Itt van hát a CELL legújabb maxi-single-je, a Kimi wo Yogoshita, mely az egyik, nagy érdeklődéssel várt megjelenés volt mostanában. Ahhoz képest, hogy mennyire nem akartam soha meghallgatni őket a számomra az ingerküszöbömet súroló kinézetük miatt, a zenéjük kellemes meglepetésként ért. Ez volt az oka annak, hogy most kimondottan rájuk irányítottam a figyelmemet.
Az új kiadvány négy dalt tartalmaz, mely eddigi jó szokásuktól nem tér el lényegesen. Az egyik egy intró, a többi teljes hosszúságú szerzemény. A zenében nem érzek változást, talán korai is még kísérletezni valami mással, egyelőre tökéletesen megfelelő, ha a kijelölt úton haladnak. Bár Kon (ex-La'Mule, ex-NightingeiL) számomra egyáltalán nem egy nagy hang, mégis az egész zenének van egy ósdi, elsőgenerációs visual kei fílingje (akárcsak egy korai lakodalmas Mizer-dalnak), és ez tette őket számomra fogyaszthatóvá. Meg sem próbálják a mostanság divatos vk paneleket másolni: ahhoz ők nem értenek.
Számok és értékelésük:
Slobber - Intrókat még mindig nem értékelek :)
Kimi wo Yogoshita - a címadó dal rögtön bele is csap a lecsóba, afféle CELL-esen. A gitártéma nagyon tetszik. Ez tőlük 10/10.
Dark Side Shrine - ez viszont nem hozza a várt fílinget. Idegesítő effekttel kezd és zár, és valahogy hangulatilag nagyon kilóg a munkáik sorából. Kon végighörgi az egészet, ami rá nem jellemző. Egyébként nem tudnék vele kötekedni, de emiatt 10/7 csak.
Satsui no Mae - erre csak azért nem adok 11 pontot, mert csak 10 pontos skálán értékelek. Iszonyú jó kis subidubi. Kicsit megdobták zongorával, ezzel-azzal, mellyel sikerült jazz-es beütést adni neki. 10/10.
Látható, hogy most is elégedettségemre szolgál az új kiadványuk az egyetlen, kicsit halványabban sikerült dal ellenére. Úgy gondolom, továbbra is rajtuk fogom tartani a szemem, s ha hozzák ezt a szintet a jövőben is, tartósan fel tudnak majd iratkozni a kedvenclistámra.
Végezetül pedig a címadó dal PV-je:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése