Deathgaze - Enigma

Semmiképpen se mulaszthattam el, hogy meghallgassam egyik kedvenc bandám új lemezét, mely immáron a 6. teljes hosszúságú albuma (igaz, hogy a The Continuation csak saját, régebbi dalaik feldolgozását tartalmazza). Mindeddig elégedett voltam a nagylemezeikkel, talán csak az első, Genocide and Mass Murder az, amelyik számomra elég sok közepes szintű töltelékdalt tartalmazott. Azt is elmondtam már, hogy általában a kisebb kiadványaiktól nem vagyok elragadtatva, mert a B-side nótákat rendesen el szokták fuserálni. Mindezek mellett reménykedtem, hogy a jó szokásukat megtartják, és az Enigma jó lesz.

 Az lett.

Dalok és értékelésük:

Enigma – hogy rögtön a porig alázzam a címadó nótát, ez egy Irredeemably Evil szintű, értelmetlen, torzított hangzásokkal operáló kaotikus fos. 10/4.

Dead Blaze – a régebbi single címadó dala nagyon gyors, pattogós, jó refrénnel. Sokat nem akarok róla írni, hiszen már nem új. 10/9.

Allure – ez is az egyik albumközi megjelenés fő nótája. Régebben nem nagyon voltam vele megelégedve, de aztán rájöttem, hogy van hangulata. 10/9.

Nightmare – új szerzemény. Ez is elég lendületes, és a gitártémák nagyon darálnak, de talán nekem ez az egyik leggyengébb darabja az albumnak. 10/7.

Drain Away – visszavettek kicsit a tempóból, de egy igen könnyen megjegyezhető gitár-főtémának köszönhetően egy jól megkomponált, fülbemászó nótát produkáltak. 10/8.

Seventh Heaven – ez a dal nálam az abszolút első helyen befutó. Kicsit bolondosnak érzem, amolyan Suicide Dance-es fílingje van. 10/10.

The Underworld – ezt a balladát már ismerjük, és úgy tökéletes, ahogy van. Kevés ilyen számot írtak pályafutásuk során, talán a Sorrow kelhet vele versenyre. 10/10.

Breath – ez is egy viszonylag lassabb tempójú, de nagyon jó benne az énektéma. 10/9.

Sadistic Smile – ennek a számnak egyáltalán nem tetszett a témája egészen a refrénig, de az megmentett attól, hogy unalmamban bealudjak. A végeredmény inkább a jó felé hajlik az értékrendemben. 10/7.

Fear – újra felpörgetik a tempót, és kifejezetten tetszik benne a két gitár összjátéka. Az énektéma is érdekes. 10/8.

Ready Go – ez amolyan himnikus dal, bennem legalábbis ezt az érzetet keltette. 10/9.

Látható, hogy próbáltam nem túl szigorú lenni velük, mivel alapjában véve kevés dal van, mellyel elégedetlen lennék. Ha nem is ez a legegetrengetőbb albumuk (nálam a másodikat, az Awake – Evoke the Urge-t amúgy sem tudja felülmúlni semmi), nem vallanak vele szégyent. Annyit tudnék csak kötekedni velük, hogy az én drága Kousukémat nem hagyták kibontakozni, se a vokálok, se a basszusgitár terén. Ha netalántán mégis az ő lusta disznósága miatt történt az egész, bocsánatot kérek a többiektől.

Nem is tudnék haragudni rájuk.