Ismét kritika következik.
Az Arlequin együttes lépéseit már a kezdetektől fogva figyelemmel kísérem (egészen pontosan azóta, hogy meghallottam a Hakushi Cho című dalukat). Bár nem sok mindent sikerült még összehozniuk rövid pályafutásuk alatt, minden, ami tőlük kikerült, nagy megelégedésemre szolgált. Nagyon örültem, hogy ismét egy négyszámos single-lel készülnek: hadd fusson az a szekér, ha már jó. S úgy vélem, a Stella is megnyerte a tetszésemet pár hallgatás után.
Az Arlequin is azzal fogott meg - mint pár kezdő banda mostanában - hogy igen jól operál a mostanság divatos visual kei elemekkel, mégsem lehet felfedezni bennük, hogy direkt klónoznának valamilyen nagyobb bandát. Kis elektronika, kis hörgés, sok ének, és mindenek előtt jól felépített dalok. Ennyi a titka a sikerüknek.
És most lássuk a pontszámokat!
Stella - A címadó dalhoz PV is készült, és abszolút belopta magát a szívembe. A kezdő zongorabetét, a refrén jól megjegyezhető dallama miatt legalább akkora kedvencemmé vált, mint az előzőekben említett Hakushi Cho. Aki-nak nincs túl egyedi hangja, de nagyon szépen, tisztán énekel. Van valami finomság az előadásában, anélkül, hogy nyálas lenne. 10/10.
Dame Ningen - ez is hasonlóan lendületes, mint az első darab. Kicsit talán eltér az Arlequin-es hagyományoktól (ha lehet ilyet mondani egy nem túl régi banda esetében :D), talán az ének keményebb, hörgősebb, de azután ismét előkap egy dallamosabb refrént, és a helyére kerülnek a dolgok. 10/10.
DROPLET - ismét egy pörgős, húzós dalt hallhatunk, melyben egy kis elektronika is betoppan. Az ének szokás szerint lágy és kemény egyszerre, hogy aztán a refrénben egy totális témaváltás zavarjon össze egy kicsit minket. Ezt talán nem érzem annyira erős szerzeménynek, mint az előző kettőt, bár alapjánban véve nem tudok nagyon kötekedni vele. 10/8.
Mune no Uchigawa ni Yadoru Iki - Bevallom, első hallásra ez volt a kedvencem. Lassú, döngölős, és változatlanul nagyon szép az ének. 10/10.
Nos, annyit mondhatok, változatlanul fenn tudják tartani az érdeklődésemet ezzel az új megjelenésükkel is. Remélem, lassan egy újabb, nagy kedvencemmé növik ki magukat. A zenéjük alapján máris megérdemlik (jaj, és a basszusgitárost, Shohei-t megkaphatnám karácsonyra? Köszi...)
A Stella PV-je:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése