Hattyúdal?

Egy szíven szúrással ért minap az a bejelentés, hogy a Deathgaze együttes (immáron, ha jól számolom) hiatusra megy meghatározatlan időre.  Hogy melyek a döntés konkrét kiváltó okai, jó japán szokás szerint nem derül ki pontosan, talán annyit lehet sejteni, hogy ezentúl nem a munkásságuk elejét megnehezítő folytonos jövés-menés lappang a háttérben.

 A Deathgaze egyike azon kedvenceimnek, melyek japán viszonylatban meglehetősen hosszú ideje a pályán vannak, és eddig eléggé egyenletesen jó színvonalat képviseltek. Mindezek mellett a ’Creature’ albumuk után elkövetett single-k jó részével már közel sem voltam annyira elégedett. Kevés volt rajtuk az igazán jó dal, némely kifejezett ötlettelenséget sugallt. Az Enigma albumukon pedig egyértelműen csak azok a sikeres single-dalok voltak értékelhetőek, melyeket összeválogattak korábbi kiadásaikról.

Nem is tudom, hogy örüljek-e a mostani szünetnek, mely véleményem szerint kifáradás/alkotói válság miatt következett be, vagy sírjak miatta. Borzasztóan fáj, hogy egy ilyen régi kedvencem, kiknek nemcsak a zenéje, de a tagok személyisége is rengeteg örömet jelentett nekem korábbi éveimben, egyszerre csak bedobja a törölközőt. Másrészt viszont nem szerettem volna megérni, hogy halványgyenge anyagok piacra dobásával teljes érdektelenségbe fulladjon a munkásságuk, hiszen hosszú évek során már senki sem arra emlékszik, hogy volt egy jó kis banda, csak arra, hogy milyen csúfos véget is ért.

Nos, nagyon várom, hogy mi lesz a Deathgaze további sorsa. Ha Ai-san úgy döntene, hogy végleg szögre akasztja zenei karrierjét, és szétkergeti a bandát, akkor is többet tett le az asztalra, mint a visual kei zenészek jó része. Rengeteg viszontagságon át tartotta együtt a csapatot több mint 11 éven keresztül, és kitűnő nótákkal örvendeztette meg a rajongókat. Mindezekért csak hála és köszönet illeti.