Keresés ebben a blogban

2015. október 23., péntek

Kritikai rovat következik, avagy szeretem-e én a Neverlandet egyáltalán?

Öööööö, nem. Kifejezetten csak egyetlenegy pozitívumot találtam az említett bandában, amikor próbáltam megismerkedni a művészetükkel: azt a kis, ronda nyúzott Maki-klón dobosukat, Kohakut. Akinek ugyanolyan csinos lapátfülei, beesett képe, pisze orra van, mint az Alsdead énekesének.

Azonban ez az új daluk talán nem is lett annyira semmitmondó, sőt, belehallgattam a vkontakte-on a teljes új single-jükbe, és van rajta még ennél erősebb pont is. Hajlok rá, hogy ezúttal kicsit több figyelmet szenteljek majd nekik, és ne csak a végtelenül cuki ütős-művészük iránti fengörlködéssel legyek elfoglalva.



Egyúttal megragadom az alkalmat, hogy felhívjam a figyelmet a dobosok méltatlan helyzetére. Nem elég, hogy egy bazi nagy hangszer takarja el őket, mely mögül a felsőtestükön és a fejükön kívül semmi sem látszik ki, még hátulra is ültetik őket minden videóban és élő fellépések alkalmával. Egyeseknek van annyi eszük (mint pl. az An Cafe-nak is), hogy emelvényre helyezzék a dobosukat, s így talán az átlag halandó is lát belőlük valamit, de legtöbbjüknek nincs.

Ezért mozgalmat fogok hirdetni.
Tessék a dobosokat is mutogatni.

Főleg, ha van is rajtuk mit nézni, mint pl. Kohaku drágámon :D


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése