Szóval: bejutottam a terembe, ahol egy nagyon pici színpad volt felállítva egy szintén minimalista dobszerkóval. Ami egyébként nem volt kínos, mert maguk a heidi tagjai is elég kicsik voltak mind, ami a fényképeken nem is tűnik fel :) Yoshihiko volt talán 172 cm magas, a többiek mind kompaktabb méretűek voltak. Megvettem a Ryuusei Dive single-t a merchandise-pultnál. Egyébként nagyon jó cuccokat hoztak, törölközőt, cuki kabalafigurákat, s ha kétszer annyi pénzzel rendelkezem, legalább a felét meg is vettem volna a kínálatnak, annyira tetszettek.
Ezután bevágódtunk előre, a gitáros és az énekes helye közé, hogy mindketten jól lássuk a kedvencünket.
Nem kellett sokat várni a csapatra, ami a késéshez képest becsületes teljesítmény volt a részükről. Rögtön a 'Hello'-val nyitottak (stílszerűen :D), és a koncert utána majdnem két órát tartott. A heidi-nek szinte alig van balladája, ennek következtében eléggé húzós volt a buli: szinte az összes olyan dalukat elővették, amire lehet énekeltetni a közönséget, így a teljes bulit végigordítottuk... Yosshi nem kímélt meg bennünket egy percre sem :)
Mivel Nao előtt álltunk, a basszusgitárost, Kohsukét nem láttuk, de állítólag elég keményen vergődött... az encore utolsó száma alatt átjött a mi oldalunkra, és kábé tíz centiméter távolságról olyat ordított ránk, hogy azt hittem, összeszarom magam az ijedtségtől. Még a nyelvét is ránk nyújtotta. Na, nagyjából ennyi elég is volt belőle. Tudtam, hogy ő az űberrokksztár a bandában, de azért nehéz másodperceket éltem át :)
Nao minden szóló alatt előrejött, úgyhogy egész közelről meg tudtuk figyelni a gitárjátékát. Egyébként amilyen ijesztőre volt sminkelve, annyira lökött egy figura, sok minden eszébe jutott az embernek róla, csak a borzongás nem :) (... és még a koncert után is voltak jelentős pillanatai, de erről majd később). Kiri meg egyszerűen cuki volt, erre nincs is más kifejezés. Elég jó szögben láttam a dobszerkót, úgyhogy végig figyelni tudtam, nagyon lelkes volt, és végigragyogta az egész bulit.
Yoshihiko iszonyúan jó frontember. Borzalmasan fáradt volt a koncert elején, láthatólag a szemét is alig bírta nyitva tartani, körülbelül a 4-5. dal környékén kezdett túljutni a mélyponton. Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy a pici színpadon végig ugráljon, a közönséget biztassa, mindenkivel pacsizzon: elképesztően vidám és energikus volt a körülmények ellenére. Az énekéről nem tudok mást mondani: mindig is az egyik legjobb japán vokalistának tartottam: van hangterjedelme, tüdőkapacitása, minden, ami a nyugati zenében teljesen természetes jelenség. A japán énekesek többségénél sajnos a hangerő is olyan kicsire van méretezve, mint a testmagasság és egyéb dolgok, Yosshi szinte az egyetlen, aki minden elektronikai machináció nélkül is végig tud ordítani egy két órás bulit. Nagyon magabiztos volt a hangja, látszott, hogy nem kell annyira koncentrálnia az éneklésre, így más dolgokra szentelhette az energiáját. És tényleg olyan élőben, mint egy hiperaktív hörcsög :D. Szanaszéjjel kente magán a sminket, szerintem még a háta közepén is volt szemfesték :D
És íme, a heidi: Yoshihiko - ének...
Nao - gitár
Kohsuke - basszusgitár
Kiri - dobok
A végén vizesüveget, pengetőt, dobverőt dobáltak be, amihez szokás szerint nem sikerült hozzájutnom. Rendszerint a magasabbak hamarabb kapják el a levegőben az ilyesmit, mint én. Így hát muszáj volt egy tökéletesen szervezett becsúszó szereléssel elkapnom a setlistet, hogy legyen valami ereklyém is a buliról, így a Yosshi példányát megszereztem. Mondhatom, borzasztó rondán ír, a katakanák és hiraganák felét tudtam csak kisillabizálni. A kanjikkal meg se próbálkoztam. Nem gáz, dalos pacsirtáknak nem kell tudni szépen írni, ami az ő dolga, azt tökéletesen csinálja...
A setlist-em (illetve a Yoshihiko-é...)
Koncert után természetesen volt autogramosztás (a Kanzen mindig szervez ilyet) azoknak, akik vettek valamit. Így én a vásárolt single-lel álltam sorba, gondoltam, a belső borító fehér oldalát aláíratom. Nao, a gitáros volt az első a sorban, adott egy autogramot, aztán mutatta, hogy van fehér filctolla is, akarom-e, hogy a borítót is dedikálja. Persze, hogy akartam. Így végül szénné firkálták az egész lemezemet :) Borzasztóan, minden sallang nélkül kedvesek és udvariasak voltak, látszott, hogy egy percre sem játsszák meg magukat, tényleg élvezik, hogy itt vannak és jól sikerült a buli. Még mondták is németül, hogy 'Danke schön', aztán fel kellett világosítanunk őket, hogy nem vagyunk németek, mondják inkább azt, hogy 'Köszönöm'. És ezt bírom a japánokban: meg is tették. A közönség szava szent.
A dedikált single-m
Folyt. köv: a buli utóélete
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése