Alaposan le vagyok maradva a zenei ismertetőkkel és bemutatásokkal, nekifogok hát, hogy ledolgozzam kicsit a hátrányomat. Az év vége elég zűrös számomra mindig, úgyhogy hiába sorakoznak a meghallgatandó anyagok a gépemen, sokszor még arra sincs időm, hogy végighallgassam őket, nemhogy írni. De igyekszem a restanciáimat bepótolni, így hát el is kezdem azzal az albummal, mely időrendben a legkorábban jelent meg a mostanában várt anyagok közül.
Az Arlequin nevű fiatal csapatról már többször írtam: nagyon kedvelem őket, mert igen jó kis dalokat írnak. Ez az első, teljes hosszúságú albumuk, és az egyetlen negatívumot már az elején meg is írom róla: a 11 dalnak majdnem a fele, vagyis 5 szerzemény már megjelent a korábbi cuccaikon is. Nem tehetek róla, kevésnek találom a 6 új dalt :)
Számok és értékelésük:
1. Akatsuki - ez az új szerzemény tipikus Arlequin: lendületes, dallamos, nagyon tetszik a refrén és az ének, mint mindig. Ha nem is ez a legjobb dal az albumról, viszonylag kellemes. 10/8.
2. Eclipse - ő viszont nem új. Váltakozó, szinte éterien szép ének és hörgés kombináció vonul végig a dalon. Nagyon gyors, jók a billentyűs-betétek, egyszóval igazi, belevaló nóta. 10/10.
3. Missing - Kemény, hörgős dal, mely nekem fura, mivel kicsit nélkülözi a dallamokat, melyeket annyira kedvelek tőlük. Ez a stílus nekik nem fekszik annyira, remélem, nem fogják erőltetni ezt a vonalat. 10/7.
4. Himanimahi - szaggató, zúzós alaptémával kezd ez a dal, s végigdübörög rajtad. Talán kicsit bizarr ez a dallamvilág, ami megjelenik benne, de nekem bejön. 10/9.
5. Haka Ana - szintén nem új, szintén gyors, lendületes. 10/10.
6. Zou - ez is egy régebbi darab. Nagyon kemény cucc. 10/9.
7. Alive - szép billentyűstémával indító, gyors dal. Nem tudok mást mondani, csak magamat ismételem: jó az ének, szépek a dallamok. 10/9.
8. Ano Mado Ni Osowatta Koto - az új dalok közül ez a kedvencem. Van némi oldschool-hangulata. 10/10.
9. Kaleidoscope - tőlük szokatlan módon ezúttal zongora-aláfestést használtak a szintetizátor helyett, de jól illeszkedik a jól eltalált gitártémához. Lassabban indít, hogy aztán erőteljesebb fokozatba kapcsoljon.
10. Stella - régebbi szerzemény, nem is elemzem részletesen, zseniális az alaptémája. 10/10.
11. Clepsydra - már kezdtem azt hinni, hogy a fiúk be vannak oltva balladaírás ellen, amit azért tartottam kicsit valószínűtlennek, mert amúgy dallamszerkesztésben elég erősek. Nos, ez sem igazán egy nyálas lassú, mivel elég erős gitártémát raktak bele, de csendesebb, mint a többi szerzemény. 10/7.
Nos, azt hiszem, most sem okoztak csalódást, ahogy eddig még egyetlenegy alkalommal sem. Örömmel teszem be ezt az albumot a sikeresen szaporodó Arlequin-gyűjteményembe. Bizakodva várom a jövőbeni folytatást.
Az Alive PV-je
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése