A Ray ◦C együttes kalandjai

Napokban mindenkit feldobott az a szerencsésen záruló incidens, midőn a címben említett banda gitárosát, Vuit-ot nem lelték sehol két napig. Akkora tömeghisztéria keveredett belőle, melyet ritkán tapasztalni: még a neten (Facebookon, Twitteren és egyéb helyeken) is közzétették, hogy mindenki, akinek van jrock-kal foglalkozó oldala, ossza meg a körözést, hogy bárki látta, jelentse a rendőrségen.

Nos, ez a Vuit fiú előkerült. Nem is ez az érdekes, hanem a hiányára adott magyarázat. A japánok közismerten szeretnek szóvirágokat fogalmazni, ha magyarázatot kell adniuk egy bandából való kilépésre, vagy egy koncert lemondására, éspedig: 'problémáim vannak, melyekre megoldást kell találnom', vagy 'egészségi állapotom nem teszi lehetővé', és 'úgy érzem, ezt meg kell tennem saját érdekemben'. Ehhez képest Vuit előállt, és kimondta, hogy két napig holtrészegen feküdt, a telefonja pedig a ki volt kapcsolva (le volt merülve???? Erre pontosan most már nem tudnék választ adni).

Persze, hálásak vagyunk, hogy ez a drága gyermek ilyen módon oszlatta el az aggodalmainkat, de a röhögéshullámok elülése után sok mindenkinek - többek között nekem is - eszembe jutott, hogy vajon mire is volt jó ez a tömeghisztéria, ha nem arra, hogy megpróbálják bedobni a köztudatba a banda nevét.

A visual kei színtéren jelenleg akkora a túlkínálat fiatal bandákból, és annyira kevés az igazán eredeti, tehetséges csapat, hogy évekig eltengődhetnek a kevésbé jó adottságokkal rendelkezők anélkül, hogy a nevük kikerülne a Japán koncertrejárók köreiből. Így van ezzel a Ray ◦C is: szerintem aligha tudták volna elérni nálam, hogy meghallgassam őket.

S ami a nagy igazság: nem is találok semmi eredetiséget a zenéjükben, úgyhogy nálam ők továbbra is csak az a csapat marad, akik nevetséges felhajtást csináltak a gitárosuk eltűnéséből.

Aki akar, azért ellenőrizze le őket, lehet, hogy talál bennük valamit:

Nippon Shoxx ismét?

Nem is tudom megmondani, mikor voltam utoljára Nippon Shoxx-on.

Most kivételesen az időpont sem ígérkezik rossznak ahhoz képest, hogy szinte sosem tudok elmenni, mert vagy nincs szabadságom, vagy éjszakás vagyok, és nem bírom akkorára összeszedni magam, vagy egyéb más programok szólnak közbe.

Mivel az idei évem hosszú idő óta a legbizonytalanabbnak ígérkezik, és szinte biztos, hogy sem az An Café, sem a Miyavi, sem a Girugamesh koncertre nem lesz alkalmam felutazni, el kellene gondolkodnom, hogy legalább emberek közé kellene mennem, méghozzá olyan helyre, ahol olyan zene szól, melyhez nem kell kompromisszumokat kötnöm.

Jó, elvagyok én a hagyományos rockfesztiválokkal is, többnyire akkor, ha olyan zene szól, melyet megboldogult fiatalkoromban kedveltem, de mennyivel jobb lenne Deathgaze-re vagy Mejibray-re ugrálni olyan bandák helyett, akiket háttérzeneként szívesen hallgatok ugyan, de az érdeklődésem fő irányába nem esnek bele.

És jó lenne végre hasonló érdeklődésű emberekkel beszélgetni.

Szóval ?????

Boldog születésnapot, Toki-san!

Ma ünnepli a szülinapját egy tulajdonképpen nem is funkcionáló banda, a Galeyd basszusgitárosa, Toki. Hónapok óta nem tudok már semmit róla, egész pontosan azóta, hogy a Galeyd bejelentette a hiatusát gitárosuk, Meku távozása miatt.

Nagyon-nagyon csüggedt vagyok inaktivitásuk miatt. Igen tehetséges zenészek, és príma számokat írtak. Az egykor volt Deluhi stílusára emlékeztettek engem (persze abból az időkből, mikor még sorra készítették a jobbnál-jobb számokat). Sajnos, nemcsak Mekuval van gond, elég nagy az esély rá, hogy a jelenleg jobban futó Alsdead el fogja szipkázni dobosukat, Nikki-t is. Bár hivatalos hír még nem érkezett az ügyben, mindenki tényként véli tudni az utóbbit.

Hát, csak reménykedni tudok, hogy hallok még új dalokat és látok új felvételeket Galeyd néven is, nem lesz az a történet vége, hogy az énekes, Garo, és az ünnepelt basszeros, Toki is kétfelé szaladnak, mert ők JÓK voltak együtt. Szinte tökéletes kombináció.

Még egyszer, minden jót, Toki, és várom a visszatértedet.

Pucérkodás

Szinte nincs olyan nap, hogy ne találkoznék olyan egymilliószor megosztott fotóval, melyen valaki ne magát mutogatná hiányos öltözetben. Ezek a posztok többnyire annyira népszerűek, hogy csak akkor nem venném észre őket, ha be se kapcsolnám a számítógépet. Hogy miért, azt én se értem (illetve igen :D), csak azt nem, hogy az emberek miért nem inkább a világmegváltással foglalkoznak ennyit.

Mivel Japánban az ideális nő/feleség nevelése során még mindig megkövetelik, hogy szépek, engedelmesek és cukik legyenek, úgy tűnik, jóval kevesebb a pop-előadók között az olyan hölgy, aki botrányos alulöltözöttségével hódítana (mint akár nálunk, a nyugati zenei világban). S mert ott még mindig nem akkora divat a gyengébb nem köreiben ribancnak lenni, a pucérkodás is úgy tűnik, a férfiakra marad. Különösen a rock-színtéren.

Nah, hát valamelyik nap a Liphlich együttes pótolhatatlanul nagy tudású basszusgitárosa, Shindo Wataru-san okozott nekem némi arcpirulást, pedig isten bizony, nem vagyok se prűd, se fiatal. Úgy gondolom, kicsit túllihegte ezt a fotósorozatot, olyan szinten, hogy ha egy hajszálnyival jobban elengedte volna magát, isten bizony már sorban állnának nála a felnőttfilm-rendezők az ajánlataikkal, s nem kéne napról-napra a színpadon riszálnia magát azzal a marha nehéz basszusgitárral a kezében.

Íme:

Hátulnézet:

Elölnézet:

A sorozat többi részét nem posztolom ide be, aki kíváncsi, a tumblr-en megtekintheti itt:

Gyanítom, az alsó képen még alsógatya sincs rajta, bár lehet, hogy így még hajszálnyival elviselhetőbb is számomra, mint akkor, ha van, mert az már nekem kicsit túlmegy a tűréshatáromon. S hogy honnan tudom, hogy milyen intim fehérneműt szokott viselni? Aki kíváncsi rá, nyugodtan iratkozzon fel a Twitterére, mert napi szinten szokott ilyen fotókat közzétenni magáról. Csak meg ne unjátok.

Nos, remélem, ezzel talán mindenkinek sikerült kicsit kedvet csinálnom ahhoz, hogy megnézzen egy Liphlich felvételt élőben. Nem, nem kizárólag ezért érdemes őket szem előtt tartani, de tudom, hogy vannak olyanok, akiket ez ezerszer jobban érdekel, mint az az elvont visual-swing-metal-experimental agymenés, amit a lemezeiken összehoznak.

De ha már ezzel rávettem valakit arra, hogy a zenéjükre is odafigyeljen, máris nyert ügyem van, mert bárhogy is viselkedjenek és bármilyen elvont baromságot is műveljenek a közösségi oldalak nyilvánossága előtt, RITKA ZSENIÁLIS ZENÉSZEK, s ezért sok mindent megbocsát nekik az ember.

Most pedig az új PV, a 'HURRAH HURRAY', csak azért, mert szerelmes vagyok ebbe a videóba.

Beköszöntő

Nos, ismét itt kötöttem ki a blogspoton. Ha valaki már nem (annyira) fiatal csirke, még emlékezhet rá, hogy volt nekem valamikor egy 'Chameleon no Seppun' című, japán popkultúrával foglalkozó blogom, melyet sajnos, egy g-mail fiókfeltörés simára radírozott. Nem tudván mihez kezdeni, hogy kielégíthessem a szófosás iránti vágyamat, egy időre átköltöztem a LiveJournalra.

Itt indítottam egy blogot Black Butterfly címmel, melyben már kizárólag csak azzal foglalkoztam, ami a legjobban érdekel: a japán rockzenével, azon belül is főleg pletykákkal, zenekritikákkal, egyéni gondolatok megfogalmazással és fengörlködéssel. Sajnálatos módon a LiveJournal-os blogomnak nem volt túl nagy forgalma két ok miatt:

1. Nagyon kevés a magyar nyelvű tag.

2. Senki sem regisztrál egy nem túl népszerű közösségi site-re csak azért, hogy kommentelhesse a hülyeségeimet.

Így, hosszas tanakodás után ismét visszatértem ide, hiszen g-mail fiókja jóval több embernek van, mellyel keresztül könnyebben feliratkozhat a blogomra, s így talán kicsit sikerül növelnem az olvasóim számát. A Black Butterfly nem lett törölve, azt továbbra is elérhetitek, a linklistában szerepel a 'Régi blogom' címszó alatt.

Kicsit sajnálom, hogy az utóbbi nevet már nem tudom használni, mert a blogspot úgy gondolta, ez foglalt, így hirtelenjében találnom kellett egy újat, s választásom a BORN együttes egyik könnyen megjegyezhető dalcímére esett. Remélem, hogy legalább annyira olvasott lesz az oldalam, mint az egykori, megboldogult Chameleon no Seppun.

Jó szórakozást kívánok mindenkinek hozzá!

UI: a megjelenés még kissé fapados, de dolgozom rajta erőteljesen :D