Kra - Tsuki no Monogatari

Kis híján idegrohamot sikerült kapnom a tegnapi napon. Nekiugrottam, hogy leszedjem a Kra új albumát, de a netszolgáltatóm annyira megbízható cég, hogy csak negyedjére sikerült elérnem azt, hogy a pillanatnyi kimaradások miatt meg is kapjam a kívánt anyagot. (Igen, hadd legyek inkorrekt egy kicsit, ha már más is az, és jó pénzért nem nyújt tisztességes szolgáltatást: UPC-s a netem...)

Szóval Kra, és új album. Nem tudom, én vagyok-e egyedül, aki a mostani nagy Tequila Tokyo lázban (mely az ő alterego bandájuk) elsiklott a tény felett, hogy nemcsak a másik, de az eredeti néven is új anyagot kívánnak kiadni. Sokként ért a hír, hogy a Kra is piacra dobott, és méghozzá egy teljes albumot. :)

Nos, a Tsuki No Monogatari címet viselő munkájukról elöljáróban annyit, hogy pont olyan, mint amit nagy suttyomban, minden hírverés nélkül adtak ki.Nem lett olyan erős, mint az előző, a Joker's Kingdom, és a zseniális Satahinato minialbumot meg sem közelíti. Ténylegesen nem rosszak a számok, de az utóbbi időben elindított kreatív vonalból kevesebbet látok megcsillanni, mintha visszakanyarodtak volna az ős-Kra vonulathoz. Persze kicsit igényesebb kidolgozással.

Dalok és értékelésük:

Yokan ~ album remix vers. ~ : egy meglehetősen hosszúra nyúló intro, amelyeket nem szoktam értékelni.

Silent Circus: Rögtön az első dallal kezdetét veszi a régi, oshare-hangulatú Kra daráló. A dal maga hangulatos, minden a helyén van, de pont az ilyen típusú számok azok, melyek miatt nem szerettem régen őket. Nem árasztják azt az erőteljes, jazz-rock alapú, elvont hangulatot, melyet az utóbbi időkben produkáltak. Ezért ez csak 10/7.

Crock Rabbit: Ez viszont zseniális. Elég csak annyit elmondani róla, hogy a Szamárinduló zongorataktusával indít. :) Az ének nagyon eltúlzott, nagyon modoros, s az egész nóta rém elmebeteg. Számomra ez az album csúcsa. 10/10.

LOAD MY HEART: Erőteljes jazz-rockos hangzáson alapuló, elektronikával eléggé megspékelt szerzemény, mely több dolog miatt is nagyon szokatlan tőlük, először is talán a nagyobb terjedelmű angol szöveg miatt (megpróbáltam nem szénné röhögni magam Keiyuu angol kiejtésén...). Második ok az, hogy ez tőlük egy elég durván kemény szerzemény, de nagyon beletaláltak vele a szívem közepébe. 10/10.

Countdown: A két gyöngyszem után itt vissza is kanyarodtak a régi típusú dalaikhoz. A Countdown egy középtempójú szám, kellemes keleties hangzás vonul végig rajta. Nem rossz, de ez is olyan, melyet nagyon nehéz lesz megjegyeznem. 10/8

Ame ni Utaeba: Ez viszont számomra elég semmitmondó lett, nem találok benne semmi különlegeset, ami megfogna. Középtempó, jó énektéma, Unalmas. 10/6.

Yume wa Itsumo: Kicsit bolondos dalocskát hallhatunk, talán ez mentette meg attól, hogy az érdektelenségbe fulladjon. A basszusgitár-téma végig nagyon jó benne. 10/7.

Moshi Ashita Hareta Nara: Mint említettem, a dalok hangzása szinte teljesen egyforma, talán csak a tempók terén lehet megkülönböztetni az egyiket a másiktól. Ez például olyan, mint a Countdown, csak gyorsabb. 10/6.

Tsuyogari no you na Iroaseta Boku No Hitorigoto: Ezt a kicsit western-es akusztikus-gitár téma teszi kicsit megfoghatóvá, egyébként ez is felejthető. 10/6.

Rinne ni Hakoniwa: lassú, akusztikus dal, kicsit borongós hangulattal, mely később erőteljesebben felgyorsít. Talán ez még az, mely kicsit kilóg a sablonból. 10/8.

Nos, elég összefoglalóként annyi, hogy ez az utóbbi idők munkájához képest siralmasan gyenge lemez lett. Lehetséges, hogy külső kényszerre tértek vissza a régi hangzásvilágukhoz, hogy a Tequila Tokyo formációba mentsék át a bizarrabb dolgaikat. Azért is tartom ezt elképzelhetőnek, mert az ős-Kra rajongóknak bizonyára minden testrészük égnek állhatott azoktól a dolgoktól, melyeket a Joker's Kingdom album óta elkövettek.

Nekem azonban pont az tetszett.Tudom, nem lehet egymás után két Satahinato-t létrehozni, de azért nem ilyen teljesítményre számítottam.

Azt hiszem, marad nekem a Tequila Tokyo.

Sajnos azt sem tudom, forgattak, vagy akarnak-e netalántán készíteni PV-t az albumhoz, Így sajnos csak a 'Moshi Ashita Hareta Nara'-t tudom bemutatni, ami nekem egyértelműen a lemez majdnem egyik leggyengébb dala.