Ai – Karasu

Mérhetetlen csalódottságot okozott nekem Ai a bemutatkozó single-jével, a 'Glass Sky'-jal. Mindig úgy hittem, a Deathgaze együttest nagyrészt az ő kreativitása tartja a pályáján oly hosszú ideig. A Glass Sky hallatán azonban kénytelen voltam revideálni ezen álláspontomat: vagy több ember csapatmunkája révén alakult ki a Deathgaze markáns zenei stílusa, vagy pedig tényleg a főnök műve az egész, csak egy kicsit mintha elveszítette volna önmagát.

Ebből kifolyólag kizárólag az Ai személye iránti tisztelet vitt el odáig, hogy a – szerintem túlságosan is korán – Karasu címmel kiadott második szerzeményt végighallgassam. Némi örömmel számolhatok be arról, hogy eme kiadvány visszahozott belém némi életkedvet – és talán Ai-ba is. Ő, mint tudjuk, eléggé egy hangulatvezérelt emberke, s talán a teljesítményéhez kellett az, hogy békében tudjon egy kis időt a szerzeményeivel foglalkozni. Sajnos a munkáira és az aktivitására sokszor nagyon rányomja a bélyegét a pillanatnyi lelkiállapota.

Dalok és értékelésük:

Karasu – nos, azt hiszem, az első szerzemény hallatán megcsillant bennem a remény egy halvány szikrája. A dal jó. Tempós, némi halvány szintetizátorkísérettel, és gyors gitárfutamokkal. A Deathgaze idején produkáltak sok ehhez hasonló színvonalú darabot, és valahogy én is valami ilyesmit vártam volna tőle a szólómunkája kezdetén. 10/9.

Mayaku No Yona Kiss – a második dal egy jóval mélyebb regiszterben mozgó, és jóval húzósab szám. Nekem ez az új single-ről a kedvencem. Nagyon jól eltalálta az énektémát is – egy komolyabb hangzatú szöveg és egy könnyedebb refrén - és súlya van az egész nótának. Ezt igazán tudom élvezni. 10/10.

White Moon – A harmadik dalt viszont simán elfelejthette volna. Egy balladisztikus hangvételű nóta, sajnos, semmi izgalmas sincs benne, a saját maga által bejáratott paneleket variálja. Már anno a Creature albumon megjelent Glory Sky-jal kapcsolatban éreztem,hogy valahogy elvesztette a kreativitását a balladaírás terén, el se hinné ez ember,hogy ugyanő alkotott olyan örökbecsű lassúkat, mint a Sorrow, az Amends vagy a Forsaken. Ez elképesztően gyenge. 10/4.

Láthatjuk, hogy ha nincs ez az utolsó megbicsaklás, igen magas értékelést kapott volna tőlem a Karasu. Ám mégis kellemes gondolatok töltenek el a single-lel kapcsolatban: már legalább látom a fényt az alagút végén, amelybe a Deathgaze, és Ai is belecsúszott az utóbbi években.

Most már aztán tessék legalább ugyanígy folytatni pályafutásodat, Ai drágám. Ezért már esetleg megérte egy Deathgaze-t oszlatni...