Úristen, van még valaki az aktív visual kei rajongók közül, aki még emlékszik a nagoya kei zenekarok fénykorára? Egyáltalán, aki tudja, milyen típusú zenét takar ez a kifejezés?
A nagoya kei zenekarok és az őket megelőző, korai vk bandák között lévő legnagyobb különbség abban rejlett, hogy a címben említettek egy sötétebb, keményebb és technikásabb vonulatot képviseltek, mint elődeik. Persze, ma is vannak elég durva hangzású csapatok, ám ezek akkoriban még mentesek voltak mindenféle elektronikus machinációktól, és kizárólag olyan, valószínűleg kezdeti Parkinson-kóros stádiumban lévő dobosokat alkalmaztak, akik ezer szöget be tudtak volna verni a falba percenként (lásd: Sujk) :D
Nem akarok most sem lebecsülni senkit, mert vannak jelenleg is általam preferált, keményebb bandák, de ezek a zenekarok egy minőségileg magasabb színvonalat produkáltak...
Sajnos 2010. után a legtöbbjük feloszlott, s akik megmaradtak, azok is nagyon elfordultak attól a stílustól, mely a pályájuk kezdetén jellemezte őket. Az utolsó, késői képviselőjüket, vagy a legelső tehetséges, a műfajt feltámasztani kívánó példányukat, azaz a Galeyd-et pedig kivégezték a karrierista biccsek, elhalászván a bandából a gitárost (Kamijo volt a tettes), valamint a dobost (na, itt meg az Alsdead).
Deathgaze - ők ugyan még nemrégiben léteztek, de már közel sem ezeket a húrokat pengetik, mint akkor:
Lynch - szintúgy az előző történet.
Deadman - rég halottak.
Ahogy a Deluhi is...
Az Awoi viszonylag sokáig húzta, de a közelmúltban bedobták ők is a törülközőt...
Az -OZ- járt Magyarországon is, de már rég nem léteznek:
...és az UnsraW:
És végezetül a méltatlanul kevés figyelmet kapott késői trónörökös, a Galeyd, akiknek feldarabolása a mai napig az egyik legérzékenyebb pontom:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése