Végre
ismét van időm és energiám az új megjelenésekkel foglalkozni, melyek már most
szép lassan elkezdtek sorjázni, és a jövő hónapban még többet fogunk kapni
belőle. Elsőként a Mejibray együttes új single-je került nálam terítékre.
A
Mejibray viszonylag hamar bekerült a köztudatba, s zenéjüknek köszönhetően,
mely annak ellenére, hogy magán viseli a mostanában divatos visual kei
irányvonal minden jellegzetességét, jól megírt és összerakott dalokkal tudott
némi pluszt hozzáadni ehhez a sablonhoz. Mondhatni, hogy slágergyárosok ők a
jelenlegi kínálatban, amivel nincs is addig semmi gond, míg tudnak jó
slágereket írni.
A
mostani, háromdalos alkotásukkal nekem tulajdonképpen ez az egyetlen egy bajom.
Teljesen korrekt minden szempontból, s így, mint Mejibray rajongónak nem is
lenne okom a panaszra, de nem érzek rajta egyetlen átütő erejű dalt sem.
Mondhatni, tőlük eléggé iparos-munka.
Dalok és értékelésük:
Theatrical Blue Black – A címadó nóta
elég kemény gitár-, és basszusfutamokkal indít, de ahogy Tsuzuku elkezd
énekelni, valahogy az az érzésem támad, hogy ezt már hallottam tőlük. Ez az a
szám a kiadványon, melyet leginkább bele lehet passzírozni az általuk
felállított keretekbe. Nem rossz, de nem telitalálat. 10/6.
BI_name_Jika – Ezzel akár be is nevezhetnének
a ’hogyan adjunk hülye címeket’ versenybe. Összehasolíthatatlanul jobban indít,
mint az előző dal, kicsit kísérteties hangzással, és ha a refrénnél nem
vesztené el a lendületet, nagyon jó darabnak tudnám titulálni. Így azonban csak
egy 10/7 az eredmény.
HATE – nem tudom, a cím alapján ettől a
daltól valami nagyon mást vártam, egy Hakuraku vagy [Worms]-szerű rettenetet,
de az üvöltős kórusokon és a döngő gitárhangzáson kívül semmi keménységet nem
találtam benne. Sajnos, ez is csak 10/7.
Nos,
ahogy a pontszámok alapján is látni, a Mejibray nálam most kicsit alulmúlta
önmagát. Ahhoz képest, hogy előző két single-jük dalaira szinte csak 10/10-es
értékeléseket tudtam adni, ez enyhén vérszegény teljesítmény. Nem gondolom,
hogy ez náluk végleges, talán csak némi megingás. Talán ha visszavennének
kicsit a tempóból, és nem dobnának ki negyedévente új lemezeket, lenne idő
jobban megérlelni a dalokat. Persze, tudom, hogy a kiadások ütemezése
elsősorban nem rajtuk múlik, de talán ebben a pillanatban jót tenne egy kábé
féléves kényszerszünet a bandának.
Túl
sok a meló, fiúk.
A címadó dal PV-je
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése