Mostanában annyi új kedvencre tettem szert, hogy már kezdtem azt gondolni, végleg túl vagyok rajtad. Te voltál és máig is te vagy az egyetlen, aki iránt visual kei pályafutásom alatt nem kizárólagosan csak rajongói érzelmeket tápláltam.
El is felejtettem volna, hogy milyen ellenállhatatlan pimaszsággal tudsz mosolyogni az emberekre, tökéletesen tisztában azzal, hogy bárhová is mész, bárkikkel is társulsz, mindig TE maradsz a legszebb. Elfelejtettelek volna, ha eltűnsz a süllyesztőben, elnyel a mindennapi élet forgataga. De nem így történt.
Nem is kell, hogy így történjen: te túl jó basszusgitáros vagy ahhoz, hogy feladd ezt a pályát, s ha te lennél maga Quasimodo a maga idomtalan valójában, akkor is két kézzel kapkodhatna utánad bármelyik visual kei banda (legfeljebb kicsit nehéz lenne kisminkelni, haha :D). De azért én még mindig reménykedem abban, hogy a Femme Fatale csak ideiglenes megállónak bizonyul az életedben, egyszer visszatér az ACE, és te ismét a tagja leszel.
...és még egyszer itt fogsz állni előttem, Magyarországon, másfél méter távolságra, csábos ajakbiggyesztéssel bámulva az előtted olvadozó rajongóidra, arcodba hulló kusza tincseiddel, mindenkit elcsábítva a teremben, aki csak él és mozog...
...és addigra remélem, beszélni is megtanulsz...
Toshi, te vagy életem szerelme. Még mindig.
(Jaj, még nem is mondtam, hogy rólad neveztem el az új drágaszágomat, a laptopomat <3)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése