Esküszöm, nem akartam fengörlködéssel kezdeni rögtön az új év első napját, de muszáj megtennem. Tegnapi napon, a borgőzös és örömmámoros szilveszter pillanatában találta ki az a drága Ryo:suke, hogy közzétegye új promófotóit és videóját, a Fixxtion Boy koncertváltozatát.
Hah, mondtam én mindig, hogy ha mása sincsen, de esze van annak a fickónak, és nagyon is céltudatosan építi karrierjét. Midőn az év végi mámorban mindenki bulizik, énekel és táncol, persze, hogy nincs olyan ember, aki félrelökje a PV-jét, mondván: most ehhez nincs hangulatom. Hiszen mikor máskor lenne, ha nem szilveszterkor. Én pedig természetesen azonnal lecsaptam rá, mint kacsa a takonyra. A Fixxtion Boy ugyanis csak live limited single-ként jelent meg, és már komolyan készültem rá, hogy kikunyerálok tőle egy példányt (meg egy másikat a Rosetta-ból), addig zaklatom, amíg feladja, és küld nekem egyet (persze kifizetném, nem várom el, hogy ajándékba adja).
Először azonban a fényképek vágtak hanyatt. No nem azért, mert annyira meglepő volt, vagyis nem egyszerű, szerény és természetes :D Ismét borzasztó hatásvadász, steril, csillogó műanyag képek készültek róla: aki nem ismeri, nem is igazán tudná eldönteni, élő ember, avagy komputer által kreált figura jelenik meg előtte. Azért nem bántom Ryo:suke-t, mert alapjában véve tetszik. Bevállalós. Bevállalja, hogy annyira természetellenes, amennyire csak lehetséges :D
Nos, íme ő, az abszolút nem természetes szépségében.
(Láttam már amúgy feketében is, sőt, farmerben és pólóban is, de általában jól titkolja, hogy ilyesmiket is felvesz időnként... :D)
És a dal.
Azt hittem, nem tud olyan idióta, elektronikus szart elkövetni még egyszer, mint a Mr. Fantasix, de rá kellett jönnöm, hogy BÁRMIRE KÉPES. Mérhetetlenül tehetséges az ilyen fél-rock fél-techno kotyvalékok kieszelésében, melyek valahogy mégis nemcsak hogy hallgathatóak, de még az ilyen fanatikus műanyagzene-ellenzőnek is eljutnak a szívéhez. Hát, ezért mondom én, hogy nem semmi. Ha valaki azt mondta volna nekem pár éve, hogy egyszer érzelmeket fogok tanúsítani egy ilyen eszelős robotfigura iránt, azt hiszem, elhajtottam volna jó messzire az eretnek gondolataival együtt. És mégis...
Elképesztően jó hangulatú a koncertfelvétel. Akkora energiával tudja végignyomni a bulikat, melyet kevés más ember esetében tapasztaltam. Ha beleszámítjuk, hogy ez a felvétel a buli utolsó dala volt, csoda, hogy volt még annyi szussz benne, hogy így végigugráljon egy nótát.
És ha ezen a videón látod, azt is megtapasztalhatod, hogy valójában közel sem egy hideg android, mint ahogy azt az imidzse alapján feltételeznéd róla. Szerintem alapvetően egy kedves fiú. Még ha nem is cuki plüssálllatkának való, akkor is van benne valami aranyos.
Persze, nem kell mindenkinek kawaii-nak lenni. Nekem jó így is, ahogy van. Bármit produkál, szeretni fogom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése