Nagyon frusztrál, hogy
ismét egy olyasvalakit kell köszöntenem születésnapján, aki
jelenleg inaktív periódusát tölti. Mivel közeljövőbeli terveit
nem ismerem, kétséges, hogy valaha fogok-e még róla hallani.
Az Alsdead énekese,
Maki, ma ünnepel. Nem csináltam sosem titkot abból, hogy
véleményem szerint a mai mezőnyben nemigen akad olyan vokalista,
aki felérne az ő adottságaival. Bár nagyon sok embernek van
kellemes hangja, nagy hangterjedelme, kevés van olyan, aki a szó
szoros nyugati értelmében 'rockénekesnek' titulálható. Ő az
egyetlen, aki annyi agresszivitást tud becsempészni dalaiba,
anélkül, hogy értelmetlen hörgés-kombinációkkal operálna,
mely kellőképpen dögössé tudja tenni a szerzeményeket. A
kezdetektől fogva csodáltam őt ezért, s az Alsdead hiatusra
vonulásáig jóformán az ő teljesítménye volt az egyetlen olyan
pontja a bandának, mely soha, egy percre sem okozott csalódást.
Sajnálatos módon
színpadi teljesítménye pont ellenkező formát mutatott. Nem
igazán frontembernek való. Nem az, aki ha feláll a deszkákra,
magával tudja ragadni a lelkes közönséget. Egyáltalán,
sztárként és civilként való viselkedése nagyon kilógott a
megszokott/elvárt sémából. Túlzottan zárkózott, magának való
alkat ahhoz, hogy kellemes vendég lehessen különböző zenei
show-k alkalmából. Pedig aki anno nézte az Alsdead TV adásait, az
tudja, hogy ha ki lehet csalogatni a csigaházából, meglehetősen
érdekes dolgokra is képes.
...régen
Maki nem azért
zárkózott, mert jó japán szokás szerint félénk, gátlásos
alkat, netalántán mentális problémákkal küszködik. Azért
zárkózott, mert többnyire nem talál magának szellemi partnert.
Egykedvű hallgatását néha felcseréli azzal, hogy kötekedjen
mindenkivel, aki a keze ügyébe kerül és akin fogást talál.
Tudjuk, hogy ez nem valami dicséretre méltó magatartásforma, és
nem is kívánom őt mentegetni ezért. Ő a meg nem értett zseni,
egyszerűen nem tud leereszkedni a nagy átlag színvonalára. Ezért
is kedvelik őt oly kevesen, mint magánembert. Valószínűleg ha
személyesen ismerném, én is rühellném ezért az
elefántcsonttoronyba zárkózó királyfi stílusáért.
...és a közelmúltban
Tehetségét, zeneírói kvalitásait
és munkabírását azonban nem lehet kritizálni. Az Alsdead
fennállása alatt Shin-nel ketten vitték a hátukon a zenekart,
ezért is úszták meg mindeddig zökkenő nélkül a tagcseréket.
Céltudatos munkájuk juttatta el őket abba a pozícióba, hogy ki
tudtak törni és ismertté tudtak válni a harmadgenerációs vk
zenekarok nem jelentéktelen tömegében. És úgy gondolom, valahol
jogos, hogy mostanra kifáradtak.
Mindenesetre én nagyon várlak vissza,
Maki. Leginkább a többiekkel, de ha nem, úgy egy szólóprojektnek
is borzasztóan örülnék. A te adottságod egy kincs ebben a zenei
világban. Nem bírnám, ha csak úgy elveszne a nagy semmiben.
Szeretlek, és várlak vissza, akármilyen utálatos, ronda béka is
vagy.
Boldog születésnapot.
És akkor szóljon az első és az utolsó PV-s daluk - Distrust és az Inazuma:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése