Nem tehetek róla, hihetetlenül frusztrál Kuga betegsége. Tudom, hogy túlreagálom a dolgot, de jelenleg ő az első számú kedvenc zenei életemben. Nem túl régóta figyelem a pályafutását, és úgy gondoltam, még van pár jó évem, amikor elszórakoztathatom magam a művészetével. Erre meg...
Mindenesetre a Liphlich bejelentette, hogy a 'Grateful Nonsense' minialbum időben megjelenik, ami jó hír. Ami kevésbé, hogy június közepén már turnézni akarnak vele, tehát Kuga úgy érzi, addigra színpadképes lesz (lehet). Természetesen előtör belőlem az aggódó anyuka mentalitás, és azt mondom, talán korai még ebben az időpontban egy teljes turnéval járó megterhelést vállalni, de beleszólásom most sincs, legfeljebb kockásra marhatom az arcomat, amiért ilyen fanatikus kis köcsög, hogy fél évet sem akar pihenni. Persze, a karrier az szent, de nem hiszem, hogy a hozzám hasonló lelkes rajongók ennyi idő alatt teljesen elfelejtenék.
A nyilvános megjelenésekben úgy tűnik, továbbra sem akadályozza meg semmi, a pózolásban sem, mint ahogy ma is közzétett pár képet a Twitterén. Mit ne mondjak, én nem látom a különbséget a mostani és az 'egészségesnek' mondott állapota között: most is olyan, mint mindig, akár egy sápkóros kisfiú, akit permanensen egy penészes pincében tartanak fogva. Sovány, sápadt, és mintha egy vétlen mozdulattal darabokra lehetne törni. Főként az 'I'm sexy and I know it'-sanhoz, Wataruhoz képest.
Azt hiszem, semmi sem mutatja meg jobban, hogy milyen is valójában, mint az alább belinkelt, Liphlich Dissection Movie című videó. Egy igazi, neurotikus kis pillangó, aki nyakig merül a saját bizarr kis világába, s mintha nem érezné jól magát sehol azon kívül. Az egyetlen a mai visual kei világban, akire azt tudnám mondani, hogy igazán nagy művész a sok iparos között. Amilyen nem születik talán, csak generációnként egy-kettő.
Ezért is nem tudok lemondani róla.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése