Nem tehetek róla, nagyon kiakasztottak azok az Arlequin-es videók, melyeket a hétvégén végignéztem.
Korábban, amikor csak a képeit láttam, meg voltam róla győződve, hogy a basszusgitárosnak, Shohei-nek egyáltalán nincs egy csepp humorérzéke sem. Egy csini kis pofika, aki igyekszik mindig elszántan komoly képet vágni, talán azért, hogy leplezze kvalitásai hiányát (á la Toshi - ex-ACE).
Persze, szidom magam, hisz elszakadhattam volna a sztereotípiáktól, s nem kellett volna egyetlen példából általánosítanom. El is ástam szegény fickót, hisz aki szép, az talán okos már nem is lehet.
Ehhez képest a videókban egy teljesen új oldaláról ismertem meg. Egyáltalán nem humortalan, s bár még mindig fenntartom, hogy szereti a kemény fiú imidzset, időnként elég bohóc módon tud viselkedni. Azonban ennek ellenére iszonyú domináns egy egyéniség. Egy tank, legázol mindenkit, hozzá képest nem lehet senki sem elég szép, elég tehetséges vagy eszes. Átgázol a szabályokon is, ha neki úgy jó. Kicsit olyan, mint a BORN-os Tomo, csak fiatalabb és egy cseppet lágyabb kiadásban.
Alapjában véve eddig is nagyon kedveltem a fickót, magáért a zenészi kvalitásaiért és a kinézetéért mindenképpen, de most kezdek rájönni, hogy egy újabb tökéletes élőlényre bukkantam a nagy jrock világban.
Aztán most már egy kicsit le kellene szakadnom a témáról, még mielőtt újabb végzetes szerelembe esnék valakivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése