Mostanában olyan szinten nincs időm semmire, hogy már jópár napja/hete parkolnak itt új hallgatnivalók az eszközeimen, de nem jutottam el odáig, hogy véleményt is írjak róluk. Persze, az újdonságok meghallgatását igyekszem nem elhalasztani, de a kritikákkal van némi restanciám.
Most tehát egy viszonylag új banda, a Dadaroma fenti című maxi-single-jéről szeretnék értekezni. Magával a csapattal bevallom, egyáltalán nem foglalkoztam, mert rövid betekintések alapján nem találtam zenéjüket annyira relevánsnak, ám úgy gondoltam, később visszatérek a meghallgatásukra. Ennek most jött el az ideje.
A Dadaroma 2014-ben kezdte el pályafutását, az egykori Naine, Crazy Shampoo és Super Boys zenekarok tagjaiból összeállva. Hivatalos honlapjukhoz kattints ide:
A zenéjük kicsit elvontabb síkon mozog, mint a nagy átlag, ez mostanában főként sok-sok torzított/hörgős éneket jelent, s néhány helyen kifejezetten Mejibray-es és Nocturnal Bloodlust-os hangulatot vélek beleérezni. Ami nagyon tetszik, az a vokalista, Yoshiatsu hangja és a dobok. Egyébként továbbra is úgy gondolom, eléggé kell kapaszkodniuk ahhoz, hogy tartósan fenn tudják tartani a figyelmemet.
Dalok és értékelésük:
1. SE - intro.
2. Oboreru Sakana - ez a dal már megjelent előzőleg egy single-jükön, és elég erős kezdésnek érzem, mivel ez a nekem legjobban tetsző szám a kiadványról. Nagyon jónak találom az énekhangot, mely elég nagy tartományokban mozog a közepesen mélytől az egész magas tartományokig. A dalnak van hangulata, jók a gitárok is, egyszóval ez 10/10.
3. MONEY - egy húzósabb gitártémával induló szerzemény, mely elvontabb, mint az előző, nem annyira dallamokkal operál, hanem inkább a feszes témával. Ez sem rossz, még ha nem is annyira, mint az előző. 10/8.
4. Morphine #1 - ez viszont egy olyan, jazz-es/nagyzenekaros beütésű nóta, melyet náluk sokan, sokkal jobban csinálnak (pl. a Lycaon-tól vagy a Liphlich-től el is tudnék fogadni valami ilyesmit). Nem illik sem az előzőekhez, sem hozzájuk, s maga a dal is gyenge. 10/4.
5. SEX! - a következő dal ismét visszakanyarodik a stílusukba jobban belesimuló elemekhez. Belecsempésznek némi elektronikát, s maga a nóta inkább a második dal hangulatához hasonlít. 10/8.
6. Morphine #2 - ismét csak azt tudom elmondani, hogy ez tőlük nagyon nem jön be, de a basszusgitár iszonyatos jó, ezért 10/5.
7. Belka to Strelka - A maxi leggyorsabb dalával zár a banda, melyben ismét visszatérnek a dallamokhoz, ami nekem nagyon pozitív, mivel az énekesnek nagyon megnyerőnek találom mind a hangját, mind a stílusát. A dal maga nem ül annyira, mint a többi, de azért 10/7.
Láthatjuk, hogy ha nem lenne az a két, teljesen oda nem illő szám, teljesítményüket inkább jónak, mint közepesnek értékelném. Stílusikon banda nem lesz belőlük valószínűleg, mert semmi izgalmasan újat nem tudnak hozzáadni a zenei palettához, de idővel felhozhatják magukat egy viszonylag magas szintre. Meglátjuk még, hogy a mi ismeretségünk hogy alakul.
Végezetül PV: Oboreru Sakana
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése