Július 18-án lesz három éve, hogy eltávozott az élők sorából az egykor volt Kagrra énekese, Isshi, polgári nevén Shinohara Hitoshi, aki 1978. 12. 07-én született Nagano-ban, és a sors mindössze 32 évet adott neki.
Halálhírét hivatalosan - a család kérésére - csak temetése után, július 25-én jelentették be. Sosem felejtem el azt a napot, amikor az egyik Kagrra-rajongó ismerősöm hívott fel sírva telefonon, a munkahelyemen, s közölte velem a hírt. Azt hiszem, akkor valami megszűnt számomra. Ő volt az egyetlen olyan ember, nemcsak a visual kei színtéren, hanem minden tekintetben, akit valamilyen szinten példaképemnek tudtam tekinteni.
Isshi egy nagyon összetett és bonyolult egyéniség volt. Rajongott a tradicionális japán dolgokért, a kanjikért, a rémregényekért és nem utolsósorban saját magáért. Nyíltan beszélt róla mindenhol, hogy ő egy önimádó egyéniség, aki a világuralomra törekszik, s ez a humorérzéke mellett számomra arra is vallott, hogy tisztában volt saját negatív-, és pozitív tulajdonságaival. Mindemellett a nagyképű kijelentése mellett valójában egy érzelmekre és indulatokra nagyon fogékony, tevékeny, segítőkész ember képét látta maga előtt az, aki mert a bohém, többnyire többkilós, tradicionális kosztümök mögé rejtőző visual kei sztár álarca mögé nézni.
Még életében elérte, hogy dalszövegeiből előadást tarthasson a Tokiói Egyetemen, s egy-két darab be is került a modernkori japán költészeti tananyagba. Nem tudom, hogy ma is oktatják-e ezeket.
Utolsó emlékeim között szerepelt, hogy rengeteget tevékenykedett a nagy tokiói földrengés idején, felhasználva ismertségét arra, hogy információkat osszon meg és segítséget nyújtson az áldozatok mentésében. Mindezt olyan intenzitással, hogy az is leborult volna előtte, aki pedig nem kedvelte meglehetősen erős személyisége, vagy időnként bizarr énekstílusa miatt.
Aztán egyszerre csak elment, fiatalon, gyorsan, titokzatosan. Haláláról ma sincs semmiféle megbízható adat, s aligha lesz valaha is. A család féltékenyen őrzi legendáját.
Három éve, s nincs, aki átvenné a helyét az én szívemben. Ő nemcsak énekes volt számomra, ő volt az etalon. Nem tudom, hogy valaha is fogok-e tudni úgy tekinteni másra, mint rá. Vannak trónkövetelők, de az első helyről még nem tudták letaszítani.
Nyugodj békében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése