A Liphlich kalandjai

Nem mondom, hogy nem a szívbaj kerülgetett a közelmúltban, amikor a sok kellemetlen hír mellé még betársult az is, hogy Maruyama Eiki dobos csak úgy ukkmukkfukk kilépett a Liphlichből. Eiki hátfájdalmakra hivatkozott, valamint arra, hogy nem kívánja folytatni a zenészéletet. Úgy érzem, döntése nem egy régóta érlelődő dolog volt, valami hirtelen esemény szakíthatta el nála végleg a cérnát. Nem tudom hibáztatni. Eiki nagyon fiatal volt, amikor a Liphlich-be belépett (talán 16 vagy 17, nem sokkal több), s ami még tiniként – márminthogy rokksztárok leszünk – borzasztóan menő dolognak látszik, az nem biztos, hogy öt-hat strapás év után is annyira megnyerő alternatíva egy ifjú embernek, aki talán nyugalmat, kikapcsolódást akar.

Ám a Liphlich eddig is aránylag kis zökkenőkkel viselte a tagcseréket. Volt már Eiki előtt is egy dobosuk, aki nem volt állandó tag, a krónikák nem is említik kilétét. Volt egy másik gitárosuk is Kikuchi Akihito személyében, az ő helyét foglalta el Taka, rövid idő alatt. Ezért bíztam abban, hogy most sem intézik másként a dolgaikat.

Tudom. Sajnálom persze Eikit, mert őt nem lehetett nem szeretni, mégis nagy örömömre szolgált, hogy egy ismeretlen arcot láttam felbukkanni az instore eventeken. És ha ő megjelent az ilyen alkalmakon, akkor az azt jelenti, hogy a fiúk számítanak tartós jelenlétére.

És akkor az új dobos. Kobayashi Takaaki a neve. Ez talán a visual kei rajongóknak nem mond túl sokat, de ha hozzáadjuk azt az plusz információt, hogy mindeddig a nemrég feloszlott Yazzmad nevű banda tagja volt Zumi néven, talán már sokaknak rémlik valami. A Liphlich és a Yazzmad között kollegiális szinten nagyon jó kapcsolat volt évek óta, s ezért kézenfekvő volt a döntés, hogy az épp elfoglaltság nélkül levő dobosnak ajánlják fel Eiki helyét. Sok idejük nem volt, hiszen az új album felvételei már megtörténtek, sőt, a hozzájuk tervezett két video közül az egyiket, az Ouroboros-t már le is forgatták, ám a másikat, a Charuru no Yuutsu-t még nem fejezték be.

Ő az új: Kobayashi Takaaki

S akkor, miután megnyugtatólag lezárultak a kalamajkák az utolsó, még életben lévő kedvenc bandám körül, nézzük a videókat!

Ouroboros (Hebideare wo o kurae):

A PV kicsit vicces lett. Szokás szerint lenyűgöz Kuga drámázása, nem is tudom, miért nem választotta a színészi pályát. A dal egyszerre lett rockos (Taka, már megint garázdálkodtál), és kicsit a 'Midarabi' stílusához hasonló. Nem érzem olyan erős fődalnak, mint a Die Deo-t, vagy a többi PV-s dalukat, de nem rossz. Nemes egyszerűséggel Eiki nélkül vették fel a jeleneteket. Bevágnak néha-néha egy-egy dobos képet, de az arca nem látszik, ennyi erővel bárki lehet (akár már Koba is).

Charuru no Yuutsu

Ez a dal és PV nekem jobban tetszett. Líraibb a nóta hangvétele, olyan, mely elsőre telitalálatnak hangzik. A felvétel hangulata és színvilága illeszkedik az Ouroboros-éhoz, ám míg az félig-meddig komolytalan, addig ez abszolút nem az. A lehető legminimálisabb sminkkel és jelmezkészlettel dolgoztak, sőt, ahogy elnézem Kugát és Takát, megkockáztatom, hogy a saját utcai ruhájukban vették fel a videót. Ilyen ócska, elvont és ízléstelen szettre, amit Taka visel, egy végzett tervező sem képes. Egyszerűen magától tud ilyen szarul felöltözni és kész... :)

Zárszóként csak annyit, hogy még mindig nagyon bízom a Liphlich teljesítményében és kreativitásában. Remélem, nem fog csalódást okozni az új album sem. 10 nap múlva kiderül... :)