Nagyjából ez az egy dal, mely az új Sadie minialbumról megnyerte a tetszésemet.
A kapcsolatomat a Sadie együttessel igen sokáig barátságosnak tartottam. Azonban megtörtént az, hogy az előző albumuk a Madrigal de Maria elég nagy csalódást okozott. A rajta levő dalokkal voltaképpen nem volt semmi baj, csak az, hogy szimplán unalmasak voltak. Amolyan tipikus, egyszer hallgatható kategóriába tartozó szerzemények. De tekintettel a régi szerelemre, úgy döntöttem, hogy nem veszem le róluk rajongó tekintetemet, és mindenféleképpen megismerkedem az új kiadványukkal.
Nem kellett volna. Számomra ez az egyetlen olyan dal, mely visszaadja azt a Sadie-fílinget, melyet megkedveltem annak idején. Megint a szokásos: egyáltalán nem rosszak a számok, de nem is jók.
Ezért vagyok kicsit elkeseredett és tanácstalan azzal kapcsolatban, figyeljem-e tovább a tevékenységüket, vagy vessek rájuk keresztet.
Hát már most tényleg mit csináljak veletek, fiúk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése