Keresés ebben a blogban

2014. február 12., szerda

Úton a Liphlich cédém

Itt fetrengek már hisztériás görcsökben egy hete. Január 8-án rendeltem elő a Liphlich új single-jét, a 'Hurrah Hurray'-t az előző albumukkal, a 'Full Course Wa Sakasa Kara' cíművel együtt. Sajnálatos módon a banda nem tette hozzáférhetővé az előrendelést, csak a Yesasia oldalán keresztül. Korábban soha nem vettem innen semmit, méghozzá a következő okok miatt:
  • Pár százalékkal drágábban árulják a holmikat, mint a CD Japan. Igaz, hogy egy összeghatár felett ingyen szállítanak, de ha ezt nem tudod/akarod kifizetni (39 dollár különben), árban ugyanott jössz ki, mint a légipostás küldéssel.
  • A Yesasia-ról hallottam már hideget-meleget. Negatívumként annyit, hogy az ingyen szállítás elképesztően lassú. Emellett hosszan kérdezősködtem, és kiderült, hogy igen, volt már rá példa, hogy a csomag nem érkezett meg, összetört vagy fennakadt a vámon (a CD Japan SOSEM tünteti fel a értékhatárt a külső csomagoláson! Ott a számla, ha valaki reklamálni akar). Viszont néhányan annyira esküdtek rá, hogy nagyon korrekt a cég, hogy mégiscsak úgy döntöttem, megpróbálkozok velük. Mondjuk, más választásom nem is volt.
Február ötödikén jelent meg a single, ehhez képest agyvérzésközeli állapotok kezdtek nálam fellépni, mikor kiderült, hogy az előrendeltek kívánságlistáját nem tudják teljesíteni, mert ELFOGYOTT a készlet. Istenbizony, a XXI. században élünk, nem képesek az adatbázisukban összeadni, hogy hány darabra van szükség, és azt beszerezni? Miért mindig azokkal szarakodnak, akik megelőlegezik a bizalmukat és kőkemény pénzeket tolnak bele az áruba már hónapokkal előtte? Legutóbb pont így jártam a BORN [SATISFACTION?] single-jével. Idegrohamot kapok, hogy azok, akik Japánban laktak és csak úgy besétáltak egy hanglemezboltba, azóta már rongyossá hallgatták a cédét, még én mindig csak reménykedem, hogy lesz belőle valaha egy példányom. Úgyhogy megfogadtam, többé csak akkor fogok bármiért is fizetni, ha már megjelenik, és BIZTOS, hogy árukészleten van.
Kaptam én egy e-mailt, hogy 12-ig halasztották el a kiszállítást, így hát meglehetős izgalommal vártam a mai napot. Reménykedtem benne, hogy ha már késlekedtek, akkor nem fognak csúszni újabb egy napot a postázással, és szerencsére ma ez volt a postafiókomban:



Így tehát már csak a napokat kell számolnom, hogy a meglehetősen hosszú kiszállítási idővel dolgozó Yesasia eljuttassa idáig a csomagomat. Ez előzetes kalkulációk szerint nagyjából március első hetében lesz. Vagyis közel két hónappal a rendelésem feladása után. Esküszöm, nem éri meg ezt a  felesleges, hónapokra rúgó várakozás.

De legalább ha kézhez veszem, hallhatom ezeknek a csodálatosaknak a páratlan új dalát, amivel természetesen már hetek óta tele van a net, és nem tudom megunni :D


Mellesleg egészen, kivételesen zseniális fickó ez a Kuga, ahogy ezt összehozta, hiszen nemcsak a zenében volt része, a szöveget is ő írta, valamint ő volt a felelős az imidzsért és a művészeti rendezésért is. (Ja, egyik interjúban említik is ha jól értelmeztem, hogy ő a banda menedzsere is). Nem is beszélve arról, hogy még szép is. Legalábbis nincs az a jellegzetes japán békafeje, ha leszedi magáról a több kiló vakolatot. Csak ne lenne minden képen olyan átkozottul morcos, mint akinek muszáj megvető pillantásával leigáznia az emberiséget :D




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése