Igen sokat vártam és idegeskedtem, mire eljutottam odáig, hogy a Liphlich legújabb minialbumát meghallgassam. Bizonytalanná tette a kiadást Kuga betegsége, s emellett még mindig nem annyira népszerűek, hogy azonnal felkerülne minden cuccuk a netre, alig hogy eltüsszentik magukat.
Nem is igen lehet csodálkozni ezen. Bár a visual kei vonulatba sorolják őket, közel sem lehet a mainstream irányzatokhoz hasonlítani zenéjüket. Mit ne mondjak: néha az én idegrendszeremet is meg tudják viselni egy-két szerzeményükkel, azokat pedig, akik kevésbé vevők a bizarr dolgokra, ezek teljesen el is bizonytalanítják.
Lássuk tehát, hogy mit alkottak ezennel. Úgy voltam vele, hogy a pár másodperces előzetesek alapján nem tudtam, mit gondoljak róla. Nem ragadott meg elsőre egyik dal sem, még a címadó sem. Aztán addig hallgattam, amíg rájöttem: tulajdonképpen mindent megtalálok benne, amit keresek.
Számok és értékelésük:
Great Nonsense - A PV-s dal ezúttal nem lett annyira elvont, mint a Hurrah Hurray (de hát mit is várok, az talán pályafutásuk legnagyobb dobása volt). Középtempójú, és nekem talán kicsit kedvem ellenére való, hogy zongora helyett szintetizátor-aláfestést használtak. Jó, jó, de nagyon nem illik hozzájuk. Ennek ellenére tetszik a dal. 10/8.
Pinup Tambourine - Ezek a momentumok tartanak életben. Ilyen lökött bárnótát akarok hallani tőlük éjjel-nappal, ilyen pattogós-nyávogós-tangóharmonikás blődséget. Sajnos Kuga hangjára nagyon rányomja a hangját a betegség (egyébként sem túl jó énekes). Az akusztikus gitárhangzás sírnivalóan gyönyörű. Ez számomra a minialbum csúcspontja. 10/10.
Shikai Niwa Mabatai No Youni Rinri Nadonai - Ez viszont abszolút nem tetszik. Eléggé elvont, lassú, olyan 'Midarabi'-stílusú. Nos, én azt is utálom, és azt hiszem, ezt is. 10/5.
628 - Kuga fantasztikusan tud balladát énekelni, ha mást nem is, és szinte tökéletes lassú dalokat ír. Ez is az, az idétlen címe ellenére. Egy nagyzenekari kísérettel előadott, érzelmes szerzemény. 10/9.
Yumanite - Ezt elég sokat meg kellett hallgatnom ahhoz, hogy véleményt tudjak mondani róla. Egy jó, tekerős dal, a rockosabb fajtából, iszonyatos zongora-, gitár-, és basszusgitárfutamokkal. Legszívesebben azt mondanám róluk, amikor ilyeneket adnak elő, hogy az egész Liphlich együttes hülye b....-k gyülekezete, akiknek fejenként hat kezük van. 10/8.
Yakanhikou - Egy középtempójú szám, balladisztikus énekkel. A refrén nagyon hatásos, s talán ez menti meg attól, hogy gyengének tituláljam. 10/7.
Látható, hogy félig-meddig igazam volt, amikor nem voltam teljes mértékben elégedett az előzetesekkel, mert erősen felemásra sikerült a minialbum. Mégis, amíg ilyen dalokat tudnak adni nekem, mint a Pinup Tambourine, addig maradéktalanul övék a szívem.
A tiétek vagyok, még mindig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése