Több mint egy év telt el azóta, hogy a Liphlich új anyagot adott ki, s ez meglehetősen hosszú idő annak tekintetében, hogy vannak kiadók, melyek szinte háromhavonta új megjelenésre késztetik szerencsétlen alkalmazottaikat. 2014. júniusa óta csak a 'STUMP+' című dupla CD jelent meg, melyen ha jól számoltam, darabonként egy új dalt vonultattak fel, ezt követte az akusztikus feldolgozásalbum, a 'Yorozu no yo ni Nakusharekorobe', melyre szintén csak két új szerzemény került fel. Aztán a piacra dobtak két live-limited single-t is, melyet igazából csak a Youtube-on lehetett elérni, más megszerezhető formátumot nem találtam hozzá.
Mindez kicsit elkeserített, mert annak jelét véltem felfedezni, hogy talán a kiadó már nem talál fantáziát a bandában. Mint tudjuk a BEST OF...-válogatások és a korlátozott hozzáférésű anyagok kiadása nem mindig jelent jót. A legutolsó önálló maxijukra, a 'Grateful Nonsense'-re is rányomta a bélyegét Kuga betegsége mind technikai, mind művészi tekintetben. Ilyen előzmények után fokozott rettegéssel vártam a 'Skam Life'-ot.
El kell azonban mondanom, hogy Kuga hangulatváltozásai olyan szinten hatnak a teljesítményre, hogy az hihetetlen. Ez a single olyan lett, mint Kuga kedve mostanában: száz százalékos. Már a 'Skam Life' videoreklámja hallatán is elkapott a lelkesedés, de most, hogy az egész single előttem van, nem tudok mást mondani: a Liphlichnek csak arra van szüksége, hogy Kuga elégedett legyen, és minden megy a maga tökéletes útján.
Dalok és értékelésük:
Skam Life - nem írtak ekkora ütős slágert a 'Hurrah Hurray' óta. Jellegzetesen Liphlich-es, minden van benne a döngő basszusgitártól kezdve a tangoharmonikás bárhangulatig és a fantasztikusan fülbemászó énektémáig. 10/10.
Seizokugai - ez a dal annyira nem vág a profiljukba, hogy szerintem Taka keze van benne...Jól van, tudom, a fiút is hagyni kell néha érvényesülni, és ezt most meg is teszi... :D. Sokkal vaskosabb gitárhangzással és rockosabb elemekkel rendelkezik, mint a szokásos nótáik, ám a nagyzenekari kíséret valamelyest ad neki egy Liphlich-es hangulatot. Ennek ellenére ezt is egy jól sikerült alkotásnak kell minősítenem. 10/10.
Yori Michi Elegy - Ebbe a számba is szerelmes lettem már az első taktusnál, amikor meghallottam azt a bolond tangoharmonikát felcsendülni. Vidám, lendületes dalocska, amolyan jófajta lagzis hangulatban, mely annyira utánozhatatlanná teszi őket. Az első albumon megjelent dalaikra, főleg a 'Mary ga kirau gogo no kane'-ra emlékeztet, mely számomra az egyik legtökéletesebb Liphlich-nóta. 10/10.
Úgy érzem, új energiát kapott a lelkesedésem a közel egy éves kvázi-tevékenységük után. Úgy érzem, valami jó jön ismét, s nem hiába kaptak helyet a szívemben, boldoggá fognak tenni még engem. Szeretlek benneteket. Újra. Nagyon. És örökké <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése