Keresés ebben a blogban

2014. november 7., péntek

Dangan No Limit - Black Positive

Ennek a fiatal csapatnak mostanában annyiszor belefutottam a nevébe, hogy amikor minap valaki az orrom elé lökött egy linket, nem tudtam megállni, hogy ne hallgassam meg. 



Mint mondtam, a Dangan no Limit egészen friss termés, 2014. elején alakultak meg, az alábbi felállásban:
Miyuu - ének
Leo - gitár
Ren - gitár
Chika - basszusgitár
Yusuke - dobok

A Black Positive egy minialbum, október 15-én jelent meg, és 7 dalt tartalmaz. Ezen kívül még egy single-t dobtak a piacra május 28-án 'Fukanzen no boku' címmel.
Egy-két hallgatás után arra a következtetésre jutottam, hogy vannak egész jó elemei a zenének, de sajnos, annyira panel visual kei az egész, hogy mire a végére érsz, már nem is tudod, hogy mit hallottál az album elején. A két gitáros igen jól dolgozik együtt, és a basszusgitáros észvesztően jó (amúgy a visual kei-ben tenyésztik ezeket a sztárbasszerosokat? Annyi jó van közöttük...), ám a többi felejthető kategóriába helyezi nálam a bandát.

Dalok és értékelésük:
WIMP - az indító dal nekem az album csúcspontja, sajnos ezután már erősen elveszett a lendület. Ez egy elég döngős nótácska, a refrén is könnyen megjegyezhető, még ha kicsit sablonos is. 10/7.
Isu tori Game - ez is hasonló felütéssel indít, mint az előző, de ebbe már belekevertek egy kis elektronikát is. Alapjában véve ez sem rossz dal, de nem hiszem, hogy meg fogja váltani a zenei világot. 10/7.
Yametai Te - Na, itt kezdtem érezni, hogy leül a produkció, mivel a harmadik szám is teljesen ugyanolyan, mint az előző kettő. Csak a basszerost tudom megdicsérni. 10/5.
Negau no Nara - Nagyon szép gitárfutammal vezetik fel ezúttal a nótát, de aztán az egész átcsúszik egy meglehetősen lapos balladába. 10/4.
Derailment - Talán erre kaptam még fel egy kicsit a fejem, jó az elektronikus betét, és nagyon szakít az egész nóta. 10/7.
Tsunaida Te - Ez egy kicsit vidámabb, bolondosabb opus, de ennek meg olyan oshare-beütése van, ami számomra megöli az egészet. 10/5.
Story - Már a kezdő hangtól frászt kaptam, annyira panel-riffet hallottam vissza. A gitárok és a szintetizátorbetétek változatlanul nem rosszak, de ez még kevés. 10/6.

Látható az értékelésemből, hogy még ha nem is rossznak, de végtelenül kiforratlannak, arc nélkülinek találom az egész zenét, nem találok benne egy kapaszkodót, mely alapján elkülöníthetném a többi fiatal csapattól. Azt hiszem, ennek is az lesz a sorsa, mint általában a nekem nem tetsző zenekarok esetében: talán egy, vagy két jobb dalt megtartok hallgatásra, a többi kuka.

Sajnos, erről az albumról nem tudok PV-vel, sőt, semmilyen videoanyaggal szolgálni.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése