Nos, íme itt van a második single, melyet a Triggah együttes a hiatusról való visszatérése után a piacra dobott. A banda első két kétdalos kiadványa után - melyeket mai napig is szívesen hallgatok - kényszerpályán parkolt egy ideig. Nagy örömömre szolgált tehát, mikor bejelentették, hogy újra aktív csapat lesznek. Ennek ellenére a 'Cross Over' single-jüket siralmasan unalmasnak találtam. Mérsékelt érdeklődéssel vártam tehát az új kiadványt. Mindig tartok attól, hogy egy hullámvölgy tartósnak ígérkezik, és egy együttes nem fog tudni visszakapaszkodni arra a szintre, melyet egykor megkedveltem.
Sajnos azt kell mondanom, most is így jártam. A Triggah-nak nagyon különleges hangzása van, mely egyből kiemeli őket a visual kei átlagból. Amolyan jóféle, lecsupaszított, torz dobozhangzás, melyet csak a boldogult '80-as évek amatőr-félamatőr stúdiófelvételein tudtak létrehozni (s ez erősen emlékeztet elveszett ifjúságomra, haha). De úgy vélem, nosztalgiából nem lehet megélni, emellé jó dalokat is kellene írni, s ez most úgy tűnik, ideiglenesen vagy tartósan, a fiúknak nem megy.
Dalok és értékelésük:
Envy and Jealousy - a címadó dal nagyon durva, a hangzás ósdi, az ének szaggat és hörög, de nem nagyon találok benne fogózót, talán a refrén érdekesebb kicsit. Ennek ellenére ez a jobban sikerült darab. 10/5.
Marionette- nos, hát ezt úgy hallgattam végig, hogy elsőre egyetlen momentumára sem emlékeztem az alaphangzáson kívül (gondolhatjátok, mennyire felkeltette az érdeklődésemet). Sőt, második hallgatásra sem maradt meg bennem, csak a borzalmas üresen kongó dob :). 10/4.
Végső konklúzió: most már határozottan kevésbé vagyok lelkes velük kapcsolatban. A legközelebbi dobásuknak nagyon nagynak kell lennie, hogy elfelejtsem ezeket a harmatos dalocskákat.
Akit esetleg érdekel az együttes élete: hivatalos weboldaluk:
Triggah Official:
Zeneprezentációul pedig itt az Envy and Jealousy PV-je:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése