tempót még jobban fokozzák ebben a nótában. Erről sem tudok mást mondani, mint hogy annyira jó minden, a dallamok, az ének és a gitárok, hogy semmivel sem tudok kötekedni. 10/10.

Sekaiju - nagyzenekari kísérettel ellátott lírát kapunk ismét. Néha komolyan sírni tudnék, annyira szép az egész. 10/9.

Tsumi no Batsu - a bevezető basszusgitár-téma meglehetősen kedélyjavító hatással volt rám. Szaggatnak a gitárok, gyorsul a tempó. 10/10.

Tsubomi - ismét egy balladisztikusan induló dal, mely aztán felgyorsít, s elkápráztat bennünket akusztikus-, és elektromos gitártémáival. 10/9.

Tsuki no Tane - A végére jutott egy középtempós szerzemény, melyben inkább a vastag gitárhangzás és a zongorabetétek dominálnak. 10/8.

Alapvetően látható, hogy nagyon erős pontszámokkal értékeltem az albumot, mely teljesen elkápráztatott már az első percben, ahogy meghallottam felcsendülni. Ritkán ér ilyen pozitív meglepetés egy számomra ismeretlen bandától. Egyetlen dologgal tudnék csak kötekedni, ha nagyon akarnék: a tíz dalhoz képest aránytalanul nagy a balladák száma, ilyen szépen megszerkesztett dalokból bőven elég lett volna egy, maximum kettő egy lemezre.

Kényszert érzek arra, hogy mindenféleképpen megpróbáljak minél több információt összeszedni róluk: egy ilyen csapat több figyelmet igényel.

PV-vel nem tudok szolgálni, csak egy album-trailerrel, hallgassátok hát ezt:

Lolita 23q - a múlt emlékei

Nem tudok szabadulni a mániám alól, amióta láttam az új Wing Works videót. Egészen odáig jutottam, hogy nem értem be ennyivel. Muszáj volt kicsit jobban utánanéznem Ryo:suke régi videóinak, még a Lolita 23q-s időkből.

Bevallom, előtte - talán egy-két esettől eltekintve - sosem hallgattam ezt a bandát, mert sem a zenéje nem tetszett igazán, sem a bandatagok kikent-kifent,csillivilli kinézete nem ragadott meg. És talán nyomtalanul ki is megy a fejemből, hogy volt egy ilyen nevű visual kei zenekar, ha Ryo:suke fel nem bukkan újra.

Először egy majd hat perces koncertfelvételnél ragadtam le 2009-ből, mely a GENOSENSE Tour 09 Carnival III ward címet viselte. Habár a zene továbbra is az egyik fülemen bement, a másikon ki, a videó mégis nagy hatást gyakorolt rám. Mondanom kell, hogy nem is az 'első-szólóvideómban-betolatok-egy-szál-kontaktlencsében' Ryo:suke lett volna, ha már akkor is nem őrá esik a megtisztelő feladat, hogy minimalista combgatyában riszálja a seggét.

Lőttem persze pár képet (a minőség szar, mivel maga a felvétel is elég harmatos):

Az utolsó két kép láttán nem győzöm csodálni az operatőr profizmusát: ennél jobban már nem tudott volna bebújni a lába közé a kamerával. Magam sem csináltam volna jobban... ja, de igen: megkérem, hogy tegye már le azt a böhömnagy basszusgitárt, mert túl sokat takar aaaaaa... az adottságaiból. :P

Azután folytatódott a bámészkodásom egy Glitter 4. fotózásról készült felvétellel. Ez volt az a pillanat, amikor kis híján belefulladtam a nyálamba.

Eddig is tudtam, hogy valami fura keveréke a hideg, céltudatos, hiperaktív karrieristának és az imádnivaló cuki bohócnak, de ezek a képek méginkább megerősítettek ebben. Egyszerűen nem lehet nem szeretni.

...és csak dumál, dumál, dumál egyfolytában. Mérhetetlenül szereti a saját kis ennivaló személyiségét :D (és ilyen szemüveget is csak ő tud felvenni...). 

Valamelyik nap is fenn lógott a Twitteren, s miközben egy fotó segítségével tudatta mindenkivel, hogy 39 fokos láza van, továbbra is azzal volt elfoglalva, hogy teleszemetelje a netet a képeivel és a PV-ivel, és minden elképzelhető helyen magát reklámozza. Ha másért nem, már ezért a kitartásért is megérdemli, hogy hosszú, sikeres karrierje legyen, s ne csak az ilyen, kimondottan elmebeteg UFO-k iránt szerelembe eső emberkék legyenek a rajongói, mint én.

Mert az én szívem, már azt hiszem, végleg az övé.

Megszűnt a MONDO fóruma?

Gyászba borult az egész lelkem.

Igaz, hogy régóta nem vagyok már aktív tag, de most eszembe jutott egy régi információ visszakeresése miatt, hogy felugrok a MONDO nevű anime-magazin fórumának oldalára, ahol valamikor, valahol szó esett a témáról.

És ekkor ért a megdöbbentő felfedezés. Az újság honlapja 2014. augusztusában megújult, és a meglehetősen inaktív fórum részt egy az egyben törölték.

Nem mintha hiányozna, de nosztalgikus emlékek fűznek hozzá. Ott kezdtem el ismerkedni a visual kei zenével, és ott ismertem meg sok olyan embert, akik sokat jelentettek, vagy a mai napig fontos szerepet töltenek be az életemben.

Ha visszaemlékszem pl. a Malice Mizer, vagy a Deathgaze topikra, ahol gyakorlatilag majdnem szinte hárman voltunk, vagy más, szintén elég belterjes témákra, ahol kendőzetlenül folytak a hülyeségek, vagy a hivatásos trollok egyikére-másikára, akiket havonta kitiltottak, a találkozókra és az együtt eltöltött Nippon Shoxx-okra, nem lesz könnyű a szívem.

A világ egyik igen nagy állatkertje volt, de mi, bennlakók, jól éreztük magunkat.

R.I.P. Mondo fórum.

Ez meg a frászt hozta rám

...egészen addig még elviselhető volt ez a dal, míg ez a faszi el nem kezdett énekelni.

Illetve azt csinálni, amit ő éneklésnek gondol. Ez a hörgéssel kombinált idióta vinnyogás az idegrohamot hozta rám.

Tudjátok mit, akik annyira szidják a D.I.D.-es Akanét fura hangja és idegbeteg stílusa miatt, azoknak annyit tudok mondani: jöjjön Akane, ezt a figurát meg húzzátok le a klotyón. A Zooc énekese után megtaláltam a kettes-számú nem-kedvenc vokalistámat.

Son of a Bitch - a videó

Most került fel teljes hosszában ez a csodálat a netre.

A Blasted Animals óta tudjuk, hogy a BORN videóiban szeretik erősíteni ezt az állatos koncepciót, melyet cseppet sem csodálok. Viselkedésük időnként meglehetősen hasonlatos egy elszabadult páviáncsordáéhoz, s ily módon illik hozzájuk ez a megjelenítés.

Azonban most úgy érzem, kicsit elszállt az agyuk a művészeti tervezőknek. Rém gusztustalan, ahogy Ryouga egy vedlő kígyóhoz hasonlóan eszegeti azt a skorpiót meg a tojást a vele szemben helyet foglaló bájos lánykával egyetértésben.

Szóval, nem hazudtolták meg önmagukat :D Ez megint olyan lesz, mint a szemgolyónyalogatós Spiral Lie, mindenki arról fog beszélgetni, hogy mi ízléstelen korcs egy banda ez a BORN... :)

A hatásvadász android ismét célra tör

Esküszöm, nem akartam fengörlködéssel kezdeni rögtön az új év első napját, de muszáj megtennem. Tegnapi napon, a borgőzös és örömmámoros szilveszter pillanatában találta ki az a drága Ryo:suke, hogy közzétegye új promófotóit és videóját, a Fixxtion Boy koncertváltozatát.

Hah, mondtam én mindig, hogy ha mása sincsen, de esze van annak a fickónak, és nagyon is céltudatosan építi karrierjét. Midőn az év végi mámorban mindenki bulizik, énekel és táncol, persze, hogy nincs olyan ember, aki félrelökje a PV-jét, mondván: most ehhez nincs hangulatom. Hiszen mikor máskor lenne, ha nem szilveszterkor. Én pedig természetesen azonnal lecsaptam rá, mint kacsa a takonyra. A Fixxtion Boy ugyanis csak live limited single-ként jelent meg, és már komolyan készültem rá, hogy kikunyerálok tőle egy példányt (meg egy másikat a Rosetta-ból), addig zaklatom, amíg feladja, és küld nekem egyet (persze kifizetném, nem várom el, hogy ajándékba adja).

Először azonban a fényképek vágtak hanyatt. No nem azért, mert annyira meglepő volt, vagyis nem egyszerű, szerény és természetes :D Ismét borzasztó hatásvadász, steril, csillogó műanyag képek készültek róla: aki nem ismeri, nem is igazán tudná eldönteni, élő ember, avagy komputer által kreált figura jelenik meg előtte. Azért nem bántom Ryo:suke-t, mert alapjában véve tetszik. Bevállalós. Bevállalja, hogy annyira természetellenes, amennyire csak lehetséges :D

Nos, íme ő, az abszolút nem természetes szépségében.

(Láttam már amúgy feketében is, sőt, farmerben és pólóban is, de általában jól titkolja, hogy ilyesmiket is felvesz időnként... :D)

És a dal.

Azt hittem, nem tud olyan idióta, elektronikus szart elkövetni még egyszer, mint a Mr. Fantasix, de rá kellett jönnöm, hogy BÁRMIRE KÉPES. Mérhetetlenül tehetséges az ilyen fél-rock fél-techno kotyvalékok kieszelésében, melyek valahogy mégis nemcsak hogy hallgathatóak, de még az ilyen fanatikus műanyagzene-ellenzőnek is eljutnak a szívéhez. Hát, ezért mondom én, hogy nem semmi. Ha valaki azt mondta volna nekem pár éve, hogy egyszer érzelmeket fogok tanúsítani egy ilyen eszelős robotfigura iránt, azt hiszem, elhajtottam volna jó messzire az eretnek gondolataival együtt. És mégis...

Elképesztően jó hangulatú a koncertfelvétel. Akkora energiával tudja végignyomni a bulikat, melyet kevés más ember esetében tapasztaltam. Ha beleszámítjuk, hogy ez a felvétel a buli utolsó dala volt, csoda, hogy volt még annyi szussz benne, hogy így végigugráljon egy nótát.

És ha ezen a videón látod, azt is megtapasztalhatod, hogy valójában közel sem egy hideg android, mint ahogy azt az imidzse alapján feltételeznéd róla. Szerintem alapvetően egy kedves fiú. Még ha nem is cuki plüssálllatkának való, akkor is van benne valami aranyos.

Persze, nem kell mindenkinek kawaii-nak lenni. Nekem jó így is, ahogy van. Bármit produkál, szeretni fogom.