Pucérkodás

Szinte nincs olyan nap, hogy ne találkoznék olyan egymilliószor megosztott fotóval, melyen valaki ne magát mutogatná hiányos öltözetben. Ezek a posztok többnyire annyira népszerűek, hogy csak akkor nem venném észre őket, ha be se kapcsolnám a számítógépet. Hogy miért, azt én se értem (illetve igen :D), csak azt nem, hogy az emberek miért nem inkább a világmegváltással foglalkoznak ennyit.

Mivel Japánban az ideális nő/feleség nevelése során még mindig megkövetelik, hogy szépek, engedelmesek és cukik legyenek, úgy tűnik, jóval kevesebb a pop-előadók között az olyan hölgy, aki botrányos alulöltözöttségével hódítana (mint akár nálunk, a nyugati zenei világban). S mert ott még mindig nem akkora divat a gyengébb nem köreiben ribancnak lenni, a pucérkodás is úgy tűnik, a férfiakra marad. Különösen a rock-színtéren.

Nah, hát valamelyik nap a Liphlich együttes pótolhatatlanul nagy tudású basszusgitárosa, Shindo Wataru-san okozott nekem némi arcpirulást, pedig isten bizony, nem vagyok se prűd, se fiatal. Úgy gondolom, kicsit túllihegte ezt a fotósorozatot, olyan szinten, hogy ha egy hajszálnyival jobban elengedte volna magát, isten bizony már sorban állnának nála a felnőttfilm-rendezők az ajánlataikkal, s nem kéne napról-napra a színpadon riszálnia magát azzal a marha nehéz basszusgitárral a kezében.

Íme:

Hátulnézet:

Elölnézet:

A sorozat többi részét nem posztolom ide be, aki kíváncsi, a tumblr-en megtekintheti itt:

Gyanítom, az alsó képen még alsógatya sincs rajta, bár lehet, hogy így még hajszálnyival elviselhetőbb is számomra, mint akkor, ha van, mert az már nekem kicsit túlmegy a tűréshatáromon. S hogy honnan tudom, hogy milyen intim fehérneműt szokott viselni? Aki kíváncsi rá, nyugodtan iratkozzon fel a Twitterére, mert napi szinten szokott ilyen fotókat közzétenni magáról. Csak meg ne unjátok.

Nos, remélem, ezzel talán mindenkinek sikerült kicsit kedvet csinálnom ahhoz, hogy megnézzen egy Liphlich felvételt élőben. Nem, nem kizárólag ezért érdemes őket szem előtt tartani, de tudom, hogy vannak olyanok, akiket ez ezerszer jobban érdekel, mint az az elvont visual-swing-metal-experimental agymenés, amit a lemezeiken összehoznak.

De ha már ezzel rávettem valakit arra, hogy a zenéjükre is odafigyeljen, máris nyert ügyem van, mert bárhogy is viselkedjenek és bármilyen elvont baromságot is műveljenek a közösségi oldalak nyilvánossága előtt, RITKA ZSENIÁLIS ZENÉSZEK, s ezért sok mindent megbocsát nekik az ember.

Most pedig az új PV, a 'HURRAH HURRAY', csak azért, mert szerelmes vagyok ebbe a videóba.