Tudomásul kell vennetek, hogy még mindig nem untam meg az én drága kicsi Ryo:suke-met (az én ezüst taknyomat, ahogy Gyöngyi barátnőm szokta emlegetni, avagy a gyári hibás android-fiút, ahogy általában én hívom magamban).
Tegnap néztem meg a 'Tour Documentary'-t, és több benyomásom is támadt. Elsősorban az, mely miatt elég dühös vagyok.
Ezen a párizsi 'Animanga'-n ha feleannyian voltak, mint nálunk a tavaszi Mondoconon, akkor sokat mondok. Iszonyatos üresnek tűnt minden a DVD alapján, a koncert közönsége pedig egyenesen passzív volt. Ennyi erővel ha idejött volna, nyomhatta volna annyi ember előtt, mint azt az Adams tette nálunk tavasszal. Valószínűleg jobban járt volna vele, és szerintem mi is jobban jártunk volna...
Ennek ellenére úgy gondolom, ő beletette a show-ba, amit bele kellett, a pár emberke, aki ott lődörgött a színpad előtt, iszonyatosan szerencsés.
A többi benyomásomról pedig beszéljenek inkább a képek:
O.K. Tudom, hogy hiperaktív, feltűnősködő és cseppet megalomániás, és néha eszelős, amit csinál, de ez a fickó IMÁDNIVALÓ.
Sajnos, bármennyire is próbálom tagadni, ezek a szilárd tények. Rendesen becsempészte magát a szívem közepébe <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése