Star Wars - Az Ébredő Erő - kritika, 2. rész.

SPOILEREK!!!! SPOILEREK!!!! TESÓM, EL NE OLVASD!!!!

És most térjünk vissza arra a témára, melyről a cikkem címe szól, hiszen ekkora bevezető láttán a magyartanárom valószínűleg a haját tépné, hogy ismételten nem sikerült eltalálnom a bevezetés-főrész-befejezés kellő arányát. Nem volt kérdés, hogy látnom kell a 7. részt, méghozzá moziban, hogy minél jobban magammá tudjam tenni a Star Wars univerzum hangulatát az ismerős képsorokkal, effektekkel, zenékkel és miegyebekkel.

Igyekeztem egyetlenegy spoileres írástól sem elcsábulni, mely igencsak nehéz volt, mivel a bemutató utáni 9. napon nyílt csak alkalmam mozijegyet szerezni. Persze óhatatlanul belefutottam olyan véleményekbe a film előtt, hogy a rajongók nagy részének tetszett. Voltak persze fanyalgók, s utólag elolvastam ilyen jellegű kritikákat is, ám én mégis úgy döntöttem, ezúttal a rajongókórushoz fogok csatlakozni.

S hogy miért is? Bármilyen értékelés mondhat bármit, aki ki meri ejteni a száján, hogy NEM EZT SZERETTE VOLNA LÁTNI, az sosem volt igazi fanatikus. De tényleg, miért is?????Beülsz a székbe, és a világ rendje helyreállt. Ez itt AZ a messzi, messzi Galaxis. Mint már említettem, a Disney nem bízott semmit a véletlenre.

Visszautalások

Igen. Rengeteg olyan elem volt a filmben, melyet fel lehet úgy is fogni, hogy a töltött káposzta újramelegítése, de úgy is, hogy egy olyan környezetbe vitt, melyben minden ismerős. Ahogy Han Solo is kijelenti az egyik jelenetben: Chewie, hazaértünk. Ezt akartuk. Percekig vonuló csillagrombolókat, John Williams – kicsit újragondolt, de főbb vonalakban az eredetit követő – zenéjét, a régi barátainkat, Luke-ot, Leiát, Han Solo-t, Chewie-t, R2D2-t, és talán még C3PO-t is. Olyan helyzeteket, melyek ugyanabban a környezetben, nagyjából ugyanazokkal a szereplőkkel talán a való életben is nagyon hasonlóan történnek meg. Ezt akartuk. A jó kis űroperát, sok kalamajkával, elfogással, szöktetéssel, lövöldözéssel, űrháborúval. Nem egy kereskedelmi egyezmény feletti vitát, s olyan alakokat, akik látszólag csak azért kerültek bele ismét a sztoriba, mert a régi trilógia egy 10 perces jelenetében nagyon népszerűek voltak (én például sosem tettem volna bele az új részekbe még említés szinten sem, semmilyen összefüggésben Boba Fettet vagy az apját. A történet szempontjából ugyanolyan lényegtelen az előélete, mint a homokszörnyé, Sarlaccé).

A történet rövid bevezetése

30 évvel járunk a Jedi visszatér után. Ugye, az legalább mindenkinek logikus,hogy egy galaktikus méretű birodalom nem semmisülhet meg csupán attól, hogy a két főemberét hidegre teszik? Ekkora állam-, és harci apparátusban mindig vannak, és lesznek olyan tehetséges trónkövetelők, akik a megmaradt csapatokat összefogva újra viszonylagos erőt tudnak kovácsolni, s akik talán 30 év alatt ismét eljuthatnak egy olyan pozícióba, hogy komolyan veszélyeztethetik egy megszülető, Új Köztársaság stabilitását. Számomra ez teljesen ésszerű, pont ezért nem értem azokat a fanyalgó kritikusokat, akik azzal példálóznak, hogy Luke-ék miért a töküket vakarták ennyi idő alatt, miért nem semmisítették már meg a rosszfiúk maradékát. Könyörgöm. Ez nem egy légy agyonütése. A Lázadók már annak idején is jóval kevesebben voltak létszámban, nem is beszélve a technikai erőforrásokról.

Új szereplők

Mivel a történet 30 évvel a Jedi visszatér befejezése után játszódik, logikus, hogy új alakoknak kellett a filmbe kerülniük. Úgy éreztem, sikerült olyan figurákat alkotni, akik a fiatal Luke-ra, Leiára és Han Solóra emlékeztetnek. Hús-vér, életszerű embereket, nem kilencéves, mindent tudó, mindenben tökéletes Anakin Skywalkereket. Ez nem a szuperhősök világa.

A megjelenési sorban első Finn, a szökött rohamosztagos, akit gyerekkorában raboltak el és képezték ki a Birodalom örökébe lépő Új Rend számára, s aki – nagyon is emberi módon – első bevetésén rádöbben, hogy nem tudta, mire vállalkozott. Megcsömörlik a mészárlástól, meglép hát az Új Rendtől, és belekeveredik az ellenük harcoló Ellenállás játszmájába. Finnt – korábbi meglepő ellenérzéseim ellenére – szerethető karakternek tartom. Gyáva és ügyetlen igaz, de a film végére megtalálja a helyét, tudja, mit akar, és miért. Egy kicsit azért féltem egy fekete szereplőtől a történetben, mert tartottam attól, hogy a filmes sztereotípiáknak megfelelően egy idegesítően nagy dumás 'gettóniggát' fogok látni, amit nem szerettem volna. Nem így lett. John Boyega egy meggyőzően alakítja egy élhetetlen debella figuráját, nem ad sem túl sokat, sem túl keveset.

Második főhős – és nagyon örülök, hogy ezúttal ennyire előtérbe toltak egy nőt – egy Luke Skywalker-pótlék, egy fiatal, Rey nevű lány. Luke-hoz hasonlóan neki is titokzatosság lengi körül az előéletét. Családja effektíve nincs – illetve van, de nem tudja, hol vannak. Magára hagyatva él, s imígyen szert tesz annyi erőre, kitartásra és találékonyságra, amennyire egy jó, cselekvőképes karakternek szüksége van. Érezni lehet, hogy a filmek folytatásaiban valószínűleg ő fogja a súlyponti szerepet kapni. Daisy Ridley alakítása nagyon tetszik. Egy viszonylag ismeretlen arc, aki nem a manapság divatos szépségideálokat jeleníti meg, s a figurája, játéka is egyszerű és sallangmentes.

Harmadik, a negatív hős, Kylo Ren. Egy fekete maszkba és köpenybe bújtatott alak, akiről maga a film nem mondja ki, de sejteti, hogy Sith-lovag (és itt rögtön keresztül is húzza Lucas azon idióta, későbbi ötletét, hogy mindig csak két Sith lehet. Erről a korai filmekben sem esik szó, hiszen akkor az Uralkodó nem akarhatta volna szövetségesnek Darth Vader mellett még a fiát is a Jedi visszatérben). Kylo Rent sokan nem szerették arra hivatkozva, hogy Darth Vaderhez képest jelentéktelen. Igen. Ennek is kell lennie. A Star Wars Univerzum nem bír el még egy Vader-szintű gonoszt, ezért megpróbáltak teremteni egy ellenpontot. Egy sötét alakot, akiről már az elején minden kiderül, az, hogy Han Solo és Leia rossz útra tévedt fia, akiből Luke Jedit próbált faragni, de elcsábította – a valószínűleg szintén Sith képességekkel rendelkező – Snoke Vezér, aki az Új Rend jelenlegi irányítója.

Kylo Ren fiatal. Belőle nemhogy nem vesztek ki még az érzések, ellenkezőleg, állandóan ezek irányítják. Ingadozik a fény és a sötétség között. Szeretne olyan lenni,mint nagyapja, Darth Vader, de nem sikerül neki, s ez frusztrálttá és idegbeteggé teszi. Nem beszélve arról, hogy állandóan bizonyítania kell Snoke Vezér előtt, hiszen simán lenyomja az Új Rend katonai parancsnoka, a nála valószínűleg jóval idősebb és higgadtabb Hux tábornok. Kylo Ren szinte minden jelenetben elbukik a Hux tábornokkal folytatott viták során, s valószínűleg csak azért birtokolja a Vezér bizalmát, mert

ő Jedi, Hux pedig nem. (Mellesleg szívből remélem, Hux-ot nem nyírták ki. Nagyon szórakoztató, ahogy oltja a kicsi csíra Kylo Ren-t...). Semmi bajom Kylo Ren figurájával, azonban a színészválasztást nem tartom túl szerencsésnek. Adam Driver a maga fura, frusztrált tinédzser arcával, mely sem Harrison Fordéra, sem Carrie Fisherére nem emlékeztet, nehezen képzelhető el Han és Leia gyermekeként.

Mellékszereplők:

Szerencsére nem fogtak nagyon mellé a mellékalakok megválogatásával sem. Vannak régi arcok: meglehetősen sokat szerepel Chewbacca, megjelenik pár jelenetben az erősen leamortizálódott C3PO, valamint R2D2, aki alvó üzemmódba kapcsolta magát Luke Skywalker eltűnése után, s csak a történet végén tér magához.

Nagyon féltem az új droid, BB8 alakjától, aki nekem ugyan az első képek alapján imádnivaló gyerekjátéknak tűnt, ám aggódtam, hogy akad egy trónkövetelő Jar-Jar Binks pozíciójára. Nem így történt. BB8 megfelelő pótléka a régi sztorik R2D2-jének.

Van még némi szerepe az Ellenállás új szuperpilótájának, Poe Demeron-nak. Az ő alakja nekem kicsit túl erős, túl szuperhősös, de mivel nem sok jelenete van a moziban, így el tudom viselni.

Említenünk kell az új főgonoszt, az Új Rend vezetőjét, Snoke Vezért is, akit mindanyiunk kedvenc szörny-életrekeltője, Andy Serkis alakít maszkja mögött, s aki a Birodalom Uralkodójához hasonlóan ebben a filmben még nem lépett testi valójában a színünk elé. Snoke egy óriási idegen lény alakját mutatja, aki nyomasztóan nehezedik hőseink fölé. Nem intrikus, nem behízelgő, mint Palpatine, sokkal inkább nagyon is hideg fejű, egyenes jellem. Ezzel ő is mintegy ellenpontjaként jelenik meg a korábbi filmek főgonoszának.

Nem tudom, mi lesz a sorsa a rohamosztag-parancsnok hölgynek, Phazma kapitánynak, aki elég kevés szerephez jut ebben a filmben, de mivel a merchandise-cuccok között az ő figurájával is tele van minden, feltételezem, hogy látjuk még a továbbiakban.

És a végére hagytam a kedvencemet, a már korábban említett Hux tábornokot. Nos, ha egyszerűen akarok fogalmazni, talán egy született fasiszta vezért látunk megtestesülni az ő szerepében. Egy fekete ruhás, kőkemény és céltudatos alakot, aki – a korábbi Birodalmi főtisztektől eltérően – látszólag egy cseppet sincs sem megijedve, sem megilletődve sem Kylo Ren, sem Snoke Vezér jelenlététől. Gyanítom, hogy Hux-ot az alkotók nem hagyták életben a következő részre. Mélységesen sajnálom. Én személy szerint még rengeteget ki tudtam volna hozni ebből az alakból. :)

Mi nem tetszett?

Igen, volt ilyen is. Egyetlen gondom a filmmel az, hogy látszólag nem szerettek volna beleesni a túlzott CGI-használat hibájába, s úgy vélem, a film egy részét most ténylegesen díszletezéssel igyekeztek megoldani. Azonban annyira igyekeztek tompítani a számítógépek által generált jelenetek sterilitását, hogy helyenként nem lett igazán szép a fényképezés a régi trilógiához képest. Hogy ez mekkora gond, azt döntse el ki maga. Nálam nem esett akkora súllyal a latba, mint egy esetleges elrontott forgatókönyv.

Végszó:

Úgy gondolom, a Disney egy nagyon korrekt hibajavítást hajtott végre ezzel a filmmel. Minden percén érezni, hogy meg nem történtté akarják tenni az új trilógiát, s igyekeznek a régihez visszanyúlni oly mértékben, ahogyan csak lehet. A forgatókönyv jó, a Star Wars hangulat szintén, a szereplőket szeretni fogjuk, s kellőképpen misztikus érzéseket keltenek bennünk egyes momentumok ahhoz, hogy kíváncsian várjuk a következő darabot. Kicsit a tempóját éreztem gyorsnak a régi trilógiához képest, ám ne felejtsük el, hogy az első filmek forgatása óta már felnőtt talán két generáció is, akiknek felgyorsított életmódjához jobban illik egy ilyen stílusú történetvezetés, mint egy lassabban csordogáló cselekmény. Ám ez még mindig nem haladja meg egy magamfajta, idősebb fanatikus ingerküszöbét, imigyen ki tudok egyezni vele.

Igen, valami ilyesmiből kellett volna még három a kilencvenes-kétezres években, s akkor a magunkénak tudhatnánk egy tökéletes sorozatot.

Star Wars - Az Ébredő Erő - kritika, 1. rész

Tudom, hogy most talán egy kicsit más vizekre fogok kalandozni, hiszen amiről írni kívánok, nem japán, s még csak nem is zene, de úgy gondolom, egy sokakat érdeklő témáról van szó, mely szintén életem egyik fontos szeletét tölti be. Az új Star Wars filmmel kapcsolatos véleményeimet szeretném megosztani.

EBBEN A RÉSZBEN MÉG NINCSENEK SPOILEREK, AZT A MÁSODIK ÍRÁSOMRA TARTOGATTAM!

Réges rég, egy messzi, messzi galaxisban volt ugye egy Star Wars trilógia, mely megváltoztatta a sci-fi filmek világát, és mai napig az egyik legsikeresebb szériának mondható a mozi történetében. A ma már csak IV-VI-nak titulált első trilógia 1977. és 1983. közötti forgatási ideje alatt én gyermekkorom legfogékonyabb éveit éltem. Volt szerencsém minden filmet eredeti, felújítatlan változatban, széles vásznon megtekinteni, s ez határozta meg a Star Wars-hoz való viszonyomat a mai napig is. Akkoriban nem nagyon forgattak sci-fi filmeket, s ha véletlenül mégis, azok látványvilágban, technikai megjelenítésben évtizedekkel elmaradtak ezen filmek kiállításától. Mi, akik addig tudományos-fantasztikus filmekben főként csak belső terekben forgatott mozikat, vagy papírból kivágott, leszálló UFO-kat láthattunk, amiről már 8 éves fejjel le tudtad venni, hogy gagyi díszlet csupán, tátott szájjal bámultuk a film elején percekig végigvonuló, teljesen valóságosnak tűnő csillagrombolókat.

A történet pedig annyira, a jó és rossz évtizedes harcán alapuló sztori volt, mely nem lehet más, csak siker. Ez volt az, melyet korra, nemre való tekintet nélkül mindenki be tudott fogadni. Fiatal, csetlő-botló, de szerethető karaktereket teremtett, akinek jellemváltozásait végigkövethettük három filmen át. Nem mellesleg megalkotta a filmtörténelem legűberelhetetlenebb gonosz karakterét, Darth Vadert, akit a mai napig semmilyen más figurának nem sikerült lejátszania a vászonról.

Amikor felröppent a hír, hogy George Lucas előzménytrilógiát kíván forgatni a filmjeihez, minden régi rajongóban felmerült, hogy egybegyűjti azokat az utalásmorzsákat, melyeket már a mozik könyv-verziójában (melyek ugye nem azonosak a filmmel, mivel tartalmazzák azokat a jeleneteket, párbeszédeket és információkat, amik a végső vágás során a mozikban nem voltak láthatóak). Tudtunk ugye annyit, hogy az eseményeket megelőzte egy Klónháború, melyben Anakin Skywalker részt vett, mint pilóta, s hogy az Uralkodó áttérítette őt a sötét oldalra. Mivel ennyire váz-szerű szinten voltak csak meg az előzetes történések, nagyon sok mindent ki lehetett volna hozni az új trilógiából, ám (és hajlok rá, hogy igazat adjak azoknak, akik azt állítják, a fő probléma az volt, hogy Lucast csupán mint írót és szellemi felügyelőt kellett volna a filmek közelébe engedni, mint rendezőt nem) mint tudjuk, ez nem sikerült. Az új sorozat nagyjából két és fél teljesen értelmetlenül elpocsékolt, a régi trilógiának sok helyen ellentmondó, logikátlan film lett, s a III. részbe, a Sith-ek bosszúja második felébe próbálta belepasszírozni azokat a történéseket, melyeket már az első rész elejétől fel kellett volna vezetnie. Mi nem volt meg ezekben a filmekben? Nem volt jó története. Tegye fel a kezét az akit a végeláthatatlan sci-fi intrikák érdekelnek. No, azoknak nagyon szívesen tudnám ajánlani Isaac Asimov Alapítvány sorozatát, ő le tudja írni egy elképzelt Galaktikus Birodalom esztelen politikai csatározásait úgy, hogy még izgalmasnak is találod a szenátusi felszólalásokat. :) Nem voltak jók a szereplők. George Lucasnak sok érdekes színészválasztása volt már, de egy Liam Neeson-Ewan McGregor-Nathalie Portman szintű háttértáncos kórus elé bevetni egy Hayden Christensent, mint szólóénekest, hát... Tele volt felesleges jelenetekkel, melyek nem mutatnak sehová. Ha végignézed az eredeti trilógiát, minden percben és mondatban találsz valami olyasvalamit, melynek a későbbiek során jelentősége lesz. Nem tudom, elmondható ez pl. Jar-Jar Binks fellépéseinek 95 százelékáról. A szereplők nem voltak úgy felvezetve, hogy azonosulni tudnál velük. Nemcsak hogy a főhős, Anakin Skywalker sorsa nem hatott meg egy percig sem, még a régi trilógiában bölcs, öreg mesterként megjelenő Obi-Wan Kenobira is képes voltam tojni akkora nagy ívben, hogy az elmondhatatlan. A női alakok teljesen életképtelenek. Padmé egy báb, akit hol királynőként, hol szerelmesként úgy rángatnak ide-oda, ahogy akarnak (jó, tudom, Leia pedig a hihetetlen önfejűségével a másik véglet volt, de nekem akkor is sokkal jobban tetszett). A legfájdalmasabb pont pedig számomra azonban nem Jar-Jar alakja, hanem Anakin anyjáé. Ő az, akit magamban csak úgy szoktam nevezni, hogy a Szenvedő Szűz Mária. Sok párhuzamot lehet találni kettejük között, tisztán látszik, Lucas honnan vette az ihletet.... Shmi Skywalker egy olyan anya, aki ahelyett, hogy ahogyan azt a nők kilencvenkilenc százaléka teszi az idők kezdete óta, inaszakadtáig küzd azért, hogy gyermekének jobb jövőt biztosítson, szenvedő arccal rinyál végig kábé kilenc évet rabszolgaként (miközben azért a saját házában lakik a saját gyermekével, nem egy tömegszálláson Anakintól elválasztva, ahogy az pl. anno divat volt az amerikai gyapotültetvényes rabszolgák között). Valószínűnek tartom, hogy ha a Jedi mesterek nem jelennek meg, Anakin egy – anyjától örökölt magatartásminta alapján – simán leél 80 évet tehetetlen alávetettként. Shmi Skywalker figurájától olyan szinten idegrohamot kapok, már ha csak meglátom azt a tehetetlen, mártír képét, hogy rögtön leszaromtabletta után kell nyúlnom...

Utolsó, és elég nagy hibájaként róható még fel a régi sorozatnak, hogy túlzottan sok mindent akartak a ma már olcsó eljárásnak számító CGI technológiával megoldani, mely sterillé, ezáltal kissé hiteltelenné tette a képi megjelenítést. Ahogy az fel is merült már egy beszélgetés folyamán, az még oké, hogy idegen városokat, idegen lényeket számítógépes grafikával készítenek el, de könyörgöm, Palpatine szenátor íróasztalát mi a fenének kell komputeresen lemodellezni? Nem volt elég bizarr asztal az IKEA-ban???????

Száz szónak is egy a vége: ez az elbaltázott prequel-halmaz rávetítette az árnyékát a készülő filmekre. Nem tudhattuk még előre, vajon milyen kimenetele lesz a folytatásokra annak a ténynek, hogy Lucas a könyvek után a filmjogokat is eladta, s ráadásul a Disney-nek, mely, mint tudjuk, nem a komoly, érett alkotásairól híres, s nem elsősorban a 18 év feletti korosztályt igyekszik megcélozni műveivel.

A Disney pedig nem akart melléfogni. Egyrészt rendezőként J. J. Abrams-t bízta meg, aki az új Star Trek filmek elkészítésénél bábáskodott, imigyen nagyjából volt fogalma arról, hogy mit is várna el egy sci-fi rajongó közönség. Másrészt pedig – a mester legnagyobb sajnálatára – George Lucast száz százalékosan kizárta az alkotási folyamatból. Na nem direkt módon, de valahogy állítólag az új részbe egyetlen másodpercnyi filmkocka sem került be, mely Lucas ötlete alapján lett volna leforgatva. Lucas sérelmezte is ezt, de mivel – hogy úgy mondjam - eladta a boltot, nem reklamálhat, hogy szerinte rossz helyen áll a felvágottaspult...

Megint valami őrültség

...amelyet ismét nem más követett el, mint kedvenc ezüst androidom, Ryo:suke, a Wing Works nevű formáció középpontja. Esküszöm, a mai jelentéktelen kis celebecskéknek oktatni kellene a viselkedését, vagyis azt, hogy hogyan irányítsuk magunkra a figyelmet anélkül,hogy totálisan hülyét csinálnánk magunkból.

Sok mindenen ki szoktam akadni Ryo:suke kapcsán, mert vannak megnyilvánulásai, melyek - ha nem is túlzóan direkt módon - de meghökkentően provokatívak. Legutóbb a tengerentúlon megnyitott webboltjának kínálatán buktam ki (igen, az A0-ás méretű falpaneleken, hogy a kis szobádban mást se láss, csak az ő csodálatos habtestét). Ma pedig újabb, láthatólag értelmetlen, valójában szerintem nagyon is okos dolgot csinált. Már amennyiben okos lépés, ha fel akarod hívni magadra a figyelmet.

Szóval ez a gyöngyvirág a TELJES WING WORKS DISZKOGRÁFIÁT KÖZZÉTETTE A HIVATALOS YOUTUBE CSATORNÁJÁN. Mivel gondolom, hogy magát menedzseli, azt tesz, amit akar, ám egyvalami biztos: anyagilag ez nem biztos, hogy a legjobb húzás volt A szerzemények között vannak olyan dolgok is, mint a kis példányszámban megjelent live limited single, a Rosetta, melyet hosszú évek óta vadászok a neten, de mindeddig még nem találtam semmilyen megosztást róla.

Annyit tudok még hozzáfűzni a dologhoz, hogy a karrierje újbóli belendítése érdekében ez jó húzás, hiszen többen ismerhetik meg, amit eddig összehozott, a nagyobb ismeretség pedig a nagy számok törvénye alapján több potenciális vásárlót is jelent. Másrészt csak szurkolni tudok abban, hogy a most közprédává tett diszkográfia nem azt fogja okozni, hogy ezáltal még kevesebben lesznek, akik anyagi javakat fognak áldozni az ő támogatására.

Ezt nagyon nem szeretném. Annyira pofátlan dög, hogy már csak ezért is megérdemelné, hogy sikeres legyen.

Szóval, a kis ezüst plüssállat álca mögül megint kibújt a céltudatos, karrierista android... :D

Wing Works lejátszási lista:

És akkor egy ritkán hallott gyöngyszem: Hijrah

Jiluka - Lluvia

Gyors leszek és lényegretörő :)

Lássuk csak, mit is hozott létre a Jiluka együttes, akiknek igen nagy barátja voltam az utóbbi időben, vagyis úgy is mondhatnám, hogy nem adtak még okot arra, hogy kiábránduljak belőlük. Pláne, amióta megtudtam, hogy a tagok között vannak (ne kérdezzétek, kik, az ilyesmik általában nem publikusak) a D.I.D. énekes, Akane barátai, s akiket ő jó szívvel ajánlott mindenkinek, azóta még jobban igyekeztem rájuk irányítani a figyelmemet.

Ezúttal a Lluvia című, kétszámos kiadványukkal jelentkeztek a fiúk. Előző mini albumuk, a B.A.L.U.S. (Brave Agonistic Letter Under Segregation) számomra egyike volt a közelmúlt egyik legszínvonalasabb kiadványainak. A léc tehát elég magasra volt téve a banda számára.

Dalok és értékelésük:

Lluvia: a címadó dal sajnos azt kell hogy mondjam, nagyon nagy csalódást okozott. Jó elemeket tartalmaz, azonban mégsem áll össze egyetlen szívonalas kompozícióvá. A gitárszóló eszméletlenül és feleslegesen bonyolult. Ezúttal cserbenhagyta őket a dalszerzői képességük. 10/5.

Azure: erős gitárszólamokra pakolt lírai hangvételű szerzemény, mely mérföldekkel erősebb találat, mint az előző dal. Kicsit fura a témaváltás a refrénben, de nem túlzottan disszonáns. Ez sokkal jobban tetszik. A gitárosnak megint erősen eldurrant az agya. :D 10/8.

Nem mondhatni, hogy túlzottan el vagyok most ragadtatva ettől a produktumtól. Erősen felemásra sikerült a termék. A Jiluka már elért egy kis hírnevet az új, feltörekvő bandák között, s emiatt úgy tűnik, ők is arra lettek ítéltetve, hogy minél gyorsabban minél több újdonságot nyomjanak ki a piacra. Ám ez nem feltétlenül tesz jót a minőségnek.

Remélem, ez a megtorpanás csak átmeneti lesz.

No, a Lluviához alkottak egy PV-t is, íme: