Stílusgyakorlatok á la Malice Mizer

Á, mindig is tudtam, hogy a Golden Bomber tagjainak épelméjűsége elég kétséges. A videóikkal mindig is ki tudták verni nálam a biztosítékot. Az eddigi csúcs számomra egyértelműen a 'Chen Long Hen Ku' volt, ám a napokban felbukkant egy újdonság, melyet elég esélyesnek találok a trónfosztó szerepére.

Ezek az agyamentek fogtak ugyanis néhány Malice Mizer videót, és ilyen-olyan egyéb elemekkel vegyítve, összeütöttek egy paródiát. Nos. Legalább két napja szakadok a röhögéstől a 'Yokubou no Uta' PV-jén. Íme, itt az eredmény:

Az első 1 perc 24 másodperc egyértelműen valami Versailles/Malice Mizer fúzió lett, az ihletettség a Mizer Bel Air című videójából keveredik elő. Ám  ahogy Kiryuuin Shou vonaglik ott, mint valami Kamijo-Gackt fúzió, szerintem borzalmasan röhejes. A nagy karmokat pedig örök kedvencemből, a Gekka no Yasokyoku-ból vették. Eléggé elvetették a sulykot szerintem :)

Ezután jön a még szörnyűbb második harmad. A kosztümök itt a régi X-Japant idézik, ám a jelenetsort megfigyelve a történések egyetlen egy irányba mutatnak: ez a Malice Mizer Illuminati-ja :)

És a végére jön a vége, avagy a Malice Mizer utolsó korszaka. Van, akinek új információt mondok, de a régi fanok tudják, hogy nekem a közízléssel ellentétben ez a korszak volt a kedvencem. Az arcom kezdett rángatózni a Saikai no Chi to Bara-val keresztezett Shiroi Hada ni Kuruu Ai to Kanashimi no Rondo összeállításon:

Az idegrendszerem azon a ponton mondta fel végleg a szolgálatot, amikor megláttam, hogyan próbálja a kicsi, végtelenül ütődött Kiryuuin Shou a sötétség megközelíthetetlen és neurotikus hercegének, Klahának a szerepét megformálni. Lelki szemeim előtt meg is jelenik Klaha arckifejezése (nem is beszélve a Manáéról...)

Ebből az egészből két tanulságot vonhatunk le. Az egyik az, hogy a Malice Mizer örök. A másik, hogy vannak dolgok a világegyetemben, melyek sosem változnak, s ezek közé tartozik a Golden Bomber. De azt hiszem, jól is van így. Valakinek az infantilizmust is profi szintre kell emelni. 

A Liphlich kalandjai

Nem mondom, hogy nem a szívbaj kerülgetett a közelmúltban, amikor a sok kellemetlen hír mellé még betársult az is, hogy Maruyama Eiki dobos csak úgy ukkmukkfukk kilépett a Liphlichből. Eiki hátfájdalmakra hivatkozott, valamint arra, hogy nem kívánja folytatni a zenészéletet. Úgy érzem, döntése nem egy régóta érlelődő dolog volt, valami hirtelen esemény szakíthatta el nála végleg a cérnát. Nem tudom hibáztatni. Eiki nagyon fiatal volt, amikor a Liphlich-be belépett (talán 16 vagy 17, nem sokkal több), s ami még tiniként – márminthogy rokksztárok leszünk – borzasztóan menő dolognak látszik, az nem biztos, hogy öt-hat strapás év után is annyira megnyerő alternatíva egy ifjú embernek, aki talán nyugalmat, kikapcsolódást akar.

Ám a Liphlich eddig is aránylag kis zökkenőkkel viselte a tagcseréket. Volt már Eiki előtt is egy dobosuk, aki nem volt állandó tag, a krónikák nem is említik kilétét. Volt egy másik gitárosuk is Kikuchi Akihito személyében, az ő helyét foglalta el Taka, rövid idő alatt. Ezért bíztam abban, hogy most sem intézik másként a dolgaikat.

Tudom. Sajnálom persze Eikit, mert őt nem lehetett nem szeretni, mégis nagy örömömre szolgált, hogy egy ismeretlen arcot láttam felbukkanni az instore eventeken. És ha ő megjelent az ilyen alkalmakon, akkor az azt jelenti, hogy a fiúk számítanak tartós jelenlétére.

És akkor az új dobos. Kobayashi Takaaki a neve. Ez talán a visual kei rajongóknak nem mond túl sokat, de ha hozzáadjuk azt az plusz információt, hogy mindeddig a nemrég feloszlott Yazzmad nevű banda tagja volt Zumi néven, talán már sokaknak rémlik valami. A Liphlich és a Yazzmad között kollegiális szinten nagyon jó kapcsolat volt évek óta, s ezért kézenfekvő volt a döntés, hogy az épp elfoglaltság nélkül levő dobosnak ajánlják fel Eiki helyét. Sok idejük nem volt, hiszen az új album felvételei már megtörténtek, sőt, a hozzájuk tervezett két video közül az egyiket, az Ouroboros-t már le is forgatták, ám a másikat, a Charuru no Yuutsu-t még nem fejezték be.

Ő az új: Kobayashi Takaaki

S akkor, miután megnyugtatólag lezárultak a kalamajkák az utolsó, még életben lévő kedvenc bandám körül, nézzük a videókat!

Ouroboros (Hebideare wo o kurae):

A PV kicsit vicces lett. Szokás szerint lenyűgöz Kuga drámázása, nem is tudom, miért nem választotta a színészi pályát. A dal egyszerre lett rockos (Taka, már megint garázdálkodtál), és kicsit a 'Midarabi' stílusához hasonló. Nem érzem olyan erős fődalnak, mint a Die Deo-t, vagy a többi PV-s dalukat, de nem rossz. Nemes egyszerűséggel Eiki nélkül vették fel a jeleneteket. Bevágnak néha-néha egy-egy dobos képet, de az arca nem látszik, ennyi erővel bárki lehet (akár már Koba is).

Charuru no Yuutsu

Ez a dal és PV nekem jobban tetszett. Líraibb a nóta hangvétele, olyan, mely elsőre telitalálatnak hangzik. A felvétel hangulata és színvilága illeszkedik az Ouroboros-éhoz, ám míg az félig-meddig komolytalan, addig ez abszolút nem az. A lehető legminimálisabb sminkkel és jelmezkészlettel dolgoztak, sőt, ahogy elnézem Kugát és Takát, megkockáztatom, hogy a saját utcai ruhájukban vették fel a videót. Ilyen ócska, elvont és ízléstelen szettre, amit Taka visel, egy végzett tervező sem képes. Egyszerűen magától tud ilyen szarul felöltözni és kész... :)

Zárszóként csak annyit, hogy még mindig nagyon bízom a Liphlich teljesítményében és kreativitásában. Remélem, nem fog csalódást okozni az új album sem. 10 nap múlva kiderül... :)

Ez is bekövetkezett

Sajnos, nagyon régóta lógott már a levegőben annak a rossz hírnek az árnyéka,mely a tegnapi nap folyamán robbant: május 26-i koncertje után feloszlik a BORN együttes. Ezzel a harmadik nagy kedvencem teszi le a lantot, s immár a negyedik fanklubomat zárhatom be, illetve szüneteltethetem (mert ugye a Deathgaze és az Alsdead csak hiatuson van, ám az előbbi feltámadására már nem látok reményt...).

Nagyon keserű szájízzel vettem tudomást a tényekről, de igazi fájdalmat nem érzek a történtek miatt. A BORN 2013 – avagy Kifumi távozása – óta a totális kifulladás jeleit mutatja. Az utolsó értékelhető, mondhatni száz százalékos anyag a még Kifumival felvett Devilish of the Punk volt. Azóta megjelentetett anyagaik szinte értékelhetetlenek, alig lehetne összeszedni egy rövidke albumnyi élvezhető dalt róluk. Nyilvános szerepléseik először csak megritkultak, aztán teljesen meg is szűntek. Ez az EU-turné a Lycaonnal karöltve érezhető hattyúdala volt mindkét csapatnak, egy utolsó esély, amivel még megpróbáltak némi hasznot kicsikarni mindkét bandából.

Jómagam is úgy voltam már vele, hogy kívántam, bárcsak oszlanának fel, vagy mennének hiatusra azelőtt, hogy fájó szívvel ki kellene jelentenem, hogy megutáltam őket munkájuk színvonalának erőteljes esése miatt. Amennyire friss, újszerű, energiával teli csapat voltak ők még a PSC berkeibe kerülés előtt, annyira önismétlővé, ötlettelenné és fáradttá váltak a Kifumi távozása utáni időszakban. Nem tudom ezeknek momentumoknak a személyes vonatkozásait, de semmiféleképpen nem tett jót a bandának ez a törés.

A kegyelemdöfést, mint tudjuk, valószínűleg Ray azon döntése adta meg, hogy nem kíván tovább aktv zenészként tevékenykedni. Mivel ők elég régóta játszottak öten, minden bizonnyal úgy érezték, hogy az együttes jelentős veszteséget szenvedett majdnem felének távozása miatt. A többiek úgy tudom, folytatni kívánják a pályafutásukat, hogy együtt, vagy külön, azt még nem tudni. De nagyon úgy érzem, ennyi évnyi együttlét után talán mindenkinek az tenne jót, ha másokkal társulnának.

BORN, 2005-2016. Köszönjük fiúk ezt a kicsivel több, mint 10 évet. Szerettünk titeket, és bízunk benne, hogy ismét nagyon szeretni fogjuk, amit csináltok, akár együtt látunk benneteket, akár nem.