Cardia - MagnaMendax

Úgy döntöttem, mégiscsak megpróbálkozok a Cardia együttes új single-jével, habár eddig egyik kiadványuk - az ArchaArcha, a FuturoFunere és a LiberalLibere - sem tetszett. Azért ragaszkodtam eddig is a követésükhöz, mert borzasztóan szeretem énekesük, Gab hangját.

Ez a fickó régebben a Riddick-ben énekelt, akiknek 'Tranquilizer' című maxiját még ma is sírógörcsrohamok közepette hallgatom végig, annyira kiborító, hogy egy ilyen banda ilyen csekély aktivitás után feloszlik. A Riddick kevés dala mind tökéletes a számomra is, ahogy Gab erős és meglehetősen egyéni színezetű hangja is. Bár szinte lehetetlen adatokhoz hozzájutni a banda kapcsán, úgy érzem, Gab nem vitte magával egyik zenésztársát sem új csapatába. Talán ez az oka annak, hogy a Cardia eddig számomra nem ütötte meg a Riddick színvonalát.

Gab barátunkról képet találni a neten is a nagy eredmények közé tartozik...

Egy fotó a régi, Riddick-es időkből

A MagnaMendax azonban csillantott meg számomra némi reményt. Most sem állítom, hogy zseniális single-t alkottak, de legalább már valamilyen szinten fel tudta kelteni az érdeklődésémet, mivel találhatók benne olyan énektémák, melyekbe belekapaszkodhatok, és amelyeket kedvelni tudok.

Számok és értékelésük:

1. Sayounara Bye-Bye: rögtön érdekes gitárhangzással és énektémával kezd a dal, melyet jó szintetizátorjáték kísér. Bár aztán később átmegy értelmetlen hörgésbe, mégis jól végződik. Ez a dal sikerült legjobban a single-ről. 10/9.

2. Unbalance: meglehetősen brutális egy szerzemény, idegborzoló gitártémákkal és hörgéssel telepakolva. Kicsit a Dezert munkáira hasonlít, csak az a gond, hogy ha őket akarnám hallani, őket tenném be. Egyedül az vigasztal, hogy a bevezető kaszabolás után lelassít, és csendesebb vizekre evez. 10/7.

3. Fuan no Tane: kísérteties hangzásvilággal kezd ez a dal, s meglehetősen vad tekeréssel folytatódik. Itt azért nem vadultak el túlzottan, az énektéma - ha nem is a legjobban eltalált - valamelyest hallgatható. 10/7.

Összefoglalóként annyit mondhatok, hogy ez még mindig nem az az átütő kiadvány, amit várnék, de mutat némi javuló formát. Ki tudja, talán Gab-nak máshol kellene folytatnia, mert kétségtelenül ő a legerősebb pont a bandában. Remélem, a többiek is fel tudnak zárkózni hozzá.