Az előző, Livejournalos blogomban már egyszer írtam a Vaastu nevű, új bandáról egy pár sort. Kevés olyan csapat van, mely első hallásra meg tud győzni engem a teljesítményéről, de ha igen, akkor az a rajongás általában tartós marad.
Ezért szeretném most megragadni az alkalmat, hogy további, ezúttal részletesebb kritikát írjak arról a kevéske kiadott anyagról, mely a kezük nyomát viseli. Ezek egész pontosan a Birth to... című háromszámos single és a Fate című minialbum, melyen hat dal szerepel. Ez a kilenc nóta a teljes repertoárjuk, melyet nagyon kevésnek találtam addig, míg a napokban bejelentették, hogy újabb minialbummal készülnek a közönség elé lépni. Ha arra is raknak legalább öt új szerzeményt, nagyon elégedett leszek... :)
Birth to...
Megjelenés: 2013. 01. 01.
Számok és értékelésük:
Birth to..- Ez a szám lendületével és Siori basszusgitár-játékával szinte berobban az agyadba. Később kiegészül egy zongorafutammal is. Az egész szaggat, és az ének néha kísértetiesen magas szférákba kapaszkodik fel. Igazi slágergyanús szerzemény, nem csoda, hogy ez kapott először videót. 10/10.
Mad Tea Party - Ez is durva és kemény basszusgitárjátékkal indít, és mit sem ad alább a sebességből. Kicsit talán jazz-esebb beütésű, mint az előbbi, s az ének is líraibb, mint az előzőben, nem ugrál annyira fel-alá. Nekem személy szerint ez az egyik kedvencem tőlük. 10/10.
Crocodile (D): Ez viszont nem szolgál nagy megelégedésemre. Show széthörgi az egészet, pedig nagyon-nagyon tetszik a hangja, ennyi erővel akár énekelhetne is. 10/6.
Fate
Megjelenés: 2013. 08. 01.
Számok és értékelésük:
Part Time Lover - Mint ahogy megfigyelhettük, itt is nagyban építenek az erős basszusgitár alapokra. Az énektéma nekem itt túl sok, úgy érzem, ha Show kevésbé próbálna meredekeket énekelni az elején, jobban élvezhető lenne. A refrénnek van egy enyhén Kra-s/Liphlich-es fílingje, s ezért kénytelen vagyok megbocsátani nekik a hibákért. 10/8.
Out of this world - A második számú nagy kedvencem a Mad Tea Party mellett. Semmi különöset nem találni benne, csak mindenből megtalálták a megfelelő arányt, és kellően fülbemászó is. Van benne kis billentyűzés, kis hörgés, kis énekelgetés, szóval tökéletes. 10/10.
Het Achertuis - Ez a fura című dal lassabb, mint az átlagtempójuk, de megvan a kellő húzása. Nem bírom hangsúlyozni, hogy borzasztóan jó az ének az egészben, itt is. 10/9.
Temptation of a Sweet Trap - Bekeményítés a lelassulás után. Nagyon-nagyon pörög és durvul ez a dal, a gitártémák idegborzolóak. A refrénnél visszatér a Vaastu-formulákhoz. 10/9.
Kizashi - Egyetlenegy lassabb nótát sikerült összehozniuk. Ezt is azért nem aposztrofálnám balladának, mert a hangulata eltér attól, inkább egy akusztikus/basszus alapra felrakott jazzrock nótára emlékeztet. 10/8.
Fate - A címadó dal ismét egy gyors darab, de nem a durvulós fajtából való, hanem inkább lazább, nagyon-nagyon finom énektémával. Ha lefeleznék a sebességét, inkább ezt lehetne balladának titulálni. 10/8.
Összességében látható, hogy nagyon magas pontszámokat adtam ahhoz képest, hogy bizony sokszor megszalad a kezem, és még általam kedvelt bandákat is képes vagyok leértékelni, ha nem hozzák az elvárt színvonalat. Úgy gondolom, ez kezdő csapattól meglehetősen magas mérce, így minden okom megvan rá, hogy várjam az elkövetkezendő 'Secret Sorrow' című minialbumot, mely március 1-én kerül piacra.
Végezetül pedig ismét a Birth to... PV, mivel más videoanyaguk egyelőre nincs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése