Star Wars - Az Ébredő Erő - kritika, 2. rész.

SPOILEREK!!!! SPOILEREK!!!! TESÓM, EL NE OLVASD!!!!

És most térjünk vissza arra a témára, melyről a cikkem címe szól, hiszen ekkora bevezető láttán a magyartanárom valószínűleg a haját tépné, hogy ismételten nem sikerült eltalálnom a bevezetés-főrész-befejezés kellő arányát. Nem volt kérdés, hogy látnom kell a 7. részt, méghozzá moziban, hogy minél jobban magammá tudjam tenni a Star Wars univerzum hangulatát az ismerős képsorokkal, effektekkel, zenékkel és miegyebekkel.

Igyekeztem egyetlenegy spoileres írástól sem elcsábulni, mely igencsak nehéz volt, mivel a bemutató utáni 9. napon nyílt csak alkalmam mozijegyet szerezni. Persze óhatatlanul belefutottam olyan véleményekbe a film előtt, hogy a rajongók nagy részének tetszett. Voltak persze fanyalgók, s utólag elolvastam ilyen jellegű kritikákat is, ám én mégis úgy döntöttem, ezúttal a rajongókórushoz fogok csatlakozni.

S hogy miért is? Bármilyen értékelés mondhat bármit, aki ki meri ejteni a száján, hogy NEM EZT SZERETTE VOLNA LÁTNI, az sosem volt igazi fanatikus. De tényleg, miért is?????Beülsz a székbe, és a világ rendje helyreállt. Ez itt AZ a messzi, messzi Galaxis. Mint már említettem, a Disney nem bízott semmit a véletlenre.

Visszautalások

Igen. Rengeteg olyan elem volt a filmben, melyet fel lehet úgy is fogni, hogy a töltött káposzta újramelegítése, de úgy is, hogy egy olyan környezetbe vitt, melyben minden ismerős. Ahogy Han Solo is kijelenti az egyik jelenetben: Chewie, hazaértünk. Ezt akartuk. Percekig vonuló csillagrombolókat, John Williams – kicsit újragondolt, de főbb vonalakban az eredetit követő – zenéjét, a régi barátainkat, Luke-ot, Leiát, Han Solo-t, Chewie-t, R2D2-t, és talán még C3PO-t is. Olyan helyzeteket, melyek ugyanabban a környezetben, nagyjából ugyanazokkal a szereplőkkel talán a való életben is nagyon hasonlóan történnek meg. Ezt akartuk. A jó kis űroperát, sok kalamajkával, elfogással, szöktetéssel, lövöldözéssel, űrháborúval. Nem egy kereskedelmi egyezmény feletti vitát, s olyan alakokat, akik látszólag csak azért kerültek bele ismét a sztoriba, mert a régi trilógia egy 10 perces jelenetében nagyon népszerűek voltak (én például sosem tettem volna bele az új részekbe még említés szinten sem, semmilyen összefüggésben Boba Fettet vagy az apját. A történet szempontjából ugyanolyan lényegtelen az előélete, mint a homokszörnyé, Sarlaccé).

A történet rövid bevezetése

30 évvel járunk a Jedi visszatér után. Ugye, az legalább mindenkinek logikus,hogy egy galaktikus méretű birodalom nem semmisülhet meg csupán attól, hogy a két főemberét hidegre teszik? Ekkora állam-, és harci apparátusban mindig vannak, és lesznek olyan tehetséges trónkövetelők, akik a megmaradt csapatokat összefogva újra viszonylagos erőt tudnak kovácsolni, s akik talán 30 év alatt ismét eljuthatnak egy olyan pozícióba, hogy komolyan veszélyeztethetik egy megszülető, Új Köztársaság stabilitását. Számomra ez teljesen ésszerű, pont ezért nem értem azokat a fanyalgó kritikusokat, akik azzal példálóznak, hogy Luke-ék miért a töküket vakarták ennyi idő alatt, miért nem semmisítették már meg a rosszfiúk maradékát. Könyörgöm. Ez nem egy légy agyonütése. A Lázadók már annak idején is jóval kevesebben voltak létszámban, nem is beszélve a technikai erőforrásokról.

Új szereplők

Mivel a történet 30 évvel a Jedi visszatér befejezése után játszódik, logikus, hogy új alakoknak kellett a filmbe kerülniük. Úgy éreztem, sikerült olyan figurákat alkotni, akik a fiatal Luke-ra, Leiára és Han Solóra emlékeztetnek. Hús-vér, életszerű embereket, nem kilencéves, mindent tudó, mindenben tökéletes Anakin Skywalkereket. Ez nem a szuperhősök világa.

A megjelenési sorban első Finn, a szökött rohamosztagos, akit gyerekkorában raboltak el és képezték ki a Birodalom örökébe lépő Új Rend számára, s aki – nagyon is emberi módon – első bevetésén rádöbben, hogy nem tudta, mire vállalkozott. Megcsömörlik a mészárlástól, meglép hát az Új Rendtől, és belekeveredik az ellenük harcoló Ellenállás játszmájába. Finnt – korábbi meglepő ellenérzéseim ellenére – szerethető karakternek tartom. Gyáva és ügyetlen igaz, de a film végére megtalálja a helyét, tudja, mit akar, és miért. Egy kicsit azért féltem egy fekete szereplőtől a történetben, mert tartottam attól, hogy a filmes sztereotípiáknak megfelelően egy idegesítően nagy dumás 'gettóniggát' fogok látni, amit nem szerettem volna. Nem így lett. John Boyega egy meggyőzően alakítja egy élhetetlen debella figuráját, nem ad sem túl sokat, sem túl keveset.

Második főhős – és nagyon örülök, hogy ezúttal ennyire előtérbe toltak egy nőt – egy Luke Skywalker-pótlék, egy fiatal, Rey nevű lány. Luke-hoz hasonlóan neki is titokzatosság lengi körül az előéletét. Családja effektíve nincs – illetve van, de nem tudja, hol vannak. Magára hagyatva él, s imígyen szert tesz annyi erőre, kitartásra és találékonyságra, amennyire egy jó, cselekvőképes karakternek szüksége van. Érezni lehet, hogy a filmek folytatásaiban valószínűleg ő fogja a súlyponti szerepet kapni. Daisy Ridley alakítása nagyon tetszik. Egy viszonylag ismeretlen arc, aki nem a manapság divatos szépségideálokat jeleníti meg, s a figurája, játéka is egyszerű és sallangmentes.

Harmadik, a negatív hős, Kylo Ren. Egy fekete maszkba és köpenybe bújtatott alak, akiről maga a film nem mondja ki, de sejteti, hogy Sith-lovag (és itt rögtön keresztül is húzza Lucas azon idióta, későbbi ötletét, hogy mindig csak két Sith lehet. Erről a korai filmekben sem esik szó, hiszen akkor az Uralkodó nem akarhatta volna szövetségesnek Darth Vader mellett még a fiát is a Jedi visszatérben). Kylo Rent sokan nem szerették arra hivatkozva, hogy Darth Vaderhez képest jelentéktelen. Igen. Ennek is kell lennie. A Star Wars Univerzum nem bír el még egy Vader-szintű gonoszt, ezért megpróbáltak teremteni egy ellenpontot. Egy sötét alakot, akiről már az elején minden kiderül, az, hogy Han Solo és Leia rossz útra tévedt fia, akiből Luke Jedit próbált faragni, de elcsábította – a valószínűleg szintén Sith képességekkel rendelkező – Snoke Vezér, aki az Új Rend jelenlegi irányítója.

Kylo Ren fiatal. Belőle nemhogy nem vesztek ki még az érzések, ellenkezőleg, állandóan ezek irányítják. Ingadozik a fény és a sötétség között. Szeretne olyan lenni,mint nagyapja, Darth Vader, de nem sikerül neki, s ez frusztrálttá és idegbeteggé teszi. Nem beszélve arról, hogy állandóan bizonyítania kell Snoke Vezér előtt, hiszen simán lenyomja az Új Rend katonai parancsnoka, a nála valószínűleg jóval idősebb és higgadtabb Hux tábornok. Kylo Ren szinte minden jelenetben elbukik a Hux tábornokkal folytatott viták során, s valószínűleg csak azért birtokolja a Vezér bizalmát, mert

ő Jedi, Hux pedig nem. (Mellesleg szívből remélem, Hux-ot nem nyírták ki. Nagyon szórakoztató, ahogy oltja a kicsi csíra Kylo Ren-t...). Semmi bajom Kylo Ren figurájával, azonban a színészválasztást nem tartom túl szerencsésnek. Adam Driver a maga fura, frusztrált tinédzser arcával, mely sem Harrison Fordéra, sem Carrie Fisherére nem emlékeztet, nehezen képzelhető el Han és Leia gyermekeként.

Mellékszereplők:

Szerencsére nem fogtak nagyon mellé a mellékalakok megválogatásával sem. Vannak régi arcok: meglehetősen sokat szerepel Chewbacca, megjelenik pár jelenetben az erősen leamortizálódott C3PO, valamint R2D2, aki alvó üzemmódba kapcsolta magát Luke Skywalker eltűnése után, s csak a történet végén tér magához.

Nagyon féltem az új droid, BB8 alakjától, aki nekem ugyan az első képek alapján imádnivaló gyerekjátéknak tűnt, ám aggódtam, hogy akad egy trónkövetelő Jar-Jar Binks pozíciójára. Nem így történt. BB8 megfelelő pótléka a régi sztorik R2D2-jének.

Van még némi szerepe az Ellenállás új szuperpilótájának, Poe Demeron-nak. Az ő alakja nekem kicsit túl erős, túl szuperhősös, de mivel nem sok jelenete van a moziban, így el tudom viselni.

Említenünk kell az új főgonoszt, az Új Rend vezetőjét, Snoke Vezért is, akit mindanyiunk kedvenc szörny-életrekeltője, Andy Serkis alakít maszkja mögött, s aki a Birodalom Uralkodójához hasonlóan ebben a filmben még nem lépett testi valójában a színünk elé. Snoke egy óriási idegen lény alakját mutatja, aki nyomasztóan nehezedik hőseink fölé. Nem intrikus, nem behízelgő, mint Palpatine, sokkal inkább nagyon is hideg fejű, egyenes jellem. Ezzel ő is mintegy ellenpontjaként jelenik meg a korábbi filmek főgonoszának.

Nem tudom, mi lesz a sorsa a rohamosztag-parancsnok hölgynek, Phazma kapitánynak, aki elég kevés szerephez jut ebben a filmben, de mivel a merchandise-cuccok között az ő figurájával is tele van minden, feltételezem, hogy látjuk még a továbbiakban.

És a végére hagytam a kedvencemet, a már korábban említett Hux tábornokot. Nos, ha egyszerűen akarok fogalmazni, talán egy született fasiszta vezért látunk megtestesülni az ő szerepében. Egy fekete ruhás, kőkemény és céltudatos alakot, aki – a korábbi Birodalmi főtisztektől eltérően – látszólag egy cseppet sincs sem megijedve, sem megilletődve sem Kylo Ren, sem Snoke Vezér jelenlététől. Gyanítom, hogy Hux-ot az alkotók nem hagyták életben a következő részre. Mélységesen sajnálom. Én személy szerint még rengeteget ki tudtam volna hozni ebből az alakból. :)

Mi nem tetszett?

Igen, volt ilyen is. Egyetlen gondom a filmmel az, hogy látszólag nem szerettek volna beleesni a túlzott CGI-használat hibájába, s úgy vélem, a film egy részét most ténylegesen díszletezéssel igyekeztek megoldani. Azonban annyira igyekeztek tompítani a számítógépek által generált jelenetek sterilitását, hogy helyenként nem lett igazán szép a fényképezés a régi trilógiához képest. Hogy ez mekkora gond, azt döntse el ki maga. Nálam nem esett akkora súllyal a latba, mint egy esetleges elrontott forgatókönyv.

Végszó:

Úgy gondolom, a Disney egy nagyon korrekt hibajavítást hajtott végre ezzel a filmmel. Minden percén érezni, hogy meg nem történtté akarják tenni az új trilógiát, s igyekeznek a régihez visszanyúlni oly mértékben, ahogyan csak lehet. A forgatókönyv jó, a Star Wars hangulat szintén, a szereplőket szeretni fogjuk, s kellőképpen misztikus érzéseket keltenek bennünk egyes momentumok ahhoz, hogy kíváncsian várjuk a következő darabot. Kicsit a tempóját éreztem gyorsnak a régi trilógiához képest, ám ne felejtsük el, hogy az első filmek forgatása óta már felnőtt talán két generáció is, akiknek felgyorsított életmódjához jobban illik egy ilyen stílusú történetvezetés, mint egy lassabban csordogáló cselekmény. Ám ez még mindig nem haladja meg egy magamfajta, idősebb fanatikus ingerküszöbét, imigyen ki tudok egyezni vele.

Igen, valami ilyesmiből kellett volna még három a kilencvenes-kétezres években, s akkor a magunkénak tudhatnánk egy tökéletes sorozatot.