Napokban mindenkit feldobott az a szerencsésen záruló incidens, midőn a címben említett banda gitárosát, Vuit-ot nem lelték sehol két napig. Akkora tömeghisztéria keveredett belőle, melyet ritkán tapasztalni: még a neten (Facebookon, Twitteren és egyéb helyeken) is közzétették, hogy mindenki, akinek van jrock-kal foglalkozó oldala, ossza meg a körözést, hogy bárki látta, jelentse a rendőrségen.
Nos, ez a Vuit fiú előkerült. Nem is ez az érdekes, hanem a hiányára adott magyarázat. A japánok közismerten szeretnek szóvirágokat fogalmazni, ha magyarázatot kell adniuk egy bandából való kilépésre, vagy egy koncert lemondására, éspedig: 'problémáim vannak, melyekre megoldást kell találnom', vagy 'egészségi állapotom nem teszi lehetővé', és 'úgy érzem, ezt meg kell tennem saját érdekemben'. Ehhez képest Vuit előállt, és kimondta, hogy két napig holtrészegen feküdt, a telefonja pedig a ki volt kapcsolva (le volt merülve???? Erre pontosan most már nem tudnék választ adni).
Persze, hálásak vagyunk, hogy ez a drága gyermek ilyen módon oszlatta el az aggodalmainkat, de a röhögéshullámok elülése után sok mindenkinek - többek között nekem is - eszembe jutott, hogy vajon mire is volt jó ez a tömeghisztéria, ha nem arra, hogy megpróbálják bedobni a köztudatba a banda nevét.
A visual kei színtéren jelenleg akkora a túlkínálat fiatal bandákból, és annyira kevés az igazán eredeti, tehetséges csapat, hogy évekig eltengődhetnek a kevésbé jó adottságokkal rendelkezők anélkül, hogy a nevük kikerülne a Japán koncertrejárók köreiből. Így van ezzel a Ray ◦C is: szerintem aligha tudták volna elérni nálam, hogy meghallgassam őket.
S ami a nagy igazság: nem is találok semmi eredetiséget a zenéjükben, úgyhogy nálam ők továbbra is csak az a csapat marad, akik nevetséges felhajtást csináltak a gitárosuk eltűnéséből.
Aki akar, azért ellenőrizze le őket, lehet, hogy talál bennük valamit:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése