Deathgaze utójáték

Nos, mint ahogy ismeretes, régi nagy kedvencem, a Deathgaze meghatározatlan időre hiatusra megy ezen év végén. A bejelentéstől féltem, de nagyon nem tudok csodálkozni rajta. Ai 11 éve nyomja már kőkeményen az ipart, melyet a legtöbb visual kei zenész nem tud elmondani magáról. Ez az időtartam hosszú intervallumnak számít egy együttes berkein belül, még akkor is, ha volt időszak, mikor kényszerpályán parkoltak.

Amikor a B7Klan szervezőcég bejelentette, hogy európai és dél-amerikai búcsúkoncerteket kíván szervezni a számukra, eléggé elszontyolodtam. Mivel az utolsó bulijukat december 23-ra időzítették Japánban, tudtam, hogy ennek mindenféleképpen bele kell férnie abba a rövid időszakba, ami még hátravan az évből. Ezért szurkoltam, hogy az idén már ne jöjjön át semmiféle olyan csapat, melyet nagyon kedvelek, méghozzá két okból is. A kisebb baj, hogy anyagilag nagy érvágás volt számomra Párizsba repkedni a BORN miatt, de ez még mindig nem akkora katasztrófa, hisz némi túlmunka év végéig megoldotta volna a gondomat. A nagyobbik probléma az, hogy már mozgatható szabadságom sincs, csak 1 nap, s ez csak akkor lett volna kedvező, ha a buli Budapesten, netán Bécsben van.

Mivel Európában ismét csak Párizsban, valamint Kölnben játszanak, legnagyobb szomorúságomra félre kellett tennem az ügyet. Sajnos, ez most nagyon nem megy. Ha nem láttam volna őket két éve nyáron játszani, valószínűleg most mindent megmozgatnék, hogy eljussak a bulijukra, de így ezt nem látom kivitelezhetőnek. A két ünnep közötti pihenőmből kéne lecsípnem még egy-két napot, ennek pedig nem biztos, hogy van értelme.

Így tehát csak annyit tudok mondani: Deathgaze, köszönöm az elmúlt 11 évet, köszönöm a bécsi show-t, köszönöm, hogy voltatok. Minden jót kívánok minden tagnak személy szerint, s remélem, azért valamelyikőtöket viszontlátom a közeljövőben. (Ai, pokolira fog hiányozni a hülyeséged....)

Más kérdés, hogy így viszont nemsokára be kell zárnom a Deathgaze -s klubomat is, mivel nem lesz miről írni. A négy oldalam közül ez lesz a második... viszont így talán lesz időm arra, hogy a fennmaradó időmet a mostani legnagyobb kedvencemnek, a Liphlichnek szenteljem. Öröm az ürömben...

Kutatás a sForzato után

Na, megint valami olyan miatt hisztizek, amit még fogalmam sincs, hogy be tudok-e szerezni. Ez most a sForzato nevű banda cuccai.

A hivatalos honlapjuk adatai szerint van négy kétdalos single-jük, és 11. 19-én fog megjelenni egy újabb, de bármit kerestem tőlük, csak döglött linkekbe futottam. Sajnos az a nagyobb baj, hogy az online áruházakban is csak a legújabb cuccot lehet előrendelni, és ezen kívül csak az előző, 'Fallen' single-t árulják, tehát még megvenni sem tudom az előző kiadványaikat, ha akarnám sem. Használt cuccokban természetesen nem gondolkodom, mert paranoid vagyok, és nekem nem kell 'újszerű' cédé négy darabban.

Bahhh...

iTunes-ről lehetne még tölteni, de nincs iPhone-om. Utána kellene keresnem, hogy megoldható-e a számítógépre való töltés/konvertálás dolog.

Na jól van, még egy kicsit folytatom saját magam hergelését, aztán majd kitalálok valamit.

Persze, ha valaki tud valami megoldást... *.*

Álomnaplók - 1. rész

Igen ritkán álmodok kedvenc sztárjaimmal, s ha nagy ritkán ez mégis megtörténik, azok többnyire ugyanolyan zavarosak és összefüggéstelenek, mint a más jellegű álmaim. Legtöbbször attól leszek fáradt, ha megpróbálom visszaidézni, milyen baromságok jártak az eszemben éjjel...

Múlt éjszaka meglehetősen keveset tudtam aludni, mindössze 2-2,5 óra termése volt az az alábbi szösszenet.

Kra koncerten voltunk. A show elején bevonultak a zenészek, de hiába vártuk az énekest, Keiyuu-t, nem jelent meg. Hosszú és kínos csönd után a basszusgitáros, Yuura kiállt elénk, és bejelentette, hogy Keiyuu tulajdonképpen nem ér rá, ezért most lenyomják a bulit, aztán a vokalista majd jön kábé 3-4 óra múlva, és elénekli a saját részét. De mivel a többieknek tovább kell utazniuk, ezért ezt az előadást zenei kíséret nélkül fogjuk hallani.

Mivel ez az opció nem nyerte meg a közönség tetszését, Yuura felajánlotta, hogy tulajdonképpen itt van Hyde, ő ráér, úgyhogy ő is énekelhetne. Azzal ki is vonszolták Hyde-san-t a színpadra, aki az évszaknak megfelelően a Halloween Junky Orchestra projekt viseleteihez hasonló kosztümben jelent meg. Hogy a bonyodalmak fokozódjanak, Hyde bejelentette, hogy már nagyon unja, hogy folyton neki kell kornyikálnia, ő inkább most gitározni szeretne. Ez persze a többi Kra-tagnak nem tetszett, így a buli, mielőtt elkezdődött volna, szép csendben botrányba fulladt.

Nos, ennyi volt a termés, ami ebbe a rövid álomperiódusba belefért. Végezetül hallgassátok meg, milyen is lett volna az előadás, ha minden rendben lezajlik:

(Resistance)

Alsdead - Idea

Igen feszült várakozással teltek el a napok, mígnem kezembe kaparintottam az Alsdead új lemezét, az Idea címűt. Nem tudtam, mit gondoljak róla. Bár mérhetetlenül elégedett voltam velük eddig, becsúszott a repertoárjukba egy-két olyan dal, mely nem igazán szolgált kedvemre. Emellett sokan azon a véleményen vannak, hogy az Alsdead nagyon elcsúszott az elektronikus irányba, melyben van némi igazság, de én ezt még nem találtam túlzónak.

Korábbi szokásaikkal ellentétben ezúttal rengeteg promóanyagot kaptunk a Soundcloud-ra feltöltött részletek formájában, de ezek sem nagyon fogtak meg. Így hát merő rettegés közepette indítottam el az albumot, tartva attól, hogy munkásságuk mélypontja fog a fülembe tolulni.

És nem így lett, sőt :)

Teljesen le vagyok nyűgözve...

Akik károgtak, mérhetetlenül ostobák. Az Alsdead egyáltalán nem csúszott totálisan az elektronikus zene irányába, sőt, olyan jó kis rockdalokat írtak a lemezre, hogy sírtam örömömben. Jók a gitárok, végre jó a dob is, Yosuke is merészebben csillogtatja a tudását, és amit Maki művel... feszegeti a határait, amely úgy tűnik, tágabb, mint amit eddig tapasztalhattunk tőle.

Dalok és értékelésük:

Intro - Intrókat nem értékelek, de volt egy kis Dream Theather-es érzésem :D

Idea - A címadó dal tipikus Alsdead: kis elektronika, döngő gitárok, és az ének egészen elképesztő. A dallamokon át a dörgő hangú hörgésen és az agresszív ordítozáson át az éteri hangokig mindent megtapasztalhatunk benne. Ez az egyik kedvencem. 10/10.

Starless - ezt a számot már ismerhetjük a megelőző single-ről. Ez is kemény és dallamos is egyben, bár régebben nem találtam kiemelkedőnek, szép lassan ezt is megszerettem. 10/9.

Twilight - ez az egyik olyan nóta, mely nekem nem igazán jött be többszöri hallgatásra sem. Meglepőek a hangnemváltások, és kicsit bonyolultnak találom. Amolyan katyvasz, nem áll össze az agyadban. 10/6.

Hero - a kezdése alapján azt hittem, ballada lesz ez a darab, de azután felgyorsított. Iszonyú jó benne a basszusgitár, mintha Yosuke eddig el lett volna dugva valahol, és most végre felbukkant volna. A refrén is könnyen megjegyezhető. 10/9.

D.9.N. - ez totál agyzsibbasztás. A gitártéma leszaggatja a fejed, olyan agresszív. Az énektéma hasonlóképpen, és ez az egyik olyan dal, amelyből mellőzték az elektronikus elemeket. A refrén igazi rock'n'roll téma. 10/10.

Kill the King - ehhez a dalhoz PV is készült, amit még nem sikerült megtekintenem teljes egészében. Maki nem kímél, belecsap a dalba. Ez is egy nagyon jól sikerült dal. 10/10.

Adrenaline - Ismét egy jó kis lendületes rockdal ordítós kórusokkal. 10/.

Nostalgia - ettől féltem egy kicsit, mert erről is úgy gondoltam, valami kevésbé sikerült balladát rejt a cím, de végül nem azt kaptunk, hanem egy gyors tempójú, nagyon is aranyos kis dalocskát.10/10.

Picture - ez a dal is megjelent már a Starless single-n, és most jutottam el odáig, hogy már élvezni is tudom. Makinak egyáltalán nem fekszenek az ilyen lassabb dalok, mint ahogy már leírtam. Szép, tiszta a hangja, de az előadásmódja nem tetszik. Egyszerűen nem illik hozzá, nem tud érzelmeket belevinni az ilyen típusú nótákba. 10/7.

Behind the Pride - Akárki akármit mond, nekem tetszenek Shin billentyűtémái... van egy sajátos hangulatuk. Ez is ilyennel indít, aztán begyorsít. 10/8.

World's End - Gyors, pergő dal, iszonyú jó gitártémákkal. Nem is gondoltam volna, hogy Shin így elengedi magát egyszer : D 10/10.

Gravity - és a végére egy kis levezető lazulás. Nem tetszik. Nincs benne egy csepp ordítozás sem. :D

Látható, hogy alapjában véve nagyon magas pontszámokkal értékeltem az albumot, jelezve azt, hogy maximális szerelemmel viseltetek iránta. Sikerült kicsit megnyugodnom, hogy legalább az Alsdead nem kurvult el jelentősen mostanában, és tartják magukat a színvonalukhoz.

Köszönöm, fiúk.

Mivel teljes hosszúságú PV még nem található, a 'Kill the King' PV beharangozóját tudom megmutatni. Igen, azt, amiben Maki királyfi a trónszékéből igázza le a világot :D

Misaruka - Curse of Contract MV

Nem tudom, korábban nem voltam valami nagy barátja a Misaruka együttesnek. Elég nagy Versailles-kópiának tartottam, és mivel a megnevezett bandának sem vagyok híve már jó ideje, egy másolatot még kevésbé méltattam figyelemre.

De ez a dal egész élvezhető. Vagy ők fejlődtek valamelyest, amióta utoljára belehallgattam a zenéjükbe, vagy én voltam túlzottan előítéletes velük kapcsolatban.

Szerintem teszek még egy próbát, aztán majd kiderül, melyik polcra helyezem őket.


Misaruka - Curse of Contract

Kuga Shingo adalékanyagok

Találtam egy igen jó kis blogot a tumblr-en, melyet egy bizonyos (japán?/Japánban élő?) hölgy vezet. Számomra azonnal szimpatikus lett, méghozzá azért, mert úgy vettem észre, túl sokat fengörlködik Kuga Shingo imádnivaló személyisége körül.

Én is rá tudnám áldozni a világ minden idejét, hogy ezt a drága embert bálványozzam. Ezúttal azonban beérem azzal, hogy pár tudnivalót lefordítottam Yunho tumblr-éről. 

Lássuk hát a tényeket!

• Négytagú családból származik, a szülei mellett egy nővére van.
• Mielőtt megszületett, Amerikában éltek, mert az édesapja ott dolgozott. Ám egy héttel az ő születése előtt az apjának honvágya támadt, és hazapaterolta az egész családot Japánba. (Kész szerencse, hogy sem neki, sem a várandós édesanyjának semmi baja nem lett...)
• Általános iskolás kora óta szemüveges.
• Utálta az úszás órákat, mindig sírt, hogy megúszhassa.
• Tinédzser korában kezdett rajongani Kiyoharu-ért és hide-ért.
• Felső középiskolában kezdett zenélni, de nem mint énekes, hanem mint gitáros. Az egyetemen is folytatta.
• Otthagyta az egyetemet, hogy részmunkaidőben dolgozhasson.
• Egy nap, amikor egyedül ivott egy bárban, találkozott Wataru-val, aki szintén egyedül ivott. Azóta barátok.
• Egy fellépés előtt a dobos, aki az ő és Wataru bandájában játszott, nem jött el, így nem tudtak beállni. Eiki ott volt... Eiki előtte sosem játszott visual kei zenekarban, de szeretett volna.
• Taka és ő mindketten csodálták hide-ot, de amikor először találkoztak, Taka laptopján egy anime karakter volt a háttérkép, amit mindketten szerettek.
• Az anyja második keresztnevet akart neki adni (amerikai szokás szerint), így eredetileg Kuga Christopher Shingo-ként lett volna anyakönyvezve, de aztán meggondolta magát. Azóta is bánja (mármint az anyja, nem ő.... )
• Utálja, ha 'kawaii'-nak titulálják.

További csodálatos Kuga Shingo dolgok itt: yunhokick.tumblr.com

Tomo, a fodrászok álma

Nemrég futottam bele egy képbe, mely a BORN dobosát, Tomo-t ábrázolja új frizurájával, és amely elég ellentétes érzelmeket váltott ki sokakból. Mondanom kell, nem aratott egyértelmű tetszést.

Nem is tudom, én menőnek találom. Tudni kell az említett úriemberről, hogy ő kosztümök és sminkek terén nem túl bevállalós. Általában feketét hord feketével, valamint ellene van mindenféle testrész közszemlére tételének (vagyis többnyire állig be van csomagolva), és legtöbbször minimális színpadi arcfestést engedélyez a sztájlisztoknak, ám a fejével többnyire kivételt tesz. Szerintem többnyire magára szabadít egy csorda őrült fodrászt, hogy azt tegyenek vele, amit akarnak. Ez néha elég érdekes eredményeket szül. Lássunk hát egy kis körképet!

Nos, ez volt az, amely a napokban lesokkolt pár embert. Annak ellenére, hogy tényleg úgy néz ki, mint aki magára kapta a felmosófejet, nekem tetszik a végeredmény :D Talán azért, mert ehhez hasonlót már láttam tőle...

A műrasztával már többször kísérletezett, és az eredmény mindig egyértelműen jól sikerült

...mint már írtam, volt már szőke műrasztával kombinálva, csak nem egészen ugyanabban a változatban...

SZÍNEK

Egy kétszínű verzió a sikeresebbek közül

Az eddigi legborzalmasabb szín-, és fazonválasztás. A szőke annyira távol áll az egyéniségétől, hogy ennél rosszabbat már nem is lehetne kitalálni. Ezt a verziót mindenki gyűlölte

Ezt a vöröset is sokáig utáltam, de olyan sokáig hordta, hogy a végén már egészen megbarátkoztam vele

Ez a szürke sem volt az igazi, szerencsére nem sokáig volt ilyen. Nem áll jól neki a világos semmilyen formában

Egyik a jobban sikerült színválasztások közül

... bár ezzel az Elvis Presley sztájl-lal nem az igazi...

FORMÁK

Ez egy nagyon érdekes képződmény, csak tudnék rájönni, hogy is gondolta...

A féloldalt kiborotvált verziók között is van jobb, és rosszabb. Ez speciel az utóbbi

...viszont ez a szolidabb fazon egész aranyos

Egyik az eddigi legkonzervatívabb frizurái közül, mégis, talán ez volt az egyik legjobb. Aranyigazság: a kevesebb néha több

Nos, ennyit tehát a főnök-san fejéről. Bocsássunk hát meg érte: neki is szüksége van egy dologra, mellyel kilóghat a sorból. A többiek pedig csak viseljék az ilyenolyan-extrém-has-, és combvillantós kosztümöket és az erős sminkeket. Amúgy sem tudnám elképzelni ezekben.

Hattyúdal?

Egy szíven szúrással ért minap az a bejelentés, hogy a Deathgaze együttes (immáron, ha jól számolom) hiatusra megy meghatározatlan időre.  Hogy melyek a döntés konkrét kiváltó okai, jó japán szokás szerint nem derül ki pontosan, talán annyit lehet sejteni, hogy ezentúl nem a munkásságuk elejét megnehezítő folytonos jövés-menés lappang a háttérben.

 A Deathgaze egyike azon kedvenceimnek, melyek japán viszonylatban meglehetősen hosszú ideje a pályán vannak, és eddig eléggé egyenletesen jó színvonalat képviseltek. Mindezek mellett a ’Creature’ albumuk után elkövetett single-k jó részével már közel sem voltam annyira elégedett. Kevés volt rajtuk az igazán jó dal, némely kifejezett ötlettelenséget sugallt. Az Enigma albumukon pedig egyértelműen csak azok a sikeres single-dalok voltak értékelhetőek, melyeket összeválogattak korábbi kiadásaikról.

Nem is tudom, hogy örüljek-e a mostani szünetnek, mely véleményem szerint kifáradás/alkotói válság miatt következett be, vagy sírjak miatta. Borzasztóan fáj, hogy egy ilyen régi kedvencem, kiknek nemcsak a zenéje, de a tagok személyisége is rengeteg örömet jelentett nekem korábbi éveimben, egyszerre csak bedobja a törölközőt. Másrészt viszont nem szerettem volna megérni, hogy halványgyenge anyagok piacra dobásával teljes érdektelenségbe fulladjon a munkásságuk, hiszen hosszú évek során már senki sem arra emlékszik, hogy volt egy jó kis banda, csak arra, hogy milyen csúfos véget is ért.

Nos, nagyon várom, hogy mi lesz a Deathgaze további sorsa. Ha Ai-san úgy döntene, hogy végleg szögre akasztja zenei karrierjét, és szétkergeti a bandát, akkor is többet tett le az asztalra, mint a visual kei zenészek jó része. Rengeteg viszontagságon át tartotta együtt a csapatot több mint 11 éven keresztül, és kitűnő nótákkal örvendeztette meg a rajongókat. Mindezekért csak hála és köszönet illeti.