Slinger - O Grande Amor

Ezúttal egy kétdalos single kerül terítékre nálam, méghozzá a Slinger együttes prezentációjában. Ha egészen pontosan meg akarnátok tudni, hogy miért pont rájuk esett a választás, a válaszom egyszerű lenne: azért mert csak... Az ő képük volt a legszimpatikusabb a mostani fiatal csapatok új fotói közül, ezért gondoltam úgy, hogy megismerkedem velük.

Nos, ezek a fiúk öten vannak: Knight - ének; Yuuna - gitár; Late - gitár; Jun - support basszusgitár és Kuro - dobok. Egy meglehetősen kevés infóval szolgáló hivatalos oldalt tudnak prezentálni, mely ide kattintva tekinthető meg. Sok lényeges tudnivalót nem tartalmaz, talán javasolnám a webmesterük személyének felülvizsgálatát is. Sokat segíthet az ismertté válásban egy jobb weboldal... Ennél több adatot nem sikerült összeszednem róluk, tehát maradok boldog tudatlanságban pályafutásuk alakulását illetően.

A zenéről elöljáróban annyit szeretnék elmondani, hogy bár - ahogy a kinézetük sem - mentes a divatos elemektől, talán nem vittek semmit annyira túlzásba, mely már az én ingerküszöbömet felülről súrolná. Szerintem két épkézláb dalt sikerült összehozniuk erre a single-re, melyet nem sorolnék semmiképpen a forradalmian új kategóriába, ám hallottam már ennél gyengébb, nagyobb felhajtással beharangozott fiatal csapat bemutatkozó lemezét is.

Dalok és értékelésük:
Rosa - A kezdő hangfutamok nekem kissé kísértetiesek voltak ebben a nótában,szerencsére aztán nem mentek el egy befogadhatatlan, bizarr irányba. A dal gyors, az elektronikus hangzások szépek. Az énekesre ráférne még egy kis gyakorlás, nem magával a hangjával van baj, s a technika is ok, de bizonytalannak és kiforratlannak érzem. Alapjában véve tetszik ez a dal, benne van egy potenciális sláger lehetősége. 10/8.
Seivuya - Nagyon kemény hörgéses témával indít a dal, mely később is felbukkan a szám során, ám elsősorban mégis kicsit epikus énektémát vonultat fel. Ez sem egy rossz dal, bár nekem az előző jobban tetszik. 10/7.

Úgy vélem, tekintettel az együttes ismertségi fokára, nem olyan rossz az anyag, hogy eltűnjön az ismeretlenség homályban. A dalszerzési képességeiket biztatónak érzem, s ha tudnak némi fejlődést felmutatni - elsősorban az ének során -, s nem hagyják, hogy jelentősen befolyásolják őket a divatirányzatok, egy egész épkézláb bandát hallgathatunk a közeljövőben.

Egy rövid részlettel sikerül bemutatnom nektek, mit is hoztak össze a fiúk:

Én mindenesetre azon az állásponton vagyok, hogy kíváncsian várom, mit hoz számukra a jövő.

Akiről nem lehet elfeledkezni

...akiről minden évben meg kell emlékeznem.

Nagyon boldog 37. születésnapot, te, nagy bohóc.
Hiányzol.

Légy szíves, ha még úgy gondolod, hogy színpadra szeretnél állni, tedd meg mielőbb. Ha nem, azt is jó lenne, ha tudatnád...
Nagyon várlak vissza, Ai.

MeteoroiD - Kurobara

Te jó ég, magam is meglepődtem azon, hogy milyen rég nem produkáltam semmit ide a blogomba. Az időm egyre fogyatkozik magánéleti okokból, mivel egy újabb költözés előtt állok. Csak abban reménykedem, hogy a netszolgáltatást viszonylag simán sikerül majd átköttetnem, máskülöben egy pár újabb terméketlen napnak/hétnek fogok szeptemberben elé nézni.

Mostani új ismeretségem a MeteoroiD együttessel történt. Ez a banda nem is olyan friss, hiszen 2012-ben alakultak, ám mindeddig nem jutottam el odáig, hogy meghallgassak valamit tőlük. Nem is tartozik az erősebben favorizált csapatok közé, s ezért maradhatott előttem az ismeretlenség homályában (a nagyon sztárolt együttesekkel általában igyekszem megismerkedni, hogy meglássam, ér-e valamit a púder... .D).

Sok információ nem található fel erről a bandáról, mint a megalakulásuk éve, és az, hogy 2015. folyamán korábbi gitárosuk, Yutori távozott, Őt váltotta egy másik, de még az sem igazán tiszta, hogy ki is az új tag. Amúgy sem mindig érdekelnek ilyen részletek egy együttes kapcsán, legtöbbször akkor kerítek sort arra, hogy a történetükkel és a magánügyeikkel megismerkedjek, ha igazán nagy kedvenceimmé válnak. A MeteoroiD még nem tart itt, mindenesetre a figyelmemet már felkeltették.

Hivatalos honlap:

A Kurobara című háromszámos single-jük május 13-án jelent meg, tehát nem mondhatni, hogy villámsebességgel került fel a netre. Mondhatni, kár, mert szerintem megérdemelnének egy picivel több közfigyelmet is, mint ami rájuk jut. A zenéjük helyenként elég kaotikus irányokat tud venni, de valahogy mindig sikerül valami olyat produkálniuk, amivel meg tudták tartani az érdeklődésemet. Talán ezért nem tudnak nagyobb ismertségre szert tenni.

Dalok és értékelésük:

Haitoku-sha ni keirei o - Na, ez egy elég slágeres dal tőlük. Persze a szövegrész elég őrült. Kicsit engem a Dezert dolgaira emlékeztetnek (de hát értük se verik szét általában a kislányok/kisfiúk az arénákat...). Szóval a zavarodott szövegrészt megfejelik egy amolyan 'Halloween Party' hangulatú refrénnel, valamint idegtépő sikítással. Ez profi munka. Annyira hibbant, hogy tökéletes. 10/10.

Anticlockwise no Shinzo - Ebben igyekszenek úgy tenni, mintha visual kei zenekar lennének. Nem rossz a dal, sőt, van egy elég jó hangulata, de meg sem közelíti az első elmebeteg szellemiségét. 10/10.

Sanchome no kamigakushi - Akusztikus felütéssel indító, aztán húzós folytatást produkáló dal. A két gitáros munkája helyenként nagyon kásás és kaotikus hangzást ad, és az énekes is úgy tűnik, elfelejtette bevenni a gyógyszerét. A dalba beépítettek egy részletet, melyről nem tudom, japán gyerek-, vagy népdal-e, melyet régebben egyszer a Kagrra is feldolgozott. Amúgy abszolút nem illik bele a nóta koncepciójába, de az első két számuk alapján nem voltam meglepve az egészen. Ezért, ha tehetném, 10-ből 11 pontot adnék rá, de nem tehetem. Az énekes nekem teljesen hülyének tűnik. :D 10/10.

Erre mondhatnám azt, ha kevésbé jó hangulatban találnak meg, hogy 'mi a jó fészkes fene ez az egész'. De mivel az együttállások kedvezőek voltak, azt mondhatnám, hogy megkedveltem őket, bármennyire is elrugaszkodott zenét produkálnak.

Hát, nagy közönségkedvencek nem lesznek, az biztos, de engem megnyertek.

És akkor megtekintés. Haitoku-sha ni keirei o.

Liphlich - Skam Life

Több mint egy év telt el azóta, hogy a Liphlich új anyagot adott ki, s ez meglehetősen hosszú idő annak tekintetében, hogy vannak kiadók, melyek szinte háromhavonta új megjelenésre késztetik szerencsétlen alkalmazottaikat. 2014. júniusa óta csak a 'STUMP+' című dupla CD jelent meg, melyen ha jól számoltam, darabonként egy új dalt vonultattak fel, ezt követte az akusztikus feldolgozásalbum, a 'Yorozu no yo ni Nakusharekorobe', melyre szintén csak két új szerzemény került fel. Aztán a piacra dobtak két live-limited single-t is, melyet igazából csak a Youtube-on lehetett elérni, más megszerezhető formátumot nem találtam hozzá.

Mindez kicsit elkeserített, mert annak jelét véltem felfedezni, hogy talán a kiadó már nem talál fantáziát a bandában. Mint tudjuk a BEST OF...-válogatások és a korlátozott hozzáférésű anyagok kiadása nem mindig jelent jót. A legutolsó önálló maxijukra, a 'Grateful Nonsense'-re is rányomta a bélyegét Kuga betegsége mind technikai, mind művészi tekintetben. Ilyen előzmények után fokozott rettegéssel vártam a 'Skam Life'-ot.

El kell azonban mondanom, hogy Kuga hangulatváltozásai olyan szinten hatnak a teljesítményre, hogy az hihetetlen. Ez a single olyan lett, mint Kuga kedve mostanában: száz százalékos. Már a 'Skam Life' videoreklámja hallatán is elkapott a lelkesedés, de most, hogy az egész single előttem van, nem tudok mást mondani: a Liphlichnek csak arra van szüksége, hogy Kuga elégedett legyen, és minden megy a maga tökéletes útján. 

Dalok és értékelésük:

Skam Life - nem írtak ekkora ütős slágert a 'Hurrah Hurray' óta. Jellegzetesen Liphlich-es, minden van benne a döngő basszusgitártól kezdve a tangoharmonikás bárhangulatig és a fantasztikusan fülbemászó énektémáig. 10/10.

Seizokugai - ez a dal annyira nem vág a profiljukba, hogy szerintem Taka keze van benne...Jól van, tudom, a fiút is hagyni kell néha érvényesülni, és ezt most meg is teszi... :D. Sokkal vaskosabb gitárhangzással és rockosabb elemekkel rendelkezik, mint a szokásos nótáik, ám a nagyzenekari kíséret valamelyest ad neki egy Liphlich-es hangulatot. Ennek ellenére ezt is egy jól sikerült alkotásnak kell minősítenem. 10/10.

Yori Michi Elegy - Ebbe a számba is szerelmes lettem már az első taktusnál, amikor meghallottam azt a bolond tangoharmonikát felcsendülni. Vidám, lendületes dalocska, amolyan jófajta lagzis hangulatban, mely annyira utánozhatatlanná teszi őket. Az első albumon megjelent dalaikra, főleg a 'Mary ga kirau gogo no kane'-ra emlékeztet, mely számomra az egyik legtökéletesebb Liphlich-nóta. 10/10.

Úgy érzem, új energiát kapott a lelkesedésem a közel egy éves kvázi-tevékenységük után. Úgy érzem, valami jó jön ismét, s nem hiába kaptak helyet a szívemben, boldoggá fognak tenni még engem. Szeretlek benneteket. Újra. Nagyon. És örökké <3

(Utóirat: megfogadtam, hogy ha még egyszer meglátom Kuga Shingo-t nyilvános videóban bagózni, megpofozom. Most akkor gyűjthetek repülőjegyre...)