És igen! Igen! Igen! Sajnos még mindig nem a saját példányomról, de a mai napon már sikerült belehallgatnom a Liphlich együttes 02. 05-én kiadott új single-jébe. Vigasztal a tudat, hogy vannak már olyan sorstársaim, akik megkapták a CD-jüket. Így tehát nekem is türelmesen ki kell várnom azt a röpke 14 munkanapot (!), mely alatt a Yesasia vállalja a kiszállítást (plusz: hozzáadom a hétvégéket, és az egy hetes csúszást).
Előzetes benyomásaim a három dalról: Ezeknek a fickóknak nem kicsit szállt el az agyuk - ismét.Mikor már kezdtem aggódni, hogy nem tesz jót nekik a népszerűség, és a kezdeti, jazz-rockos irányvonalról áttérnek a konvencionálisabb visual kei irányába, a képembe dobják EZT. Ezt az elvont, szakadt bárhangulatot árasztó subidubit. Kuga ugyan még mindig nem tanult meg énekelni, de mindent megbocsátok neki, mert annyira szép és tökéletes. (Na, ez nagyon vékáfengörl benyögés volt, tudom...)
Dalok és értékelésük:
Hurrah Hurray - a címadó dal a hozzá készült bizarr videóval együtt is tökéletes. Gyors, lendületes, iszonyatosan virtuóz zongorafutam vonul végig rajta, párosítva a remek gitárszólókkal. És ahogy belecsempészték Joan Jett egykori, 'I love rock'n'roll' című nótájának átírt részletét... Már első hallásra kedvencemmé vált. 10/10.
Piropo - ez a középtempójú dal borzalmas jazz-esre sikerült. Dominál benne a basszusgitár és az ének, mindez nagyzenekari kísérettel párosítva. Sőt, tulajdonképpen gitár szinte nincs is benne. Kuga olyan elképesztően végignyávogja az egész számot, hogy erről nem is tudok véleményt nyilvánítani. Énektechnikailag nulla a fickó, de rettentő jól adja elő magát. (Még mindig nagyon Isshire emlékeztet, főleg az ilyen nótákban.) 10/9.
Nouri no Dono - Ez a lassú dal szintén ének-basszusgitár dominanciára épít. Szép az énektéma, és bizonyára 100%-os is lehetne egy jó énekessel, de így sajnos kénytelen vagyok jónéhány pontot levonni tőlük. Ja, és remélem, Takát nem akarják hosszas szabadságra küldeni, mert annyira kevés a gitártéma az egész single-ben, hogy a legrosszabbtól tartok. 10/6.
Alapvetően úgy érzem, elégedett vagyok a teljesítményükkel, kivéve talán a harmadik nótát. De amíg tudnak ilyen pillanatokat produkálni, mint a Hurrah Hurray-ben és a Piropo-ban, addig nincs okom az aggodalomra. És ha az én szívem közepe, Kuga énekelni nem is tud, maximálisan kézben tartja a dolgokat a csapat körül, s ez fényes jövőt vetít a Liphlich elé.
És végül reménykedem, nemsokára kézhez kapom a saját példányomat, s akkor gyönyörű szkennekkel is megörvendeztethetem a látogatóimat.
(A bejegyzés azért ilyen fapados, mert elromlott a számítógépem, és egy többéves szecskavágóról írok. Sajnos, a Windows XP-nek pedig pont most járt le a támogatása végleg. Ha minden rendbe jön, módosítom a cikket képekkel-videókkal is.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése