Rendkívül egyszerű ötlet, de pokoli vicces dolgot lehet belőle kihozni: végy egy együttes tagjait, és egy karaoke-gép segítségével énekeltesd el velük a saját számukat. Természetesen, a zenészek közül most nem kifejezetten az énekesre gondoltam.
Meg is tette ezt egyik kedvencem, az Arlequin együttes, akik 'Eclipse' című daluk öt karaoke-verzióját tették közkinccsé. A verseny csak némileg tisztességes, ugyanis a vokalista, Aki is elkészítette a saját változatát. Mivel nem fair, hogy őt is értékeljem, lássuk hát, hogy egy mini-versenyben hogy is alakul a többiek helyezése!
Negyedik helyezett: Kuruto (gitár)
Nos, ez eléggé kritikán aluli. Kuruto elég visszafogott is, látszólag nem tud magával mit kezdeni, ha nincs nála gitár, és alighanem tudja magáról, hogy semmi hangja nincs, mert irtó zavarban van. Emellett a tempót sem mindig tudja tartani. Ülj le, fiam, egyes.
Harmadik helyezett: Shohei (basszusgitár)
Hát, az ő hangja is elég szánalmas, Kuruto-énál csak egy fokkal jobb, de legalább a ritmika a helyén van. Shohei mindezt egy kis önbizalommal megtoldotta: ha az ének egy kalap fos is, de legalább bohóckodott hozzá egy kicsit. Ami számomra azért kellemes meglepetés, mert mindeddig azt hittem, hogy Shohei-nek abszolút nincs humorérzéke... :D
Második helyezett: Nao (gitár)
Ez egész tisztességes munka valakitől, aki nem énekléssel keresi a kenyerét. Viszonylag iskolázott stílusa, és megvan hozzá a körítés is. Azt hiszem, kis tunningolással akár frontember is válhatna belőle.
Első helyezett: Tamon (dob)
Noha az éneke nem volt jobb a Nao-énál, nálam mégis Tamon lett a befutó. Profin tud ülve előadni :D
Versenyen kívüli versenyző: Aki (ének)
Mélységes szomorúsággal vettem tudomásul, hogy Aki egyáltalán nem vette komolyan ezt a játékot. Először is beleröhögött az elejébe, rosszul lépett be, és a mikrofonja se volt bekapcsolva :D De aztán nagyjából előadta a dalt úgy, ahogy beéneklés nélkül, csupaszon elő lehet: jó volt az elejétől a végéig :D
Rettentő vidám perceket szereztek nekem a fiúk ezekkel a videókkal. Shohei produkciója láttán konkrétan visítva röhögtem hosszú percekig. Nemhiába az ilyen felvételek tudják közelebb hozni a rajongókat a bandákhoz, nem a megszervezett interjúk.
Az Arlequint most elég közel érzem magamhoz <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése