Sokkoló meglepetésként ért a Carpe Diem együttes tízszámos albuma. Nem szoktam ilyet csinálni, de kifejezetten azért hallgattam meg, mert megtetszett a kinézetük. Olyan csapat benyomását keltették, akik már túl vannak a visual kei újonc státuszukon, és megengedhetik maguknak, hogy minimalista sminkben-kosztümben jelenjenek meg, ennek ellenére nem tudtam róluk semmit. És nemcsak én vagyok így, észveszejtően kevés adat áll rendelkezésre pályafutásukról.
Persze nem igazán tudom, hogy a visual kei műfajba tartoznak-e. Indie rock-ként nem aposztrofálnám őket, mert annyira nem találom meg az e műfajra jellemző paneleket a zenéjükben, mint amennyire a visual kei-sablon elemeket sem. Maradjunk abban, hogy adva van egy nem túl nagy közismertségnek örvendő társulat, akik dallamos rockzenét játszanak, melyet elég nehéz kategorizálni.
Annak ellenére, hogy az ismeretlenség homálya fedi őket, diszkográfiájuk viszonylag sok elemet tartalmaz, ami arra utal, hogy nem kezdő fiúcskákról van szó. Sajnos sem a hivatalos honlapjuk, sem a Facebook-, és Lastfm-profiljuk nem ad sok információt. Hárman vannak, Chro - ének; Nao - gitár; Hero - basszusgitár az állandó felállás.
És akkor most értékelés!
Elöljáróban a dallamokat, a nagyon szép gitárjátékot és az éneket emelném ki. Chro hangja az erőteljesebb részeknél engem a heidis- Yoshihiko stílusára emlékeztetett, nagyon szépen, tisztán szól, mindenféle orr-, és felhangok nélkül.
Taiyou no Hana - középtempójú, gyönyörű dal, finom akusztikus gitárrésszel indít, a folytatásban jól eltalált ének és vastag gitárhangzás dominál. 10/10.
Ame - ahogy a cím is sugallja, egy esős nap lírai hangulatát ragadja meg a dal. Ez is középtempós, és az alap-gitártéma itt is akusztikus. Nem tudok mást mondani, mint hogy változatlanul gyönyörűek a dallamok. 10/10.
Chiisai Hane - ez kicsit bolondosabb hangulatú, némi zongorakíséretet is társítottak hozzá. Talán ezt érzem kevésbé sikerültnek, mint az előző kettőt, de változatlanul egy nagyon szerethető nótát kaptunk. 10/8.
Inochi no Ato - Zongorával nyitó balladisztikus szerzemény. Végtelenül finom énektéma jellemzi. Érzek benne némi szomorúságot. 10/8.
Koibumi - a lírázás után erőteljesen felgyorsít az a dal. Erős a basszusgitárjáték benne. Ez az egyik kedvencem. 10/10.
Chou no Okurimono - a tempót még jobban fokozzák ebben a nótában. Erről sem tudok mást mondani, mint hogy annyira jó minden, a dallamok, az ének és a gitárok, hogy semmivel sem tudok kötekedni. 10/10.
Sekaiju - nagyzenekari kísérettel ellátott lírát kapunk ismét. Néha komolyan sírni tudnék, annyira szép az egész. 10/9.
Tsumi no Batsu - a bevezető basszusgitár-téma meglehetősen kedélyjavító hatással volt rám. Szaggatnak a gitárok, gyorsul a tempó. 10/10.
Tsubomi - ismét egy balladisztikusan induló dal, mely aztán felgyorsít, s elkápráztat bennünket akusztikus-, és elektromos gitártémáival. 10/9.
Tsuki no Tane - A végére jutott egy középtempós szerzemény, melyben inkább a vastag gitárhangzás és a zongorabetétek dominálnak. 10/8.
Alapvetően látható, hogy nagyon erős pontszámokkal értékeltem az albumot, mely teljesen elkápráztatott már az első percben, ahogy meghallottam felcsendülni. Ritkán ér ilyen pozitív meglepetés egy számomra ismeretlen bandától. Egyetlen dologgal tudnék csak kötekedni, ha nagyon akarnék: a tíz dalhoz képest aránytalanul nagy a balladák száma, ilyen szépen megszerkesztett dalokból bőven elég lett volna egy, maximum kettő egy lemezre.
Kényszert érzek arra, hogy mindenféleképpen megpróbáljak minél több információt összeszedni róluk: egy ilyen csapat több figyelmet igényel.
PV-vel nem tudok szolgálni, csak egy album-trailerrel, hallgassátok hát ezt:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése