Az első pánikroham

A napokban jutott el a tudatomig, hogy BORN KONCERT LESZ.

Jó, hát ezt tudtam, de eddig a legnagyobb lelkinyugalom állapotában leledztem. Hiszen a hátralévő idő még oly hosszúnak tűnt, hogy nem is érzékeltem semmiféle izgalmi állapotot a tény miatt.

Aztán megláttam ezt a Tomo képet, és rájöttem, hogy látni fogom. És látni fogom. És látni fogom. És meghalok. Csak annyit kívánok magamnak, hogy minden erőfeszítésem ellenére, melyeket annak érdekében teszek, hogy ki tudjak csikarni tőlük egy autogramot, ne sikerüljenek. Mert fogalmam sincs, mit csinálnék, ha egyszer tényleg szemtől-szembe állnék vele.

Tudom, nagy a szám, de igazából mérhetetlenül tekintélytisztelő vagyok, s aligha fogok tudni kinyögni bármi értelmeset. Úgyhogy nagyon nagy önfegyelmet kell gyakorolnom a hátrelévő időben... :)

És remélem, senki és semmi sem kakál bele a terveim közepébe.

Repülök hozzád, bébi (szó szerint). És addig próbáld meg jól viselni magad. És semmi újabb hajfestés a fekete színen kívül.

És akkor: újabb érdekes kommentvideó a csodálatosoktól, ahol ismét azt teszik, amit egyébként szoktak.  Ryouga úgy látom, már megint fókuszál a végtelen világegyetem egy adott pontjára, mely arra kényszeríti, hogy ne csináljon semmi értelmeset. Tomo pedig kényszeresen dumál és irányít mindenkit. A többi pedig a díszlet :D