Vivid - Hikari

Őszintén szólva nem tudnám megmondani, hogy miért nem hallgattam meg még soha a Vivid egyetlen dalát sem, holott már nem kezdő csapatról van szó. Talán 2009-ben, mikor ők megkezdték karrierjüket a mindannyiunk által imádott Peace and Smile Companynál (:D), én még annyira el voltam foglalva a Kagrra-val, hogy eszembe se jutott más PSC-s bandák munkásságával is foglalatoskodni.

(Zárójelben: a PSC-s együtteseket egyébként is azért fogadom felemás érzelmekkel, mert túl nagy a felhajtás körülöttük ahhoz képest, hogy mennyit érnek. Nekem nem elég, ha egy csapat tele van helyes fiúkkal, én teljesítményorientált vagyok a zenében is.Nálam eddig csak kettő nem ütötte le a lécet: a Kagrra és a BORN, és időnként a Screw is meg tudja ugrani a szintet, de néha ők sem...)

Térjünk vissza a Vividre. Elérkezettnek éreztem az időt ahhoz, hogy megnézzem, mi a fene tartja fenn őket a felszínen már közel öt éve, mikor tudvalevően az új bandák jó része nem ér meg ekkora időt. Az új, kétszámos Hikari single jó alkalom volt ahhoz, hogy belehallgassak a zenéjükbe. 

Általános előzetes vélemény: az ének tök sablonos, a tipikus japán középmagas hangfekvésű vokalista, mely végtelenül cukin hangzik néha, csak már túladagolásom van belőle. A dalok felépítésében mégis találtam valamit, mely magyarázatot adhat arra, hogy miért is nem tűntek már el a süllyesztőben.

Számok és értékelésük:

Hikari - Nos, nekem a címadó dal teljesen tipikus, unalomba fulladó visual kei nóta. Nem mondhatom, hogy nagyon rossz, de semmi újat nem mutat. A gitármunka is teljesen átlagos, egyszóval senki sem csillogtat meg benne semmit, ami különösképpen felrázna. 10/6.

Over the Limit - Ez volt az a dal, amely megmentette őket attól, hogy a kukába pakoljam őket egy laza mozdulattal.  A hangulata, felépítése szögesen eltér az előzőtől. Jó és figyelemfelkeltő a bevezető gitártéma, s mintha az énekes is elfelejtette volna a tündibündi attitűdjét, egész érdekes dolgokat művel. Jó a refrén, az egésznek van hangulata. 10/8.

Nos, nem lett túl magas a pontérték, de egyelőre megmenekültek attól, hogy végleg leírjam őket. Nem mondom, hogy repesve fogom várni legújabb kiadványukat, de alkalomadtán talán előveszem őket.

És akkor jöjjön az Over the Limit - nem hivatalos videó, de csak ez van: