Rendületlenül folytatom az értékelés írását az általam meghallgatott zenékről még akkor is, ha időnként behozhatatlannak tűnik a lemaradásom. A Pentagon együttes fenti single-je még április 29-én jelent meg, s lám, már el is jutottam odáig, hogy valamit megfogalmazzak róla.
A Pentagon (régebben: Call Me) együttes nem régen került fel a kedvenceim listájára, s ez volt az első olyan kiadványuk, melyet már előre vártam, nem utólag ismerkedtem meg vele. A kis előzetesek, melyeket a korábbiakban közzétettek, elégedettségemre szolgáltak, így hát nyugodt szívvel vágtam bele a teljes single meghallgatásába.
Negatív csalódás nem ért, mondhatni előzetesen, sőt...
Dalok és értékelésük:
Shounen Waltz - a címadó dal, címéhez méltóan egy lassú tangóharmonika-futammal indít, hogy aztán eszelősen begyorsítson. Ritmus-, és tempóváltások követik egymást végig az egész dal mentén, egy percre sem lankasztva a figyelmünket. Amolyan swing-jazz-es beütésű nóta, mellyel mostanában többen próbálkoznak, mint ahányan jól csinálják. Ők azonban jól csinálják. Ez 10/10.
Guernica to Kasa - a második opusz viszont keményen indít, és nyoma sincs benne a könnyedségnek. Nekem ez tetszik a legkevésbé az anyagról, a témaváltás a refrénnél elég fura, valahogy kaotikus az egész dal. 10/6.
Suisai - a kicsit indie-rockos hangulatú, pattogós dalban nagyon jók a gitárok és az énektémák, és vidám hangulatot csempésznek a kiadványra. Tetszik. 10/8.
Anemone - A címe ellenére kemény gitárreszeléssel és érdekes hangeffektekkel indít a dal. Mély, döngölő szerzemény, kitűnő énektémával. Ez egy remek nóta, egyszerű, de érdekes. 10/10.
Láthatjuk, hogy nem voltam túl szigorú velük, mivel nem is volt miért. A kicsit szétesett második szerzemény ellenére magának a teljes single-nek magas a színvonala, így Pentagonék rászolgáltak a további figyelmemre.
Nos, reméljük, lesz folytatás is, legalább ilyen.
Hivatalos PV-t teljes verzióban nem találtam, így hát legyen bemutatónak egy barkácsverzió - Shounen Waltz:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése