Rui olajra lép

Tegnap érkezett a hír, hogy a Screw együttes basszusgitárosa, Rui végleg feladja a pályáját. Indoklásában azt írja, hogy már régóta dédelgeti azt az elképzelését, hogy divattervező lesz.

Mit mondjak erre. Ha megnézted Rui civil képeit, láttad, hogy nem hasonlít egy hétköznapi vk-sztárra, akik a mindennapos, több órás sminkelés-öltöztetés után ha be-beugranak egy interjúra, instore-eseményre vagy bármire, többnyire előkapják a nagyikájuktól kapott kötött pulcsijukat meg a legtisztább nadrágjukat, néha még meg is fésülködnek, és így állnak rajongóik elé, akik aztán többnyire másnap szörnyülködve osztják meg a fényképeket a neten, hogy milyen csöves is volt ez meg az. Rui nem. Rui mindig érdekesen fel tudott öltözni, ha személy szerint nekem nem is tetszett, amit művelt magával, kétségtelen, hogy van érzéke a megjelenéshez és a meghökkentő összeállítások kiagyalásához. Imígyen egy kis szerencsével, hátszéllel még akár esélye is lehet arra, hogy boldoguljon a divatszakmában. Úgy gondolom, hosszú távon akár stabilabb karriert is magáénak tudhat, mint a kiszámíthatatlan zenészélet. Ezért egyrészt szurkolok neki nagyon.

Másrészt meg az anyád valaga, Rui. Imádtam azt a fickót, pont a bizarrságáért. Ha eszembe jutnak a budapesti Screw-koncerten felvonultatott pillanatai, be kell valljam, kevés szórakoztatóbb zenészt láttam a színpadon állni nála. Látszott rajta, hogy szívvel-lélekkel csinálja a show-t, elégedett, ha örömet szerez a közönségének (ellentétben pl. Byou-val, aki frontemberként meglehetősen unalmas volt. Jó, tudom, hogy valami gyomorgondja volt rögtön az EU-turné után, lehet, hogy már akkor sem érezte magát jól. Nem bántom Byou-t sem).

Na hát akkor, ég veled, Rui. Sose felejtem el Budapestet, azt meg főként nem, amikor lazán kitolatva a női budiból az első ember, akivel majdnem összefejeltem, az te voltál… xD.